Diszkógömb, halálcsillag, aranyeső – Megjelent a Zorall legbevállalósabb lemeze

Magyarország legszórakoztatóbb (és legzorallabb) fenegyerekei immár tizenegyedik albumukat szabadították a gyanútlan közönségre. Ezúttal azonban a különböző ezt-azzal összegyúrás helyett egy új receptet követve dolgoztak, a Retrográd címet kapott CD-re került dalok „alapanyagai” ugyanis túlnyomórészt a nyolcvanas években – külföldi zeneműhelyekben – születtek, és ezekhez készített a zenekar magyar szövegeket. És, hogy igazán tátva maradjon a szánk, megszületett pályafutásuk eddigi legmegosztóbb dala, az extra bónuszként lemezre került Aranyeső feldolgozása, Bódi Csabi (!) vendégszereplésével. Ezzel 19-re húzott lapot a csapat, de hogy ez nyerő lesz-e, azt majd a fogadtatás (és az idő) dönti el. Erről a kiadványról, és – ha már 2016 az olimpia éve – az idén már kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő Zorall Sörolimpiáról faggattuk ki alaposan a már Alsóörsön tüsténkedő Lévai Hangyássy László zenekarvezető, basszusgitárost.

 – A lemezcímet megmagyaráznád?
 
 – Hogy miért pont Retrográd? Hát, se nem Leningrád… (nevet)
 
 – Se nem Sztálingrád?
 
 – Úgy bizony! A retrográd egy csillagászati fogalom, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy az égitestek haladnak egy bizonyos irányba, a retrográd pedig az „áramlással” ellenkező irányba tart. Tehát nem egy szójáték a cím, de sokan a retró miatt is használják. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a trenddel ellenkezőleg mást csinálunk, de ez mindig is jellemző volt a Zorall zenekarra. Most nagyjából a nyolcvanas éveket néztük ki magunknak, az abban az időszakban született külföldi dalokat formáztuk át, vadítottuk meg egy kicsit, majd írtunk rájuk magyar szövegeket. Dschinghis Khan, Boney M., Michael Jackson, Dead Or Alive, stb. Ezeket gyúrogattuk, játszogattuk, és úgy gondolom, hogy ez egy erős és tökös lemez lett.
 
 – Ilyen koncepciótok még nem volt, és most meglepően kevés nóta került fel a CD-re.
 
 – Igen, most nem gyúrtunk össze ezt meg azt, ahogy szoktuk, hanem ez egy specifikus album lett, és úgy érzem, hogy stílusában nagyon egységes. És ami fontos, hogy nincs rajta töltelék dal. Próbáltunk nem beleesni abba a hibába, amibe szoktunk, hogy egy lemezhez negyven számot csinálunk, és egyiket-másikat nem tudjuk elengedni. A munka megkezdése előtt most kimondottan 13 dalt irányoztunk elő, és pont. Amikor elértük a tizenhármat, akkor elzártuk a csapokat, és csak ezekkel foglalkoztunk.
 
 – Már a lemez megjelenése előtt publikáltátok a címadó számot egy szöveges videóként. Az ebben elhangzottakat akár ars poetica-ként is lehet értelmezni?
 
 – Akár. Ebben azt mondjuk el, hogy amint haladunk előre a korban (az életkorunkra értem), előszeretettel nézünk vissza a múlt zenéire, és fenntartással figyeljük az újakat. De ez szinte az egész korosztályunkról elmondható.
 



 
 – Az album mindegyik nótája friss termés, vagy vannak esetleg már korábban meglévő ötletek alapján elkészült számok?
 
 – Több olyan dal is helyet kapott a lemezen, amelyeket már régebb óta kóstolgatunk a Macskajaj zenekarral (a Zorall akusztikus verziója – a szerk.), ahol „tábortűz stílusban” nyomjuk a számokat. A Retrográdra felkerült Börtönrock-ot, az Enikő-t, és a Diána-t ott már tesztelgettük. Ezek már évek óta műsoron vannak, és mindegyiket – szakmai szlegben mondva – elég jól harapta a közönség. (nevet) Ezért nem is volt kérdés, hogy most ezeket is felvesszük.
 
 – És az Aranyesővel mi a helyzet? Szerintem gondoltátok, hogy kaptok hideget, meleget is ezért, nem? Pár nap alatt több mint tízezer megtekintés, vélemények pro és kontra… Megszoksz vagy megszöksz?
 
 – Az egész történet úgy kezdődött, hogy az egyik televízióban találkoztam Bódi Csabival, aki nagyon megörült nekem, és a beszélgetésünk azzal indult, hogy jelezte, hogy ő mekkora rocker, mert már gyerekkora óta ismer bennünket, Action-ön meg Sing Sing-en nőtt fel. Elkezdett sztorizni, hogy csak a kocsijukban tudta hallgatni a kazettáinkat, de akkor még nem volt jogosítványa, és másnap reggel mindig, mikor a faterja beült az autóba, és elindította azt, elkezdett bömbölni a Megöl a rendszer vagy a Lázadó vér. (nevet) Ezen jókat röhögtünk, és nekem beugrott, hogy mi lenne, hogy ha a Run DMC/Aerosmith Walk This Way mintájára mi is csinálnánk valami hasonlót. Akkoriban a fekete rapzene királyai és a hard rock vezető bandája csinált egy közös fúziót, az Aranyeső pedig gyakorlatilag ugyan az. Kicsit átalakítottuk az eredeti nótát, ska stílusban játszottuk fel, és úgy érzem, hogy mindenki a tudásának megfelelő módon beleadta a dalba, amit kell. Lehet köpködni ezt a számot, de szerintünk ez egy jó buli dal. Úgy érezzük, hogy mi bármilyen zenéhez hozzá tudunk nyúlni, és eddig a közönségünk mindegyik választásunkat elfogadta. Ehhez a nótához is kellő tisztelettel és alázattal nyúltunk… jelen pillanatban még pezseg a hangulat, de az a nevetséges, hogy amikor a Macskajaj előadásában játszuk ezt a dalt, akkor megőrülnek az emberek, annyira tetszik nekik. Úgyhogy én amondó vagyok, hogy pár év múlva ez a szám is szépen bekúszik majd a Halál a májra mellé egy jó házibuliban.  
És külön kiemelném Bódi Guszti segítségét, akinek annyira tetszett a mi interpretálásunk, hogy elérte azt, hogy Csabi kiadója engedélyezze a szereplését a dalban, ez lemezre is kerülhessen, valamint képileg is összejöhessen, vagyis a hozzá készített klipben is látható legyen.
 

 
 – A klipkészítést nem apróztátok el, egy igen látványos és mozgalmas videó született, ráadásul a forgatás után nagyon hamar fel is került a YouTube oldalatokra.
 
 – Mivel mi házi gyártású klipeket készítünk, és ebben Andrics Laci a partnerünk, aki professzionális a témában, ezért gyors a munkamenet. Gyakorlatilag, ha leforgatjuk a jeleneteket, akkor akár már aznap elkezdődhetnek az utómunkálatok.
A forgatás során egyébként minden flottul ment, Csabi egy rettentő profi hozzáállású ember, ha csak a színészi játékát nézzük, egyértelműen elbújhatunk mellette. Nagyon sokat agyaltam, hogy mi legyen a klip sztorija. Aranyeső… Arra gondoltam, hogy vigyük el az egészet egy western dizájnba. Először aranymosók lettünk volna, de aztán megláttuk ezt a tordasi western falut, és így egy kicsit ahhoz formáltuk a történetet. Mi, a zenekar, megtámadjuk a helyi bankot, de a szemfüles seriff, aki Bódi Csabi, elkapja a csapatot, és hármunkat (Barbarót, Pöpit, és engem) gyorsan ki is lőnek, hogy ne bonyolítsuk tovább a cselekményt. (nevet) Szaszát, a főhőst, pedig másnap majd felakasztják. Idáig nagyon könnyedén eljutottunk a sztoriban, de hogy lesz ebből aranyeső, stb.? Itt jön be a képbe Pocahontas (Szendrey Dóri), aki a törzs varázslójának (Weisz Kicsi) a segítségével „kiszabadítja” szerelmét, mert az akasztásra eljött embereket az megvuduzza. (nevet) Úgyhogy a gonoszból így lett pozitív hős Szasza, és jöhetett az aranyeső. Van nekünk egy konfettit szóró gépünk, amit a koncerteken szoktunk használni, azt most megtöltöttük aranyszínű lapocskákkal, és azokat lőttük ki. Képzelheted, hogy marhára örültek ennek ott Tordason, hogy a mi több ezer plakettünk beterített mindent, de hamar megoldódott a helyzet, mert pont volt a faluban egy német turistacsoport, és ők – egymással rivalizálva, hogy ki tud többet összegyűjteni – elkezdték ezeket lelkesen felszedegetni. (nevet) Persze, ki lehetett volna még cizellálni jobban ezt a videót, de én mindig is a rohamklipnek voltam és vagyok a híve. Hipp-hopp kitaláljuk, még a helyszínen hozzáokoskodunk ezt-azt, felvesszük, és kész.
 
 – A visszajelzések nem is a képanyagot kritizálják, azt mindenki dicséri…
 
 – Én voltam a rendező, tudod… (nevet) De visszatérve a reagálásokra, gondolj bele, hogy annak idején az Aerosmith és a Run DMC mit kap(hat)ott! Szerinted? Mondjuk, akkor még nem volt Facebook… (nevet)
 
 – Mindkét bemutatott szám ska alapú. Nem féltetek attól, hogy a rajongók, hogy is mondjam, veszítenek az érdeklődésükből emiatt?
 
 – Természetesen nem akarunk ska zenekarrá vedleni, nehogy azt higgye bárki is, de ez a megszólalás kb. a dalok egyharmadában jelen van, és az mindig hozzátesz egy jó adag pluszt a hangzásunkhoz. A fúvós szekciónk, a Zorall Brass – Kaján Gyuri és Müller Attila – most már állandó közreműködői a lemezeinknek.
 
 – Az előrendelés során nem csak a CD-t, hanem egy rajongói pólót is meg lehetett vásárolni a hivatalos megjelenés napjáig. Utóbbi azonban – igaz más színben – de megegyezik a most is kapható „sima” verzióval. Vagy mégis van valami különbség?
 
 – A piros verziót az előrendelők kapták, a kék színű mintás pedig azoké, akik külön veszik meg a pólót. És azért van kétféle, hogy mi megkülönböztetett figyelemmel tekinthessünk a színpadról azokra, akik megvásárolták elővételben a lemezt… vagyis a piros pólósokra. (nevet) Komolyra fordítva a szót, itt (is) szeretném megköszönni azoknak, akik a megjelenés előtt megrendelték a lemezt, mert a CD már nagyon a végét járja, de ők ezek szerint még mindig úgy érzik, hogy kell egy kézzel fogható produktum is a zenekartól, nem csak egy fájl. 
 


 
 – Az igen érdekes borítókép hogyan állt össze?
 
 – A fő motívum egy diszkógömb, ami egy halálcsillagra van rá húzva. Sok helyen már csak néhány tükör látszik rajta, a fele már el is tűnt… Ennek akár az is lehet az üzenete, hogy próbáljuk az akkori zenéket visszahozni, a múltból próbálunk leporolva valami újat csinálni. Mivel jelen esetben a nyolcvanas évekre reflektálunk ezzel a lemezzel, és a diszkógömb ugye annak az évtizednek a legfontosabb kelléke volt, innen jött az ötlet. A halálcsillagot meg valahogy beleláttam. (nevet)
 
 – Az új lemez megjelenésével egybekötött nagy nyári fővárosi Zorall bulin már túl vagytok, de előttetek áll az idei Sörolimpia. Szerintem még egyszer sem foglalkoztunk ezzel a rendezvénnyel bővebben, ezért nagy vonalakban ismertetnéd, hogy mi is ez?
 
 – Idén kilencedik éve, hogy elkezdtük a Zorall Sörolimpiát. Egy ilyen jellegű eseménysorozat megszervezésének nálam viszonylag nagy hagyománya van, mert én már 1992-től csinálok különböző rendezvényeket azoknak a zenekaroknak, akikkel játszom vagy akiket menedzselek. Mögöttem van hét Sing Sing tábor, Junkies, Hooligans tábor, Zero-G Weekend, Kőolajfesztivál, majd jött a Zorall Sörolimpia. Az elején néhány maroknyi közönséggel indultunk és szép lassan dolgoztunk meg minden egyes résztvevőt, és most már ott tart a dolog, hogy két-háromezres közönséglétszám, a zenekarokat, előadókat tekintve a szakma krémje, jó technika és izgalmas programcsokor jellemzi ezt a pár napos fesztivált. Megyeren kezdtük, majd négy év elteltével Balatonszemesen folytattuk, 2014-től pedig az Alsóörsi kemping ad helyet a rendezvénynek. 
Jelenleg a helyszínen két 150 méteres – tehát több ezer embert befogadó – sátorral dolgozunk, magyarul se a nap, se az eső, se a vihar nem tud minket megakadályozni abban, hogy ott kurvára jól érezze magát mindenki. (nevet) A zenekaros programok mellett más egyéb rendezvények is lebonyolításra kerülnek, mottónk a sport, a szerelem, és a rockzene együttese ebben a pár napban. Csatlakoztak hozzánk motorosok, bringás körök, aztán van nekünk egy nagyon jó kis programunk, a Sörolimpia focikupa, ahol sztárvendégként már harmadik éve jön le a Fradi öregfiúk csapata. A mérkőzésekre idén is rengeteg tízfős társaság jelentkezett, Székelyudvarhelytől egész Somorjáig. Három napon keresztül zajlanak az elődöntők, az öregfiúk pedig az Alsóörs csapatával játszik egyenes ágon, és oda jön be melléjük a két legjobb „civil” csapat. Pénteken van egy hatalmas nagy döntő, kupákkal, legjobb játékos, legjobb kapus, legjobb csapat, stb. címekkel, ahogy az kell. És ezt minden más sportban is megcsináljuk: ping-pong, kerékpár, tenisz, stb. Aztán van kötélhúzás, söröshordó-emelés, sörivás. Minden nap reggeli torna indítja a napot, a kempingben rengeteg az árus, és most már próbáltunk olyan rendezvényeket is berakni a már felsoroltak közé, mint például látványkovács, fazekas, amelyek még tovább színesítik a programokat, és ezeket ki is lehet próbálni. Gyerekek számára természetesen van játszótér, mert most már elmondhatjuk, hogy a közönségünk a korát tekintve is elég széles rétegű, a pár évestől a hetven évesig mindenki megtalálhatja a maga kis kedvenc időtöltését ebben a néhány napban. És ugye, a legfontosabb, hogy ott a Balaton. Szóval jó kaják, jó piák, jó programok, ez a szezon utolsó nagy bulija. Már csak a jóidőt kell megrendelnünk. (nevet)   
 


 
 – És ne feledjük, hogy feltörekvő zenekarok tehetségkutatójára is sor kerül a fesztiválon. 
 
 – Igen, évek óta csinálunk Pulzus néven egy tehetségkutató versenyt, már csak azért is, mert a nyolcvanas évek végén, amikor elkezdtünk komolyabban zenélni, csak ezt a kiutat láttuk mi magunk is ahhoz, hogy valaki úgymond felfedezzen, lehetőséget biztosítson. Itt szeretném megköszönni Szigeti Ferenc segítségét, aki annak idején majd’ mindegyik zenekarunk elindítója és legfőbb támogatója volt. Mi ezt a lehetőséget – mint „kivénhedt” zenészek – szeretnénk itt megadni. A nevezett bandák kiváló felszereléssel, jó hangulatban, és ami nagyon fontos, közönség előtt – hiszen nincs is annál rosszabb, mint amikor tehetségkutatón három ember előtt kell zenélni – tudnak bemutatkozni. Plusz a legjobbakat el is szoktuk vinni turnézni.
 
 – Ha már turné. Az őszi-téli menetrend a szokásotokhoz híven a masszív klubozás. Egy-egy koncertre hogyan készültök fel?
 
 – E téren igen különleges helyzetben vagyunk, ugyanis mivel mi csak slágereket dolgozunk fel, ezért nagyon nehéz a dolgunk, hogy a több mint háromszáz dalos repertoárból kiválasszuk a legjobbakat. De hála Istennek, van ez a YouTube-nak nevezett dolog, ami nagyon jó mérce ahhoz, hogy mit kedvel a közönség. Ezért egy-egy bulink úgy áll össze, hogy a program kb. nyolcvan százalékát a közönségkedvenc számok adják, a maradék pedig az, ahol mi művészkedhetünk, esetleg kipróbálhatunk más dalokat, vagy amiket mi szeretünk, stb.
 
 – A közeljövőben várható tőletek még esetleg további klipmegjelenés, egyéb meglepetés?
 
 – További videók is várhatóak tőlünk, mert nyertünk egy kis pályázati pénzt, úgyhogy még legalább három dalra fogunk klipet készíteni. És már az is biztos, hogy a következő a Dzsingiszkán lesz, mert ahhoz már a főszereplőnk is megvan.
És vannak újdonságaink is, hiszen a Zorall zenekarra, illetve az általam szervezett produkciókra mindig is az útkeresés volt jellemző. Idén márciusban csináltunk egy erdélyi turnét, ahová két nagy busszal 67-en mentünk. Ez annyira jól sikerült, hogy eleve megismételjük jövőre, és ennek mintájára december elseje és harmadika között Felvidékre szervezünk egy ilyet. Tehát három állomás, és ismét visszük magunkkal a rajongókat, érdeklődőket. Azokat, akik még nem voltak a Felvidéken, vagy egyedül nem mernek elmenni, vagy nincs rá lehetőségük, de így, közösen a bandával meg tudják oldani. Idén egyébként már volt további két hasonló túránk, januárban Dublinban, áprilisban pedig Londonban lehetett velünk közösen kirándulni, tehát el lehet mondani, hogy egy új dimenziót nyitottunk meg a közönségszórakoztatást tekintve. (nevet)


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »