Drágulást okozhat az euró bevezetése

Drágulást okozhat az euró bevezetése

Az Európai Uniónak egyre nagyobb a tapasztalata az euróbevezetést követő árdrágulással. Emiatt a csatlakozást megelőző és az azt követő fél évben euróban és a nemzeti valutában is fel kell tüntetni az árakat. Az átálláskor az egy euró alatti termékek drágulhatnak a legnagyobb mértékben.

A legerősebb tagországok sem úszták meg kisebb-nagyobb drágulás nélkül az átállást – derül ki az Európai Központi Bank (EKB) elemzéseiből, amelyeket az euró bevezetéseket követően végeztek. Az egyiknél a szakértők azt vizsgálták, hogyan hatott a fogyasztói árakra az euró, illetve milyen tapasztalataik voltak az egyes tagországok állampolgárainak. Tizenkét ország csatlakozott 2002. január elsején az euróövezethez. Az első közvélemény-kutatásokra már novemberben sor került, a megkérdezettek 84 százaléka arról számolt be, hogy drasztikusan emelkedtek az árak. Két évvel később megismételték a felmérést, akkor már az eurózóna fogyasztóinak 95 százaléka számolt be arról, hogy egyértelműen drágult az élet. Érdekesség, hogy a nemzeti statisztikai hivatalok adatai alapján az egész eurózónában átlagosan csupán 0,3 százalékos emelkedést figyeltek meg a fogyasztói árakban az előző évhez képest, illetve az inflációs alapfolyamatokon felül, vagyis hatalmas a különbség a mért és a fogyasztók által tapasztalt áremelkedés között. Ennek részben az az oka, hogy egyes ágazatokban nagyobb mértékű volt a drágulás üteme, mint az inflációs alapfolyamatoké, továbbá egyes szektorokban, például a pénzügy és a számítástechnika terén csökkentek az árak az euró bevezetését követően. Az EKB elemzése szerint leginkább a szolgáltatószektor – ezen belül az éttermek, mozik, tisztítók, fodrászüzletek – árai emelkedtek nagyobb mértékben. A vállalkozók ugyanis kihasználták az euró bevezetését, és az áraikat erőteljesen felfelé kerekítették. Közrejátszott a marketingszemlélet is, hiszen a 0-ra, 5-re és 9-re végződő árak vásárlást befolyásoló pszichológiáját az új uniós fizetőeszköz esetében is alkalmazták a kereskedők. Leginkább azokban az országokban növelte ez az árakat, amelyekben az euró bevezetése előtt nagyobb címletekben fizettek: ilyen helyzet állt elő Olasz- és Spanyolországban, ahol a kereskedők inkább felfelé tolták el az árakat, így alakultak ki az ötre és kilencre végződő árcédulák. Ezekben az országokban az infláció is sokkal magasabb volt, mint az euróövezeti 0,1-0,3 százalékos átlag.

További érdekesség, hogy a legdinamikusabb drágulás az egy eurónál olcsóbb termékek esetében következett be, ami pszichésen erőteljesebb hatást váltott ki. Az élelmiszerárak is megugrottak az euró bevezetését követően, ebben azonban a 2001-es téli rossz időjárási viszonyok is szerepet játszottak, ezek az euróbevezetés évében a nyári termésátlagokat is kedvezőtlenül befolyásolták.

Miután a kezdeti 12 országot követően további hét is csatlakozott az euróhoz, ma már többévnyi tapasztalat áll rendelkezésre. Jól látszik, hogy Észtország 2011-es csatlakozása már szinte zökkenőmentesen ment végbe. Az árak alig emelkedtek, amiben nagy szerepe volt annak, hogy Tallinn már fél évvel az átállás előtt a régi és az új valutában is feltüntette az árakat, majd újabb fél évig maradt a kettős árcédula. Emellett az uniós jegybankkal közösen tucatnyi fogyasztóvédelmi szervezettel ellenőrizték a piacot, nehogy valamelyik kereskedő vagy vállalat drasztikusabb mértékben emelje az árait.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 22.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »