Dr. Kozák Miklós (1924 –2020)

Dr. Kozák Miklós a reális zöldek által képviselt eszmeiség képviselője. Emlékét megőrizzük.
“Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.” /Ézsaiás könyve 60,20/

Okleveles mérnök (BME 1951), kandidátus (1958) a műszaki tudomány doktora (MTA 1968), a BME vasdiplomás mérnöke. Az 1950-ben készített, jeles minősítésű diplomamunkája a lillafüredi völgyzárógát terve volt, ami átvitt értelemben meghatározó volt számára, hiszen a vízépítés elméleti és gyakorlati kérdéseinek a megoldása végigkísérte a pályáját.

A diploma megszerzése után a Közoktatásügyi Minisztérium tervosztályának főelőadója volt, ahol az új egyetemek tervezési programjával foglalkozott, de a hivatalnoki élet nem elégítette ki. 1953-tól a Mosonyi Emil vezette II. Vízépítési Tanszékén kezdte az élete végéig hűséges műegyetemi pályafutását. Kandidátusi fokozatát az Árhullámok levonulásának néhány hidraulikai kérdése c. munkájának alapján kapta, nagydoktori értekezését A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógéppel címen 1968-ban védte meg, az erről 1977-ben megjelent könyvét Akadémiai-díjjal jutalmazták. 1968-ban Ford-ösztöndíjjal egy évig az USA-ban kutatott. 1969-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, s ekkortól kezdve a Vízépítési Tanszéket vezette. A Műegyetemen azonban nemcsak a közvetlen oktatási-kutatási munkákban vett részt, 1967–1972 közötti időszakban a BME Nemzetközi, ill. a Tudományos és Nemzetközi Kapcsolatok osztályának vezetője is volt. Egyetemi működése idején vezették be a vízmérnöki képzésbe a Vízgazdálkodás c. tárgyat, amelynek Dégen Imre volt az előadója. 1975–1987 között a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének igazgatója volt.

Közéleti tevékenységének része volt, hogy az 1970-es évek második felében az egyetemi hetilap, A Jövő Mérnöke szerkesztőbizottságának elnöki feladatait is ellátta. Munkásságát számos szakmai kitüntetéssel ismerték el, nyugdíjba vonulásakor (1989), a rendszerváltás előestéjén az elsők között kapta meg a frissen alapított Magyar Köztársaság Emlékérmet. Az egyik kedvenc témája a vízépítési hibák és tapasztalatok elemzése volt. Nem győzte hangsúlyozni, hogy a vízépítő-mérnöki hibák jelentős része abból származik, hogy a tervezéskor a műtárgyban és annak környékén lezajló hidraulikai folyamatokat nem veszik kellőképpen figyelembe. Ezért is írt erről 5 egyetemi jegyzetet. A „számítógépes hidraulika” hazai alapjainak lefektetője volt. Közelítő módszert dolgozott ki az árvízi hurokgörbék számítására. Új képletet vezetett le a lökéshullámok meghatározására, mely szabadfelszínű és zárt csövekre is érvényes volt. A folyók kanyarulataiban kialakult cirkulációs sebességek számítására explicit képletet dolgozott ki.

2004-ben a vízenergia alkalmazása érdekében fejtett ki aktív irodalmi és közéleti tevékenységet. Mindenkor a szakmai felkészültség és a tudomány által vezérelve fogalmazott meg kritikákat a „sötétzöld” aktivizmussal szemben, és mutatott rá a Bős-nagymarosi vitában eluralkodott tudatlanságra, aljas torzításokra.

Hírdetés

Több mint 200 publikáció (könyv, jegyzet, cikk, tanulmány) fűződik nevéhez, ezek közül 35 idegen nyelven is megjelent. A világ számos országában több mint 50 előadást tartott a vízépítés, hidraulika, vízépítési tapasztalatok, vízerőhasznosítás témakörökben. Nemzetközi és hazai szakmai egyesületek, szervezetek, köztük az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának, ill. Környezetföldtani Munkabizottságának, valamint az MTA-OVH Vízügyi Bizottságnak aktív tagja volt. Nyugdíjas professzorként lett az IHA, a Nemzetközi Vízerőhasznosítási Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. A Magyar Hidrológiai Társaságnak az 1950-es évek első felében lett tagja, 1959-től éveken át részt vett a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának munkájában, 1977-től egy cikluson át a társaság egyik alelnöke volt.

Munkásságát Mérnöki Kamaránk is megbecsülte, 2004-ben elsők között lett tiszteletbeli tagunk. Rendszeres szerzője volt a Mérnök Újságnak, cikkeiben a szakmai kérdések mellett gyakorta írt a mérnöki munkáról, közte mindig a mérnökség megbecsülésének szükségességéről.

Nyugodjék békében, emlékét a mérnöktársadalom nagy tisztelettel őrzi meg.


Baráti üdvözlettel:

Péteri László
aranydiplomás építészmérnök, egyetemi tanársegéd,
ny. min. vezető főtanácsos, az OIH
Országos Idegenforgalmi Hivatal v. főmérnöke,
tel.: 06 1 203 5729
mobil: +36 30 319 2033
e-mail: [email protected]
honlap: http://realzoldek.hu/modules.php?name=Content&pa=list_pages_categories&cid=17


Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »