Diplomáciai bravúr az orosz-török kiegyezés

Diplomáciai bravúr az orosz-török kiegyezés

A héten komoly szintet lépett az orosz diplomácia. A szerdai Putyin-Szargszjan, orosz-örmény legfelsőbb szintű találkozóval Moszkva le is zárta az új közel-keleti-közép-ázsiai szövetségi rendszer megalapításának első stádiumát. Emlékeztetőül:

Hétfőn Bakuban ült össze az orosz, iráni és azeri elnök, ezzel párhuzamosan a kazah elnök Ankarában járt Erdogánnál. Itt világos, hogy Azerbajdzsán a maga érdekein túl Törökországét is képviselte.

Kedden a régóta várt Erdogan-Putyin találkozó zajlott Szentpéterváron. Az egyértelműen látszik az elmúlt időszakból, hogy Törökországtól elfordultak nyugati szövetségesei, s a helyzet, nézve a katonai puccskísérletet, de a folyamatos vitákat is Brüsszellel, nem túl fényes Ankara számára. Nyugati szövetségesei erősen kihátráltak mögüle számos számára létfontosságú kérdésben (kurdok, örmény népirtás, belpolitikai válságok.). Mindehhez hozzájön Moszkva, aki a tavaly lelőtt repülőgépe óta, mely igencsak szimbolikus momentuma volt az orosz-török ellentétnek Szíriában, még a Nyugat Oroszországra kivetett szankcióinál is komolyabb korlátozásokat vetett be Törökországgal szemben.

  1. Turizmus: Míg békeidőkben kb. 3 millió orosz járt Törökországban egy év alatt, az utóbbi időre pár százezerre csökkent a számuk.
  2. Kereskedelem: November óta összességében kb. 70 százalékot zuhant a két ország közötti áruforgalom. (kb. 45 százalék idén, 20 százalék körül tavaly novemberben és decemberben.)
  3. Török szolgáltatók kivonása. (pl. építőipar)
  4. Leállították a Törökország számára oly fontos atomerőmű projektet, mely jelentősen javította volna energetikai helyzetét.
  5. A Török Áramlat leállítása még komolyabb pozícióvesztést jelentett Ankarának, hiszen nem csak saját ellátásáról van szó, hanem az európai tranzitdíj bezsebeléséről is. Továbbá az európai gázszállítások részleges uralása megnövelné a tárgyalási pozícióját az Európai Unióban.

A Putyin-Erdogan sajtótájékoztatón elhangzott, hogy minden korábbi kapcsolat fel lesz élesztve, ám ezek erősen úgy tűnik, hogy orosz részről egy feltételhez kötöttek: Szíria. Ha sikerül a szíriai konfliktus rendezésének módjában és végkifejletében megegyezniük, visszaállhatnak a korábbi jó kapcsolatok a két ország között. Ezért is volt teljesen érthető, hogy a szíriai konfliktussal kapcsolatos tárgyalások zártak voltak kedden, és a sajtó számára nem szivárogtattak ki semmit. Érdekességképpen megjegyzendő: mostanra Törökország már nem ellenzi, hogy a szíriai béketárgyalásokon Aszad is részt vegyen, sőt közös Szíria-munkacsoport létrehozását javasolja.

Számos nyugati elemző az USA politika bukásának nevezi a török-orosz kiegyezést. Törökország a NATO legerősebb hadseregei között van számon tartva. Mi történik, ha a tagsága bizonytalanná válik? Látjuk milyen folyamatokat indított el az Európai Unióban Nagy-Britannia kiválása. Ráadásul Moszkva a török szövetséggel kijut a meleg tengerekre, a Közel-Keletre, Európába. Biztonsági, energetikai, kereskedelmi aspektusokból nézve mindig is ez volt az orosz cél az elmúlt 2 évszázadban. Arról nem is beszélve, hogy az USA számára fennáll annak a veszélye, hogy egy esetleges NATO kilépés esetén a török hadsereg kiszolgáltathat információkat az amerikai fegyverekről új partnereinek.

Szerdán lezárult a kör a szintén meghatározó karabahi és török konfliktus másik szereplőjével, Örményországgal. Miután a konfliktus minden érintettjével találkozott Putyin, úgy nyilatkozott:

“Örményország és Azerbajdzsán is a kiutat keresik a háborús konfliktusból, s erre biztosíték lehetne Oroszország és a Minszki Csoport többi országa. A lényeg, hogy olyan megoldást találjunk, hogy egyik fél se érezze magát vesztesnek.”

Mind Szargszjan, mind Aliev a tárgyalásokat követően elégedettek voltak az orosz féllel való megbeszélésekkel. Ehhez ha hozzávesszük Erdogán hét eleji optimista hangvételű nyilatkozatait, melyekben szintén a konfliktus rendezését sürgette mindkét fél részéről, s még azt is javasolta, hogy hozzanak létre erre egy hármas formátumú csoportot: Oroszország, Azerbajdzsán, Törökország részvételével, igazán biztató lehet a jövő az évtizedek óta kiegyezésre képtelen felekre nézve. Az természetesen már erős húzás lett volna, ha Örményországot is javasolja a török elnök, főleg hogy egyértelmű Moszkva kinek az érdekeit fogja képviselni, hiszen Jereván szövetségese az Eurázsiai Gazdasági Unióban, illetve Örményországban található Moszkva kevés külföldi katonai bázisainak egyike.

Maga a térség problémás, s konfliktusokkal terhelt, ám a közeledések kézzelfoghatóan megkezdődtek a felek között, hiszen számos együttműködés, munkacsoport jött létre ennek elősegítésére a közelmúltban.

Oroszország -Irán-Azerbajdzsán, Oroszország-Törökország, Oroszország-Örményország, Törökország-Azerbajdzsán, Törökország-Grúzia, Törökország-Grúzia-Azerbajdzsán, s az új: Törökország-Oroszország(Örmény)-Azerbajdzsán. Továbbá ehhez hozzájön az Eurázsiai Gazdasági Unió, melynek Jereván tagja, Baku, Ankara, Teherán folyamatosan tárgyal a belépésről, vagy a szabadkereskedelmi egyezmény megkötésének lehetőségéről. A SESZ (Sanghaji Együttműködési Szervezet), melybe jövőre lép be Irán Oroszország biztatására, s benne Közép-Ázsia cakkumpakk. Vagy a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének országainak együttműködése akár Törökországgal, Iránnal, Azerbajdzsánnal is. Mehetnénk az elemzésben távolabb, akár Kína, India, Japán, vagy a Közel-Kelet többi szereplőjéig, hiszen nekik is van bőven helyük a folyamatokban, de ezek a tárgyalások a héten inkább ezt a csoportot érintették közvetlenül. Az azonban teljességgel kijelenthető róluk is, hogy kisebb nagyobb intenzitással, de mindannyian próbálnak beleférni az oroszok új világpolitikai terveibe, s ezzel párhuzamosan távolodnak az Egyesült Államok vezette nyugati, globalista és egypólusú világrendtől.

Szaniszló Adrienn

Újra drága barátok Putyin és Erdogan

Törökország nyugatról keletre fordul


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »