Dokumentum: ki hallgatta le Budaházyt?

Elismerték hivatalosan, hogy törvénytelenül csinálták, de gyk. bárkivel megtehetik és meg is teszik! Jogunk van tudni, hogy kik kutakodnak utánunk! – mondja Gyuri, és ismerteti a mobilcégekkel és az adatvédelmi biztossal folytatott levelezését.

A Magyarhajnal.com úgy értesült, hogy a titkosszolgálatok fekete dobozai kb. 12 éve jelentek meg minden internetes és telefonszolgáltatónál és bárki (engedély nélküli) megfigyelését lehetővé teszik technikailag a szolgáltatók tudta nélkül is. Korábban bírói engedély kellett mindenhez, elvben és részben ma is, de már olyan a technika, hogy szinte kockázatmentesen, tömegesen tudnak adatot gyűjteni. Lehet ellene bizonyos fokig védekezni, de a felhasználók nagyrésze ehhez buta vagy lusta, így annak is bedőlnek, ami nem igaz. Olyan szintű eszközökkel, mint az USA, a hazai bábkormány nem rendelkezik, nem lát bele automatikusan a külföldi cégek, külföldi mailszerverek, google, yahoo, skype stb adataiba, de az átlagember ellen ez is bőven elegendő. A nemzeti táborból ráadásul sokan olyan ostobák, hogy hazai freemailt használnak mindmáig.

Jogunk van tudni, hogy kik kutakodnak utánunk!

Egy érdekes jogi kérdésben folytatok eljárást már több mint két éve, amit ezúton időszerűnek érzek megosztani mindenkivel. Kérek mindenkit, hogy figyelmesen olvassa végig, amit írtam, még ha hosszúnak is tűnik ránézésre, mert fontos témáról van szó. /a végén a NAIH válaszlevele/

Az egész dolog onnan indult, hogy a Hunnia ügyben megütközéssel tapasztaltam, hogy bizonyos rendőri jelentések és ügyészi határozatok utalnak olyan híváslisták beszerzésére, amiket végül az iratismertetéskor mi nem kaptunk meg, ilyen volt a sajátom is, ezért az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. Törvény (Info tv.) 15. § (1) alapján tájékoztatást kértem az illetékes mobilszolgáltatóktól (Telekom és Vodafone), hogy az általam használt mobiltelefon kártyákkal kapcsolatban mikor, kinek és milyen jellegű adattovábbítás történt az ő részükről a múltban. Továbbították-e valamilyen kérelmező részére híváslistáimat, és ha igen, azon milyen adatok szerepeltek. Kérésem arra is kiterjedt, hogy amennyiben a 2011. évi CXII. Törvény 16. § (1) alapján létezett olyan adatszolgáltatás, amiről nem tájékoztathatnak részletesen (ezek jellemzően a titkos hatósági adatgyűjtések), akkor is a 16. § (2) szerint legalább az ilyen létezésének a tényéről tájékoztassanak, mert ez ilyenkor is kötelező számukra.

Kérésem első felének vonatkozásában, vagyis a „nyílt eljárásban” – tehát nem titkos adatgyűjtés keretében – történt adatlekérésekről (és azért a legtöbb ügy ilyen), tájékoztattak.

Tehát mindenkinek lehetősége van visszamenőleg megtudni, hogy mikor, melyik hatóság kérte le nyílt eljárásban pl. a telefonhívási adatait. Egyébként erről nem is biztos, hogy tudomást szerezne, mert a büntetőeljárásokban nyakra-főre kérik le a híváslistákat olyanoktól is, akiket végül ki se hallgatnak, ezt én is tapasztaltam.

Aki maga is meg akarja tudni (és mindenkit biztatok rá, hogy akarja), hogy mikor, milyen szervek kutakodtak a telefonszámával kapcsolatos adatai után (előfizetői adatok, hívási adatok, cellainfók stb), azoknak az alábbi szövegű levelet ajánlom elküldeni a szolgáltatóknak (akár e-mailben is lehet):

„(Ide a fejlécbe ugye a megfelelő szolgáltató írandó, pl. Vodafone Magyarország Kft. stb)

Tárgy: Tájékoztatás kérése személyes adatok továbbításáról

Tisztelt cím!

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. Törvény 15. § (1) alapján kérem, tájékoztassanak arról, hogy az általam használt …………………. hívószámú mobiltelefon kártyával kapcsolatban mikor, kinek és milyen jellegű adattovábbítás történt az Önök részéről. Továbbították-e bárki számára előfizetői adataimat, híváslistáimat, és ha igen, azon milyen adatok szerepeltek? A tájékoztatás terjedjen ki a teljes időszakra, amióta a fenti számnak Önök a szolgáltatói.”

Erre a szolgáltató megadja, hogy milyen hatóságoknak, esetleg milyen ügyszámon, mikor, milyen adatokat adtak meg. Ha az ember ezek után többet akar tudni, mondjuk, hogy miféle ügy volt az, amellyel kapcsolatban a személyes adatait lekérték, akkor már az adatokat megkapó hatósághoz (általában rendőri szerv) kell fordulnia. Viszont innentől az adott hatóság is adatkezelővé válik (ezt bíróság is kimondta már) és így alkalmazható rá is az Info tv., vagyis őt is meg kell nyilatkoztatni, hogy mit csinált a továbbiakban a személyes adatainkkal, kinek továbbította esetleg őket (pl. iratismertetés keretében).

Amit eddig leírtam, ez az, amit mindenki azonnal elkezdhet intézni, évente egyszer ingyenesen lehet ilyen tájékoztatást kérni (többször is lehet kérni, csak a másodiktól már felszámolhatnak valami díjat).

Fontos, hogyha valakinek a telefonszáma nem a saját nevén van, akkor igazolnia kell, hogy ő az Info tv. szerinti „érintett”, vagyis hogy a számot valójában ő használja.

Természetesen nem csak a telefonos adatok jöhetnek itt szóba, Internet szolgáltatótól is lehet kérni tájékoztatást, de akár az egészségügyi adatainkat nyilvántartó szervtől vagy a lakcímnyilvántartótól stb.

Innentől a szolgáltatók felé való kérésem második részéről írnék, amely a titkos adatgyűjtéssel összefüggésben történt adatátadásokról szólt.

Ez utóbbi kérésemre a szolgáltatók, arra hivatkozva, hogy a nem nyílt eljárásban történt hatósági adat lekérésekről lényegében nem vezetnek visszakereshető nyilvántartást, nem adtak a fenti törvény 16. § (2)-ének megfelelő tájékoztatást számomra. Ezért 2012. novemberében a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultam, mondván, hogy meggyőződésem, hogy az Info tv. rendelkezéseit semmilyen jogszabály nem rontja le, vagyis a szolgáltatóknak rendelkezniük kéne a nem nyílt eljárásban történt megkeresésekről is visszakereshető nyilvántartással. Még ha az átadott adatok titkosak is, magának az adatkérésnek a tényét, hogy mely telefonszámra vagy IMEI számra (azaz mobiltelefon készülékre) kértek tőlük adatokat, nyilván kell tartani, hiszen az Info tv. 15. § (3) pont azt határozza meg, hogy nekik minimum öt évig, de bizonyos adatokra minimum 20 évig meg kell őrizni a nyilvántartást az adattovábbításról (vagyis nem magukat a híváslistákat, hanem a konkrét lekérés tényét). És ha ők valóban azt a gyakorlatot folytatják, hogy a titkos megkeresésekről nem vezetnek visszakereshető nyilvántartást, akkor meggyőződésem, hogy hosszú évek óta törvénysértő gyakorlatot folytatnak, amivel az állampolgárok tömegeinek a törvényes jogait csorbítják. És kértem a NAIH-tól ennek megállapítását.

Több mint egy év (és többszöri sürgető érdeklődésem után) végre választ kaptam a NAIH-tól, személyesen Péterfalvi Attilától, melyben igazat adtak nekem és megállapították az eddigi gyakorlat törvénysértő mivoltát (írásomhoz mellékeltem).

Viszont – és innentől jön az, ami így a Snowden ügy fényében elég aggasztó – azt írták válaszukban, hogy mindezek ellenére mégsem szólítják fel a szolgáltatókat a törvénysértő gyakorlat megszűntetésére, mivel meglátásuk szerint törvénymódosításra van szükség az ügyben. (Megint sikerült egy lex Budaházy-t összehoznom.)

Véleményem szerint, már ez abszurd, hogy nem kívánják a törvénysértő gyakorlat megszüntetésére a szolgáltatókat felszólítani, mert ennek a csak a törvénynek alárendelt Hatóságnak a saját maguk által is kinyilvánított (http://www.naih.hu/) feladata „a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülésének ellenőrzése és elősegítése”. Ebből értelmezésem szerint az következik, hogy ha egy jogsértő gyakorlatot tárnak fel az adatkezeléssel kapcsolatban – és kétséget kizáróan jelen esetben ez történt –, akkor kötelességük felszólítani a jogsértő gyakorlat folytatóit, annak abbahagyására.

Lehet, hogy ezért is húzták ennyi ideig a választ, mert már folyt az agyalás a háttérben? Nem tudom. Én mindenesetre felszólítottam a NAIH-t ez után, hogy fontolja meg ezt az álláspontját újra és hívja fel a szolgáltatókat a törvénysértő gyakorlat megszűntetésére, de erre a levelemre két hónapja nem válaszolnak.

A másik nagyon érdekes dolog, hogy a NAIH kettéválasztotta a titkos adatgyűjtés problematikát és csak arra vonatkoztatták az Info törvényt, amikor a szolgáltató maga állítja össze az adatokat és adja át hatóságnak.

Viszont amikor a Snowden által nyilvánosságra hozott NSA típusú lehallgatósdi folyik, azaz hogy a különféle óriás kommunikációs cégek hálózataira kémkedő hardver egységeket telepítenek, amivel milliárd számra rögzítik és archiválják az emberek személyes adatait, akkor a NAIH szerint az Info törvényt nem lehet a szolgáltatókra alkalmazni, hisz ők maguk se tudják, hogy a kémkedő egység mit rögzít, ami igaz is. Ezzel a NAIH lényegében alátámasztotta, hogy a Snowden által nyilvánosságra hozott adatgyűjtő dobozok problémája igenis létezik, sőt, ez akár itt nálunk is működhet.

Csakhogy akkor ilyen esetekben kire kell alkalmazni az Info tv-t, mert még az sem világos, hogy kihez kell fordulni, kinek az „eszköze” gyűjt és kiről (vélelmezhetően – az NSA gyakorlata szerint – mindenkiről) adatokat a szolgáltatók rendszereire rácsatlakozva? Akkor az ember írjon mondjuk a szakszolgálatnak (és még ki tudja ki mindenkinek a „dobozai” vannak a kommunikációs kábelekre telepítve), hogy az Info törvény alapján tájékoztassa őt, hogy milyen adatokat, kinek a számára gyűjtött róla? Merthogy akkor eszerint az számít adatkezelőnek, akinek a „doboza” a rendszerre csatlakozva gyűjtöget.

Így aztán megkérdeztem a mobilszolgáltatókat, hogy ugyan már mondják meg, hogy ki mindenkinek a „szaktechnikai eszközei” vannak rácsatlakoztatva a hálózatukra, de az erről való tájékoztatást megtagadták.

Ezt a részét a dolognak teljesen tisztázatlannak érzem adatvédelmileg, látható, hogy ez a titkos lehallgatósdi nálunk is szabályozatlanul megy és félő, hogy valami sunyi törvénymódosítással ezt a visszaélésszerű gyakorlatot akarják esetleg „törvényesíteni”.

Vagyis ugyan törvényes joga lenne megtudni bárkinek, hogy a személyes adatai után kutakodtak-e, és ha nem is adnak erről első körben tájékoztatást neki – mert úgymond „titkosan kutakodtak” –, akkor is joga lenne bírósági jogorvoslattal élni, de a törvénytelen nyilvántartási gyakorlattal ezt a jogot gyakorlatilag évtizedek óta elszabotálták. És most lehet, hogy végleg meg akarják ezt a jogot szüntetni.

Szerintem egy sokak számára fontos precedens jellegű dologba nyúltam bele, talán nem kell ecsetelnem, hogy a hazafias mozgalom milyen szinten ki lehet téve ennek a törvénytelen adatgyűjtögetésnek, úgyhogy jó lenne a dologra odafigyelni mindenkinek.

Budaházy György

(a köztársaság üldözöttje)


Forrás:magyarhajnal.com
Tovább a cikkre »