A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal egy középkori veszprémi kápolna kegyurasága körüli vita (1464–1484) részleteivel ismerkedhetünk meg.
1464. július 3-án a veszprémi székeskáptalan jelentést tett Guti Ország Mihály nádornak, miszerint Miklós kápolnaigazgatónak a veszprémi Keresztelő Szent János-plébániatemplom oldalánál lévő Szűz Mária-kápolna javaiba történő beiktatása ellen többen felszólaltak (az erről szóló oklevél jelzete: Vp. oppidum 54., DF 201387.). A jelentés szerint a tiltakozást Porch Gergely somogyi főesperes, veszprémi kanonok és családja tagjai tették.
A középkori Veszprém városrészeit szegeknek nevezték. A mai Cserhát városrész várhoz közeli, nyugati peremén helyezkedett el a Szent Iván-szeg, másik nevén Keresztelő Szent János-szeg. A városrész a nevét a területén álló Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomról kapta, ami a 14. század első negyedében már biztosan létezett. A hozzá csatlakozó Szűz Mária-kápolnára vonatkozó első adat az említett 1464. évi oklevélben olvasható.
A beiktatás elleni tiltakozás okát egy két évtizeddel későbbi esemény világítja meg. 1484. május 9-én a káptalan egy kanonokjának, Ceglédi Istvánnak adományozta a kérdéses Szűz Mária-kápolna oltárigazgatóságát, melynek szintén ellentmondtak (az oklevél jelzete: Vp. eccl. et capit. 60., DF 201482.). A Keresztelő Szent János-templomhoz északról csatlakozó kápolna és a hozzá tartozó javadalmak adományozására Miklós pap halálát követően olyan jogcímen került sor, hogy a kápolna kegyurasága a veszprémi kanonoki testületet illette. Ceglédi azonban nem tudta új javadalmát nehézség nélkül elfoglalni.
Ceglédi feljegyzéseket készített a Szent János-templom plébánosával folytatott pereskedéséről, amely annak kapcsán kezdődött, hogy Damján plébános bele kívánt szólni a kápolnaigazgató kiválasztásába. A feljegyzésekből kiderül, hogy a Szűz Mária-kápolnát az akkor már néhaiként említett Porch Gergely építtette, még somogyi főesperességét megelőzően – tehát biztosan 1464 előtt –, és a kápolnának egy szőlőt is adományozott. Ugyancsak a feljegyzések szerint Segesdi Antal fia, Miklós pap volt az első kápolnaigazgató, aki azonos lehet az 1464-es oklevélben említett Miklós pappal. Ugyanakkor nem állítható a feljegyzések alapján, hogy a káptalan volt-e a terület birtokosa és a plébániatemplom kegyura.
Egy újabb forrás tisztázhatja a kegyuraság kérdését, egyúttal a két korábbi oklevélben tárgyalt beiktatások elleni tiltakozások okát. Az események után bő fél évszázaddal, 1556-ban összeállított javadalomlista részletesen felsorolta a püspök, illetve a káptalan által adományozható, városban található oltárjavadalmakat (a veszprémi káptalan számadáskönyve, 326–328.). Utóbbiak közé sorolták a Keresztelő Szent János-plébániatemplom melletti Szűz Mária-kápolna oltárigazgatóságát is, amelyhez ház, szőlők és szántóföldek tartoztak.
Megállapítható tehát, hogy a káptalan, mint testület érdekei kerültek összeütközésbe a 15. század második felében a Porch család anyagi szempontjaival. A család úgy értékelhette, hogy Porch Gergely kanonok, későbbi somogyi főesperes magánszemélyként, a Porch család tagjaként, s nem a székeskáptalan kanonokjaként alapította a Szűz Mária-kápolnát, s így a javadalmak a családot illetik. A káptalan azonban az 1484. évi oklevél tanúsága szerint nyomósabb érvekkel rendelkezett. Egyrészt mivel Porch Gergely kanonokként egy vásárolt, tehát nem örökölt, vagyis nem a családi vagyonból származó szőlővel dotálta az oltárt, másrészt a kanonoki testület már az első oltárigazgató (Miklós pap) kijelölését és beiktatását is keresztül tudta vinni. Az oltárhoz tartozó telkekbe történő beiktatásnak tehát hiába mondott ellen 1464-ben a Porch család, majd 1484-ben az oltárigazgató kijelölésének a kegyuraság kérdése kapcsán a templom plébánosa is, érveiknek nem tudtak érvényt szerezni; a 16. század közepére pedig a patrónusi és javadalmi viszonyok véglegesen eldőltek a székeskáptalan javára.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
