Falath Zsuzsiról a közvélemény először 2018 végén hallott, amikor a szlovák nemzetiségű és anyanyelvű muzeológus lány kiállt a a hiteles magyar történelem feltárása érdekében, itt Szlovákiában. Emellett felkutatta saját magyar gyökereit is, melyekkel elmondása alapján azonosulni is tudott. Az előttünk álló népszámlálás kapcsán is beszélgettünk vele.
2019 év végén találkoztunk először, akkor elmondta, hogy szeretne tökéletesen megtanulni magyarul. Hol tart ebben a folyamatban?
Természetesen igyekszem minél előbb a lehető legtökéletesebben elsajátítani ezt a csodálatos nyelvet. Megjegyzem, még mindig megdöbbent és haragra gerjeszt a tény, hogy sok szlovák történész, levéltáros, muzeológus nem ismeri a magyar nyelvet, de közben vehemensen befolyásolja a szlovák társadalom történelemtudatát, identitását és a magyarsághoz való viszonyulását.
Trianon után 100 évvel sok olyan család van, melynek esetében az asszimiláció miatt esetleg már csak a családnév utal korábbi, Magyar Királyságból való származásukra. Ön hogyan szerzett tudomást magyar gyökereiről és hogy alakult ez a családi kapcsolat az elmúlt években?
Mivel a történelem, a muzeológia nemcsak hivatásom, hanem szenvedélyem is, úgy gondolom, először is saját magamat kell elhelyeznem ebben a világban. Ezért családfakutatásba fogtam, így tudtam meg, hogy magyar gyökerekkel rendelkezem. Természetesen a körülöttem élő magyar barátaim, a párom is, és már csak az a tény is, hogy egy több mint ezeréves magyar állam örökségében élhetek, kötelező módon ösztönzött arra, hogy felkutassam őseimet (ezzel tartozom hazámnak és családomnak).
2021 kiemelt jelentőségű eseménye a népszámlálás. Új eleme – mindamellett, hogy most először lehet csak elektronikusan megszámláltatni – az, hogy két nemzetiséget lehet bejelölni. Nemzetiségét illetően hogyan tekint önmagára? Szlovák, magyar vagy kettős identitású? Élni fog a lehetőséggel, hogy mindkét nemzetiségét be lehet jelölni?
Hát igen, itt a népszámlálás. A felvidéki magyarság már kongatja a vészharangokat! Ténykérdés, hogy az elmúlt 30 év nem egy sikertörténet, ugyanúgy mint az azt megelőző 70 év sem. Azzal a különbséggel, hogy az utóbbi évtizedekre már volt befolyása a magyar politikai és értelmiségi elitnek. Egyszóval nekik sincs mire büszkének lenniük!
Ami a kettős identitást illeti, én nem hiszek benne, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan a liberális világszemlélet tekint rá. Már korábban többször kifejtettem, hogy úgy érzem, csak egy hazáért lehet meghalni. Persze akinek nagy szíve van, az más nemzet szabadságáért is meg tud halni (jó példa a magyar és lengyel kölcsönös segítség a szabadságért folytatott küzdelmek során).
Ebből következik az, hogy nálam nem jöhet számításba a két nemzetiség bejelölése. Állítom, hogy egy érett személyiségnek csak egy identitása lehet, rajongjon bármennyi nemzetért is.
Hogyan éli meg a magyarságát?
Élvezettel, de egyben szomorúsággal ötvözve élem meg magyarságomat. Még mindig rá tudok csodálkozni a magyar kultúra gazdagságára, a nyelv tökéletes ősiségére és szakralitására. Persze attól meg szomorú vagyok, hogy a történelem, a múlt kutatásánál sokszor rá kell döbbennem, hogyan bántak el igazságtalanul és gonoszul nemzetünkkel, főleg a 20. században.
Mivel tudja a magyar identitásuk felvállalására biztatni azokat, akik maguk is hasonló háttérrel rendelkeznek, esetleg vegyes házasságban élnek vagy magyar gyökereikkel más módon, de szorosan kötődnek a szlováksághoz?
Ha valaki vegyes házasságban él, magyar létére egy fokkal még büszkében, tudatosabban kellene vállalnia a magyar identitását. Intelligenciával és erős magyar nemzettudattal jó esetben még a házasságot is meg lehet erősíteni (persze ez mind időt, türelmet és többlettudást igénnyel).
Ne legyen senkinek lelkiismeret-furdalása, ha vegyes házasságban él és mégis megvallja magyarságát – ez a normális. Attól még nem árulja el szeretteit, hanem megerősítette hazája és nemzete iránt érzett lojalitását, szeretetét. Ezért vagyunk csodálatos nemzet, mert nem ismerjük a sovinizmust, Szent Koronánk és eszméje ezt kizárja. De azt se felejtsük el, hogy úgy szeressük az idegeneket, hogy mi magunkat ne oldjuk fel és ne pusztítsuk el. Vegyük küldetésnek magyar létünket és mindenkinek mondjuk el nagyszerűségünket, tehetségünket és büszke történelmünket.
Múzeumi állása megszűnt, időközben több beadvánnyal is élt. Hogyan telnek a most a mindennapjai?
Március 18-án bírósági tárgyalásom van (a volt munkahelyemmel, a Pozsonyi Városi Múzeummal kapcsolatosan). Persze dolgozom és nap mint nap történelemmel és a szlovák– magyar kapcsolatokkal foglalkozom.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
