Egy kérdéssel kevesebb

Egy kérdéssel kevesebb

Úgy kezdődött az egész, hogy elkezdett bizseregni a könyököm. És úgy is folytatódott. Reggel indult a bizsergés, nagyjából nyolc óra huszonöt perckor, aztán nyolc harminckor is tartott még, kilenckor szintén.

Délben az autóban ettem, nem volt időm asztalhoz ülni, de a könyököm még mindig bizsergett. Délután folytatta, három körül pedig már elkezdtem komolyan venni: mi okozhatja ezt a fura, pénteki bizsergést? Gyorsan legörgettem a híreket, hátha találok összefüggést a könyököm bizsergése és a világ történései közt. Stanley-kupát nyert a Washington, attól nemigen szokott semmim bizseregni. Megint meghalt valami nagy művész, valahol nyugaton (vagy keleten), író vagy zenész, hát talán attól. Vagy a 89. Ünnepi Könyvhét miatt bizsereg talán, az már azért valószínűbb. Megjelent sok új kortárs prózakötet, jó lenne elmenni Budapestre, a Vörösmarty térre, dedikáltatni valami újdonságot. De mit írassak bele, hogy Veres Istvánnak könyöklő bizsergéssel, illetve bizsergő könyökkel?

Nem ez lesz az, amúgy is sok ott az ember, majd megrendelem a könyvet interneten, és beleírom én. Úgy se kérdezi meg senki, hogy tényleg a szerző dedikálta-e, hisz ki gondolná, hogy valaki dedikációt hamisít. Főleg a 21. században.

Jön a focivébé, talán attól bizsereg a könyököm, hogy rohadjon meg. No nem úgy rohadjon meg, hogy rossz értelemben, hanem csak úgy, csendesen, békésen, érve, fermentálódva, új ízekkel gazdagodva.

Hírdetés

Kaptam nemrég egy furulyát, gyümölcsfából faragták. Talán azért bizsereg a könyököm, mert így jelzi, hogy gyakorolni kéne. Milyen tré szó ez is, hogy gyakorlás. Ennél trébb szó talán csak az, hogy tré.

Most meg már hétfő van, és a könyököm nem bizsereg. Abbahagyta ripsz-ropsz. Talán sosem fogom megtudni, miért bizsergett. De ha egyszer megtudom, azzal sem biztos, hogy megyek valamire. Milyen tré ez a reflex is, hogy mindennel akarunk menni valamire. Azt hisszük, aki ment valamire, annak már jobb.

Pedig ott volt Anthony Bourdain, a sztárszakács, ő aztán sokra vitte, hisz azt csinálta, meg ette, amit szeretett, és még gazdag is lett vele, meg híres. Aztán öngyilkos lett múlt pénteken, pont akkor jelentették be, amikor bizsergett a könyököm.

No de megvan: nem lesz többet Gálvölgyi-show, ezt is a múlt héten jelentette be a 70 éves Gálvölgyi János. Merthogy nincs már, aki írja a poénokat, mert akik eddig írták, vagy meghaltak, vagy elmentek stand up komédiásnak. Én meg eddig azt hittem, azért olyan vicces a Gálvölgyi-show, mert maga Gálvölgyi írta. Hát ezért bizsereghetett az én könyököm. Még jó, hogy nem léptünk bele!


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »