1. korsó
„Ne lötyböld a sört! A szívem szakad meg!” – hangzott felém fájdalmasan a felkiáltás mindjárt a prágai kirándulás első napján. Azt a formás, hűvös korsót, mely a vakítóan fehér habbal zárt arany folyadékot kínálja, csak simogatni lehet, de lötybölni nem. Az dilettantizmus, sőt, főben járó bűn.
2. korsó
Az Arany Tigris pultjánál egy szimpatikus, fiatal anyuka. Előtte a pulton egy korsó sör. Egyik karjában egy év körüli kisfia, míg a másik kezében egy féldecis pohárban sör. A kis trónörökös szinte kifordul anyja karjából, annyira igyekszik kihörpinteni a neki szánt nedűt. Ha majd pár év múlva elbír egy korsó sört, tuti nem fogja lötybölni. Hát igen, az élet minden területén vannak profik és amatőrök…
3. korsó
„Én pedig ültem az Arany Tigrisben, néztem a vendégek arcát, és igen, ez nem volt locsogás, ez nem volt kocsmai hablaty, (…), ez a lármás kocsma egy kis egyetem, ahol a sör hatására az emberek olyan történeteket, olyan eseteket mondanak el egymásnak, melyek felsebzik a lelket, és fejük fölött, a cigarettafüstben az élet abszurditásának és nagyszerűségének nagy kérdőjele lebeg…”
A kocsmák nagy tudója, a híres cseh író e pár mondata érzékelteti a legjobban Prága régi, a mai napig virágzó kocsmáinak a hangulatát. Itt mindenki beszél, mesél, magyaráz és természetesen sörözik. A zaj elképesztő. A létszám növekedésével arányosan nő a hangerő. Már a délután három órai nyitás után röviddel már dugig van a Tigris.
4. korsó
Karlsbadi knédli vadassal. A húson citromkarika, vörösáfonya-lekvár és tejszínhab. Az egyik cseh specialitást eszem a Rudolfinumban. Nagyon jó kis konyhát vezetnek a prágai sörözők, érdemes megkóstolni ezeket az ételeket. A legtöbb helyen pár fogás van csupán, de nem is kell több. A pincér azonnal felismeri a magyar nyelvet. Míg régebben a magyar beazonosítása után a Budapest vagy a Puskás felkiáltás hangzott el bizonyítékként, hogy az illető tisztában van kiféle, miféle egy magyar ember, most a magyar miniszterelnök felől érdeklődik a cseh főúr. Érintve a közelgő, őszi csehországi választásokat nincs véleménykülönbség közöttünk Orbán Viktort illetően. „Orbán, to je pojem” – összegzi nagyon lényegre törően a pincér. Ezt a kijelentést már csak nyugtázni kell egy korty sörrel.
5. korsó
Ezek a kocsmák mesélnek, ha jól figyel az ember. Hatalmas, festett címerek, az egyik Podjebrád György dicsőségét őrzi az utókornak, vagy egy büszkén lógó tábla, mely fennen hirdeti, hogy itt, eme helyen csapoltak először pilzenit Prágában. Vagy Hrabal mellszobra és egy fénykép három férfiről: Hrabal, Havel, Clinton. De ennél sokkal érdekesebb egy fekete-fehér fotó, mely egy törzsvendégről mesél, aki élete végéig minden áldott nap betért ide egy korsó sörre – pani Helenka. És egy eddig megdöntetlen rekord egy újabb patinás helyen: 24 óra leforgása alatt az itt ünneplő társaság 1000 korsó sört gurított le valószínűleg a szaharai szárazságú torkán (és ebbe a kocsmába nem fér el sok ember…).
6. korsó
Nagyon kedves, barátságos emberek. Pár perces beszélgetés után már a vicceknél tartunk: A szülészeten egyszerre szül egy fekete, egy magyar és egy szlovák nő. A világra jött babákat kitolva a nővérke az izgatott apukáknak sajnálattal mondja, hogy a nagy izgalmak közepette nem címkézték fel a babákat, így nem tudják, melyik baba kihez tartozik. Nincs más hátra, választani kell a csecsemők közül. A magyar apuka villámgyorsan lecsap a fekete babára a következő felkiáltással: Nem reszkírozhatunk meg egy szlovák gyereket! A nagy röhögés után a vendég a vállunkat paskolva leszögezi, hogy egy betévedt szlovák vándornak természetesen fordítva meséli a viccet. A csehek tudják mit köszönhetünk mindannyian Benešnek. De ez teljes mértékben belefér, nincs semmi sértődés, hiszen mit ér az élet humor nélkül?!
Prága zegzugos utcácskái a kocsmák mellett számtalan látnivalót kínálnak, az egész város úgy ahogy van, gyönyörű. Egy hermelinprémes aranypalástba bújt ékszer.
A cikk végén hadd szolgáljak fel egy menüt, amit nevezzünk így: Denní pivní, jídelný a turistický lístek
Az ébredés és a reggeli kávé után menjünk fel a várhoz, az Ökörbe (tízkor nyit). Itt egy könnyű reggeli egy korsó kozellel. Ezután meg lehet nézni az őrségváltást a várnál és a Szent Vitus székesegyházat. A Kisoldal lépcsőin lebattyogva pici kanyart téve még a Károly híd felé menet az egyetem matek-fizika szakának épületén egy magyar emlék: ebben az épületben lakott II. Rákóczi Ferenc a tanulmányai idején. Utunkat folytatva sétáljunk át a Károly hídon.
A szűk utcácskákon át jussunk el az Arany Tigrisig lehetőleg még délután 3 előtt. Be kell állni a sorba, pontban 3-kor nyit a kocsma. Ilyenkor van lehetőség megízlelni a hely hangulatát. A hely specialitása a krumplis tésztában sült karajszelet és persze az itt csapolt pilzeni. A Tigristől nem messze áll a Betlehem kápolna, Hus prédikációinak színhelye.
A kápolna szó senkit ne tévesszen meg, soha nem hívták templomnak, pedig többezres a befogadóképessége. Miután megnéztük a kápolnát, vegyük az irányt az Óváros tér felé, melynek legnagyobb látványossága az Orloj. Este pedig pihenjük ki a fáradalmakat mondjuk a Rudolfinumban egy jó kis vacsora társaságában (érdemes még a délelőtt folyamán asztalt foglalni!).
Édes Enikő
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
