Egy futballfüggő hétvégéje

Egy futballfüggő hétvégéje

Itt az idő, gondolja a futballfüggő (a továbbiakban: FF), felöltözik, fogat mos, és elindul a Gúta–Léva-meccsre (nyugat-szlovákiai negyedosztály, Délkeleti csoport).

FF sosem érdeklődött az olimpia iránt. Médiagiccs, gondolta mindig. Peking és a vadászrepülőkkel oszlatott esőfelhők, vagy Szocsi az ostoros kozákokkal és a lyukas falú moszkvai doppinglaborral, na igen. Egyszer úgy volt (még sportújságíró korában), hogy médiadíjat kap a MOB-tól. Köszönettel visszautasította, mert a díj „az olimpizmus eszméjének terjesztéséért” is járt volna. Ez valami félreértés lesz, írta válaszlevelében FF, őt ugyanis más sportág nem érdekli, csak a foci.

Már évekkel ezelőtt is azt javasolta, félig (de csak félig) viccelődve, hogy az összes olimpiai aranyat cseréljék be egy magyar–holland futballikszre, egy 0:0-s döntetlenre akár. Soha annyi gyalázkodó olvasói levelet nem kapott, mint akkor.

Most is úgy szerzett tudomást az olimpiáról, hogy hiába kereste a gólösszefoglalót az M4-en, helyette cselgáncsot mutattak. Akkor most ez lesz néhány hétig, gondolta. Nem mondhatni, hogy repesett volna az örömtől.

Ilyen szempontból szociopatának tűnik.

Gútán kirakodóvásár fogadja. Búcsú, ahogy a helyiek mondják. Van minden: vattacukor, törökméz, céllövölde, csipkeárusok, bőrkabáttal boltoló oláhcigányok, andalító tinglitangli a hangszórókból. „Rendes ember én már nem leszek.”

A focipálya büféjében hatvan centbe került a körtepálinka („kopaniciarska hruska”), hozzá negyvenbe a hamisvínea, a lelátón boldog zsibongás, végül is minden renden van, gondolja FF. Süt a nap, valahol a távolban kakas kukorékol, egy nyugdíjas pedig a kapu mögötti lócán ülve, előrebakkant fejjel alszik. A meccs is hasonlóan álmos tempóban csordogál. A huszadik perc táján érkezik a korláthoz egy gyógycipős, rozoga bácsi. Drapp mellény, napszemüveg. Minden mondata után köp egyet. „Erő, egészség!” Köpés. „Meghoztam a gólt.” Köpés. „Nem fognak itten szélhámoskodni.”

A gólt azonban a vendégek lövik, 0:1. A rozoga öreg ekkor döbben rá, hogy a világegyetem minden bajának forrása a játékvezető. „Te rohadt tetű!” Köpés. „Vigyázz, mert elteszlek láb alól!” Valaki nyerítve felnevet. Féldecik, csempészcigaretták, hiányos fogsorok.

A pályán egyetlen igazi spíler van: Zsolti. Rá épül a gútai taktika. „Zsolti, fuss!” „Zsolti, csináld meg!” Ő pedig fut, megcsinálja a cselt, egyenlít: 1:1. Így jön el az utolsó perc, amikor a megfélemlített játékvezető „a közvélemény nyomásának engedve” megajándékozza egy büntetővel a hazaiakat. Zsolti belövi, Gúta–Léva 2:1, „kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok!”, rikoltja a hangosbemondó.

FF nem várja meg az esti bulikat, egy helyi banda, a The New Manufacturing Technology Of The Retarded Nation koncertjét már úgyis lekéste, Charlie „élő” előadása (milyen lehet a holt?) helyett pedig inkább a Fradi–Vasas második félidejét választja. Nem egy extra felhozatal, de majd másnap!

Vasárnap délelőtt „kánikulától megpörkölődött kukoricamező” közepén száll le a vonatról, hogy megnézze a Szentmihályfa–Baka-mérkőzést (dunaszerdahelyi területi bajnokság, I. osztály). FF a helyi öregektől már a meccs előtt megtud minden fontos infót, a pap három kilót hízott a nyáron, például. A pályán a Baka az úr, az első negyedóra végén már 0:2 az állás, a hazai szurkolók szentségelve indulnak a büfé felé, „gyerekek, jáccatok má valamit, kurnyiksopa!”. Hörgés egy kockás ing mélyéről: „Méöéö nisbeáll éöéö, h-h-ha jozvol éöéö.”

„Még én is beállnék, ha józan volnék.”

Délután Bournemouth–Manchester Utd (1:3) és Arsenal–Liverpool (3:4), FF tulajdonképpen az Európa-bajnokság óta várt egy komolyabb dózisra, de most már jó, úgy érzi, most már minden rendben van. Alain Badiou-t olvas, amíg az éjjeli cseh gólösszefoglalót várja, „a világ három leggazdagabb emberének az összesített vagyona nagyobb, mint a világ 48 legszegényebb országának együttes bruttó nemzeti jövedelme”, de fél óra sem telik el, és a könyvre borulva alszik, karjával gyűri a lapokat. Valószínűleg focimeccset néz így is, mert mintha mosolyogna álmában, olyan.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 19.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »