Doppingharc: akár csonka olimpia is lehet belőle

Doppingharc: akár csonka olimpia is lehet belőle

Alig van már pár hónap az olimpiáig, és – ahogy ilyenkor mindig – egymást érik a doppingesetek. Bár ez megszokottnak mondható, hiszen a csaló sportolók és az ellenőrök soha véget nem érő macska-egér harcot vívnak egymással, most egy rég hallott, világraszóló botrány is beárnyékolhatja a riói játékokat. A nemzetközi doppingellenes hatóság a megszámlálhatatlan vétség miatt az összes orosz atléta versenyjogát felfüggesztette. A helyzet végső esetben akár csonka olimpiával is fenyegethet.

Boldogan tekintünk a további együttműködés elébe – adott ki hasonló helyzetben igen szokatlan, a doppingellenőrökkel szembeni egyértelmű állásfoglalásként értelmezhető nyilatkozatot a teniszfelszereléseket gyártó Head cég. Az együttműködésben részt vevő másik fél az orosz Marija Sarapova, aki a világ legjobban fizetett női sportolójaként általános megdöbbenést keltett azzal, hogy nemrégiben megbukott a doppingellenőrzésen. A Forbes kimutatása szerint tavaly 29,5 millió dollárt keresett pénzdíjakból és reklámból (ezzel azonban csak 26. az összes sportoló kereseti listáján, előtte mind férfiak vannak). Sarapovának számos vállalkozása is van, árul cukorkát, parfümöt, és modellkedik is.

Szívgyógyszerből tiltott szer

Főszponzorai, a Headet kivéve, a pozitív teszt óta jórészt távol tartják magukat tőle, vagy már szerződést is bontottak. Pedig a teniszező magyarázata szerint az egész ügy csak a figyelmetlenségén meg persze félreértésen alapszik. A szer, amelyikkel megbukott, a meldonium. Eredetileg szívgyógyszer, de a szívet és a keringést erősítve teljesítménynövelőnek sem utolsó. Csak idén januárban került a tiltólistára, azóta többtucatnyian produkáltak pozitív tesztet. Sarapova azzal védekezik, hogy már tíz éve szedi a szert, mert nem szívbeteg ugyan, de nem is akar az lenni, és e gyógyszer megelőzésnek is jó. Arra is van pénze, hogy a legjobb ügyvédek próbálják kihúzni a csávából arra hivatkozva, hogy a meldoniumot igazából tavaly szedte, csak még nem ürült ki a szervezetéből.

Elismerte ugyanakkor, hogy bár tényleg kapott még idejében egy ímélt a nemzetközi doppingellenes hatóságtól (WADA) a 2016-os tiltólistáról, de elfelejtette megnyitni a csatolt dokumentumot. Teljesen hihető, hogy a több tízmillió dollárt kereső teniszező és üzletasszony maga olvasgatja a bejövő leveleit, és egyedül intézi a hivatalos ügyeit, nem a titkára.

Sarapovát sokan szeretik, és eddig feddhetetlen személyiségként tekintettek rá. A sajtóban még mindig az ártatlanságát bizonygatják, és – korántsem első alkalommal – a doppingellenőröket kárhoztatják azzal, hogy utaznak a sikeres sportolókra. A hősökben hinni akaró, a hírességeket szentként tisztelő rajongók pedig vevők az efféle narratívára. Mi, magyarok is jól ismerjük ezt Annus Adrián és Fazekas Róbert ügyeiből. A magyar sport megítélésének sokat ártó athéni botrány megismétlődésének megelőzéséért a Magyar Antidoppingcsoport a játékok kezdetéig minden magyar olimpikont háromszor fog ellenőrizni. Mondván, „még mindig jobb, ha itthon kapjuk el őket”.

Sok sportoló gyűlöli az ellenőrzéseket

– Volt idő, amikor érzékeltük, hogy nem mindenki szeret minket. Mikor az első magyar sportolók buktak meg, illetve a Kovács Ági-ügy idején, amikor a Roger Moore-ral való találkozóra hivatkozva Kovács nem adott mintát. Akkor népharag irányult ellenünk, névtelen fenyegetéseket kaptunk. Manapság ez már nem jellemző, talán a felvilágosítómunkánk eredményes volt – mondja Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidoppingcsoport vezetője. – A sportolók sem feltétlenül tartanak minket ellenségnek, megértették, hogy mi a tisztán készülő atlétákat igyekszünk védeni. Sokkal közelebb vihetjük a problémát hozzájuk, ha a mellékhatásokról, a csalással szerzett bajnokság értéktelenségéről beszélünk nekik. Hogy ennek ellenére is vannak, akik gyűlölik az ellenőrzést, az nem igazán foglalkoztat.

Időről időre egy-egy magyar sportoló – legutóbb például Dudás Miklós kajakos – szervezetében is tiltólistán szereplő hatóanyagot találnak (amely persze szinte mindig véletlenül kerül oda – állításuk szerint). Nemzetközi összehasonlításban ugyanakkor Magyarországon viszonylag ritkák a pozitív doppingtesztek. A megrovástól a négyéves eltiltásig terjedő büntetés kiszabásakor figyelembe vehetik, hogy a tiltott anyag használata tudatos volt-e, vagy a hatóanyag nemtörődömségből, esetleg a sportoló tudtán kívül került a szervezetébe. De ezt bizonyítani is kell.

A legtöbben, jóhiszeműségüket hangsúlyozva, véletlen „balesetre” hivatkoznak. Így tett Dudás is. Szerinte a sevillai edzőtábor idején szedett be számára is ismeretlen táplálékkiegészítőt, és csak arra tud gondolni, hogy abban lehetett a tiltólistás hatóanyag (szintetikus tesztoszteron). Nehezen hihető, hogy egy felnőtt élsportoló – aki napjait meghatározott rend szerint éli, és akinek tisztában kell lennie a doppingtilalom minden apró részletével – külföldön járva csak úgy beszed egy teljesen ismeretlen tablettát.

E történetet sajnos nagyon is sokszor hallottuk már, nem is ez teszi különlegessé az esetet, hanem a hatóanyag megtalálásának módja. Dudást ugyanis, magyar sportolók közül az elsők között, az úgynevezett biológiai útlevél buktatta le. Ez az útlevél valójában a sportoló laboreredményeit tartalmazó internetes adatbázis. Az egymást követő ellenőrzéseken mért értékek ily módon összehasonlíthatóvá válnak, és akkor is gyanússá lehet valaki, ha azonnal nem is lelik nyomát a konkrét vegyületnek. Itt is ez történt, a kajakozó értékei olyan nagyot változtak az előző vizsgálat óta, hogy az nem volt magyarázható semmilyen természetes okkal. Így nagyon alaposan újraelemezték az adott mintát, míg végül egy osztrák laboratórium bizonyította be a mesterséges férfi-szteroidhormon jelenlétét.

Nem kell őket sajnálni, nem gyámoltalan lények

– A sportolókat én nem sajnálnám, nem szánni való, gyámoltalan lények. Nem tartom ugyanakkor bűnözőnek sem a doppingolót, nem értek egyet azon országok gyakorlatával, amelyek magát a sportolót is börtönbüntetéssel sújtják. Ez a sport ügye, a sporton belül kell megoldani. A tiltott szerekkel kereskedőket, akik nyerészkednek a doppingon, viszont szerintem is a büntető törvénykönyv erejével kellene büntetni – érvel Tiszeker Ágnes. – A Magyar Antidoppingcsoport egyáltalán nem azt tekinti sikernek, ha minél több pozitív eset van. Sokkal inkább azt, ha munkánkkal tehetünk a sportolók és a közvélemény ismereteinek fejlesztéséért, és megteremthetjük annak esélyét, hogy a tisztességes versenyzők győzedelmeskedhessenek.

Sarapova szülőhazájában tőle függetlenül is hatalmas bajok vannak. Tényfeltáró riportok tanúsága szerint a doppingolás átszövi az egész orosz sportirányítást – beleértve a helyi doppingellenőrző hatóságot, az egyesületeket, a szövetségeket és, ne legyen kétségünk, a politikai adminisztrációt is –, amiről eddig azt gondolhattunk, hogy az állampárti NDK rossz emlékének elmúlásával örökre a múlté lett.

Nos, nem. Tavaly orosz sportolók rengeteg ímélt és dokumentumot szivárogtattak ki egy német tévének: lerántották a leplet az orosz atléták általános praktikáiról. Ezek szerint, ha valaki sikeres akart lenni, szinte kötelező volt doppingolnia. Az élsportolók jövedelmük egy részét rutinszerűen visszaforgatták a doppingszerek megvásárlására és az ellenőrök megvesztegetésére. A WADA az összes orosz atléta versenyjogát felfüggesztette, így elvileg nem utazhatnak Rióba. De az még kérdéses, hogy ki tudnak-e tartani az orosz diplomácia, amely máris teljes bojkottal fenyeget, nyomásgyakorló erejével szemben.

– Nem minden orosz sportoló lett eltiltva, csak az atléták. Remélem, hogy más orosz versenyzők ott lesznek. Már kipróbáltuk a csonka olimpiát, és nagyon remélem, hogy soha többé nem lesz ilyen – vallja Tiszeker Ágnes. Ugyanakkor tisztán kell látnunk az orosz doppinghelyzet ügyében. A moszkvai doppinglabor akkreditációját nem felfüggesztették, hanem örökre visszavonták. Ez azt jelenti, hogy a nulláról kell egy teljesen új intézményrendszert felépíteniük.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 21.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »