Egy futballfüggő hétvégéje II.

Egy futballfüggő hétvégéje II.

Mi lehet e széles föld felett szebb dolog egy Csilizradvány–Sárrét meccsnél? Ó, sok minden, gondolja a futballfüggő (a továbbiakban: FF), hegyet mászni, tengerparton üldögélni, apacs indiánokról mesélni a kisfiunknak, például.

De ha eljön a szombat, nincs mese, menni kell, ki a tribünökre. Nincs az a rossz meccs, amelyet FF meg ne nézne. Nem szórakozni jár a futballpályákra. Nem is hivatalból. Hanem mert ez az élete. Bár ez így túl fellengzősen hangzik, vissza is vonja. Honnan ez a megszállottság? Fogalma sincs. Soha nem gondolkodott az okokon. Így alakult.

Szombat délután négytől Csilizradvány–Sárrét, hetedosztály. Ha vannak tájjellegű borok, akkor lenniük kell tájjellegű meccseknek is, gondolja FF, s lám. „Gyerünk, Radvány!” Valaki megpróbálja felrázni a közönséget, nem sok sikerrel. „Na még egyszer: hajrá, Radvány!” Hiába. Mindenki közönyösen sörözik. Vagy szotyolát rág. Vagy a dekoratív nőt nézi, aki a lelátódomb tetején pózol. Tengertől jöhetett. Néhányan háttal állnak a meccsnek, és őt bámulják, tátott szájjal, a csilizradványi jelenséget. Vagy sárréti? Nem tudni. Napszemüveg, kreol bőr, hűvös elegancia.

A közeli szabadtéri színpadon éppen mikrofonpróbát tartanak. „Egy-kettő, egy-kettő, hallani?” Falunap van, sült malaccal, lacipecsenyével, focimeccsel, de FF nem várja meg a második félidőt, mert a szomszédban épp akkor kezdődik a Padány–Alistál derbi, vétek lenne kihagyni.

Padányban egy euró a belépő, a pénzt kartondobozba gyűjtik, körbejár vele egy sárga mellényes férfi, ő a perselyes. FF-nek feltűnik, hogy üres a hazai kispad, igazuk van a cserejátékosoknak, ki a fene akar a tűző napon üldögélni, amikor lehet a büfé előtti árnyékban is, sörrel a kézben.

A pályán közben meccs zajlik, vagy inkább összecsapás. A tehetség túlértékelt tényező a fociban, legalábbis az alistáliak szerint, ők a nyers erőben és a proteinben hisznek. Ott van például az alistáli balbekk, a klasszikus balbunkó, akihez képest Vinnie Jones – mondjuk abban a jelenetben, amikor az autó ajtaját vicsorogva csapkodja áldozata fejéhez – tulajdonképpen szende, mosolygós ministránsfiú. Az alistáli balbekk egy gladiátor.

A balhét mégsem ő robbantja ki, hanem egy padányi középpályás, aki fejbe rúgja ellenfelét. „Belefejelt a lábába, esküszöm neked, hogy így volt!” – bizonygatja a perselyes, a bíró pedig jobbnak látja gyorsan lefújni az első félidőt. „De most őszintén: megrúgtalak?” – kérdezi a vétkes az áldozatát, ahogy vonulnak le a pályáról, „meg hát”, hangzik a válasz néhány cifrább jelző kíséretében, a levegő szikrázni kezd, „elkaplak, geci!”, kiáltja valaki, rohanás, ajtócsapkodások, kopogó stoplik az öltözőfolyosón.

A pörgős szünethez képest a második félidő kifejezetten langyosan kezdődik, úgyhogy FF ismét továbbáll, két faluval odébb Nyékvárkony–Tárnok, abból is láthat egy fél órát, hátha jobb. Nem jobb. Nem is rosszabb. Semmilyen. A hazaiak 2-0-ra vezetnek, tíz-tizenöt néző bóbiskol a pálya szélén, a szögletzászlónál traktornyomok. FF a kocsma felé veszi az irányt, elképed azon, hogy itt (az isten háta mögött) még számítógépes lóversenyre is lehet fogadni, az asztaloknál ketten ülnek, szótlanul merednek a tévéképernyőre, FF tökmagot kér, odakintről kiabálás, 3-0.

Vasárnap délután: Budapest. Ha már ott van, megnézi a Gázgyár–Építők meccset (BLSZ I. osztály). Először jár a gázművek újbudai sporttelepén, és kifejezetten hangulatosnak találja a gesztenyefák által szegélyezett pályát, ahol az öregek csíkos kempingszéken és sámlin üldögélnek a kapu mögött (szemben az idősek klubja), a büfés mindenkit névről ismer (FF ott uzsonnázik: a libazsíros & lila hagymás kenyér 180 forint), s még a meccs is jó, de az már csak ráadás.

Sötét este van, mire FF hazaér, felvételről megnézi az előző esti Burnley–Liverpoolt, kimegy a konyhába borért, aztán arra gondol, hogy túl jó dolga van, s talán illene megköszönnie a sorsnak az ilyen egyszerű, szerény ajándékokat, mint egy vasárnap délutáni, csöndben végignézett Gázgyár–Építők 0-0.

FF előző hétvégéjéről itt olvashat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 27.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »