Dopping a hidegháborúért

Dopping a hidegháborúért

A politika parancsa a győzelem, régóta ez a sporté is. Hol van már az a nemesen naiv olimpiai gondolat, hogy „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”?

A „gyorsabban, magasabbra, erősebben” az egyeduralkodó elv, s leszámítva némely elmesportot, a győzelmet mindig mennyiségben mérik. Ki ugrik nagyobbat, ki dob messzebbre, ki fut, úszik, kerekezik, lapátol stb. gyorsabban, avagy ki szerez több pontot, ki dob, illetve rúg több gólt. A focira például gyakran használt sportújságírói fordulat, hogy bár az egyik csapat szellemesebbnek bizonyult, játéka úgymond „szépségbe fulladt”, s győzni természetesen a célfutballt zakatoló másik csapat győzött. Mert a csúnya gól rendre „szebb” a szép kapufánál.

Az eredményesség korántsem öncél persze: mindig hirdetési felület, propaganda-lehetőség, vagyis pénz és hatalom tornyosul mögötte. Üzlet és/vagy politika nélkül „komoly” sportot nehéz ma elképzelni, ugyan kit érdekelne egészséges fiatalok csak úgy magáért való öncélú játszadozása? Senkit. Amit nem szponzorálnak, amit nem propagálnak, s amit nem néznek milliók, hiába létezik, az nincs.

E nyilvánvaló tényekkel azért bátorkodom előhozakodni, mert olvasom, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, magyarul a WADA, kiadott egy jelentést a minap, mi szerint a 2014-es téli olimpián Szocsiban az orosz sportolók doppingolását államilag irányították, s Putyinék még a titkosszolgálatokat sem restellték bevonni a nyomok eltüntetésébe.

Mindez a moszkvai doppinglabor ex-vezetőjének, bizonyos Grigorij Rodcsenkov úrnak a feltáró buzgalmára épít, aki nyilván első kézből kellett értesüljön arról, miféle vizeletminta található a kémek által is manipulált kémcsövekben. Rodcsenkov azt mondja, az orosz állam (már bocsánat) azért volt érdekelt a vizeletben, mert azt szerette volna, ha sportolói fényes eredményeket érnek el Szocsiban. (Sikerült is.)

Se ellen-információm, se merszem sincs kétségbe vonni Rodcsenkov állításait. A Szovjetunió annak idején tényleg mindig beseperte az olimpiai érmék tekintélyes részét, ezzel is demonstrálva, hogy a szocialista sport egyáltalán nem alacsonyabb színvonalú a kapitalista sportnál, sőt. (Lásd még a Német Demokratikus Köztársaság /NDK/ férfias úszónőinek idevonatkozó bizonyítékait a Német Szövetségi Köztársaság /NSZK/ vizes hölgyeivel szemben.)

A politika szeret a sportsikerek fényében sütkérezni, s a diktatúrák vagy az „irányított demokráciák” sok mindent meg is tettek és nyilván meg is tesznek ezért.

Ne tegyünk azonban úgy, mintha az üzlet – a maga áttételesebb, de az államitól lényegében mégsem különböző módján – nem avatkozna be a sportba. Rossz nyelvek szerint a játékoknak ma már inkább a gyógyszergyárak (vagy a dopping-gyártók és a dopping-ellenőrök kémiai) olimpiája volna a pontosabb elnevezése, bár ez alighanem sértő a sportolók remélhető többségére nézve. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság /NOB/ indokolt visszafogottsággal reagált tehát a WABA-jelentésre, legalábbis eddig. Mert ki tudja, hátha az üzleti háttérben is akadhat egy-egy Rodcsenkov, aki majd kitálal, hiszen van az a pénz, amiért megéri hirtelen őszintének lenni.

Mégsem a sport tisztaságáért érzett tiszteletre méltó aggodalmat, sokkal inkább a világpolitika hatalmi logikáját érzem Oroszország olimpia előtti vegzálásában. Célzott dopping-botrány ez: ha Moszkvát eltiltják Riótól, az a csonka olimpiák egykori rossz példáját éleszti fel, annak minden következményével együtt. Akkor nem csupán további olimpiai haragszomrád várható, kemény politikai lépések is következnek, éles, bár unalmas vitákkal arról, ki is a felelős mindezért. És akkor nem lehet már kizárólag Rodcsenkovra mutogatni, aki még az is lehet, tényleg merő jó szándékból nyitotta ki a száját.

Mert ezzel az üggyel, a doppingot aligha fogják kiiktatni a sportból.

Leginkább csak az új hidegháború szellemét lehet vele doppingolni.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »