Dinamikus, érzelemgazdag modern blues-hard rock a felvidéki „mészárosok” zenei alkotóműhelyéből

Dinamikus, érzelemgazdag modern blues-hard rock a felvidéki „mészárosok” zenei alkotóműhelyéből

 – Úgy tudom, hogy a zenekar neve nem a foglalkozásotok, netán a nagy húsimádatok alapján jött, hanem jóval hétköznapibb a megfejtés. Valamint, hogy a dalszövegek nyelve sem volt sosem kétséges.

 – A suliban a haverok a tesómat (András – gitáros, énekes – a szerk.) meg engem Husinak becéztek, a Hushegyi vezetéknév miatt. A zenekar ezért kezdetben Husi & The Butchers néven futott, és amikor a trióból kvartett lett, alakult át csak The Butchers-ra. A dalszövegek automatikusan angolul születtek, ez volt számunkra a természetes, mivel nagy részben külföldi zenén nőttünk fel.

 – Mindannyian kizárólag a blues muzsika felől érkeztetek, vagy más irányzatokkal is jó barátságban vagytok?

 – Természetesen az utóbbi! Testvéremmel Metallicán és Megadeth-en nőttünk fel. A Metallica rajongás a mai napig megmaradt. Mikor idősebbek lettünk, eljutottunk olyan csapatokhoz, mint a Whitesnake vagy a Great White, és egyre jobban elkezdett minket érdekelni, hogy honnan ered ezeknek a zenéknek a bluesos alapja. Andrásra Stevie Ray Vaughan volt nagy hatással, rám pedig Eric Gales. A zenekar közös kedvenc bandája viszont a Rival Sons.
Egyszer a szlovákiai Topfesten épp akkor játszottunk egy kisebb színpadon, mikor ők a nagyon. Koncert után, hogy legalább az utolsó pár számot elérjük, olyan sebességgel pakoltunk le a színpadról, mint még soha.

 – Zenei tanulmányok vannak mögöttetek, vagy autodidakta módon fejlesztettétek magatokat?

 – Testvérem a somorjai zeneiskolában a jazz gitározás alapjaival ismerkedett meg, én két évig énekre jártam oda. Ezen kívül mindannyian különböző zenetanároknál is tanultunk. Basszusgitárosunk, Bartha Tamás még most is épp egy online kurzuson vesz részt.

 – Nem tudom, hogy mennyire vagytok csak balszerencsések, vagy nálatok – kis túlzással – amolyan mumus poszt a dobos, hiszen már kb. a hetedik ütőst „fogyasztjátok”.

 – Mi ezen már csak nevetünk… A probléma az, hogy minden új dobosnál egyre szigorúbbak voltak az elvárások, szóval reméljük, hogy Atee (Mucha Attila – a szerk.) marad 30 évig, mert a környéken már szinte nincs kit megszólítani.

 – Azt olvastam róla, hogy a Márai Sándor Író Kör egyik alapítója is. Picit, ha erről is hallhatnánk egy pár mondatot…

 – A MÁSIK tagjai olyan felvidéki magyar alkotók, írók, költők, irodalomszervező lányok és fiúk, akik felolvasásokat, könyvbemutatókat tartanak, maguk is közlik saját írásaikat. Attila több mindennel foglalkozik, ez az alapító-tagság is egyike ezeknek, de ő inkább dobos, meg ájtí szaki (informatikus, programozó – a szerk.). Budapesten él, de a feleségével a szlovákiai Pered községbe fognak költözni, hogy sörfőzdét alapítsanak.

 – Mivel már több külföldi országban is felléptetek, biztos vannak tapasztalataitok, hogy hol van a legnagyobb keletje a produkciótoknak?

Hírdetés

 – Eddig Lengyelország hozta számunkra a legnagyobb meglepetést. 2016-ban léptünk ott fel az ország legnagyobb blues fesztiválján, a Suwalki Blues Festen, és erre a mai napig szívesen emlékezünk, mivel azóta sem osztogattunk annyi autogramot koncert után. De mi mindenhol szeretünk játszani, nincs igazán kimondott helyszín, hogy hol jó és hol rossz. Ha valami jól meg van szervezve és be is van hirdetve, ott szuper lesz a koncert.

 – Két önálló albummal büszkélkedhettek, plusz az első megjelenés új kiadásával. Kérlek, néhány mondatban mutasd már be ezeket!

 – Az első album, a 2013-as Train to Freedom egy igazán pörgős lemez, remek gyors és zúzós blues-hard rock számokkal. Ezt viszont újra ki kellett adni – ami tavaly történt – mivel akkoriban nagyon kevés pénzből játszottuk fel és jelentettük meg, így a hangzás nagyon gyenge volt. A számok viszont szuperek és mai napig a repertoárunkban tartjuk őket.
A második (cím nélküli) album egy stílusilag nagyon színes anyag, amelyen két akusztikus szám is található, ezek közül a She`s Leaving Now a Szlovák Rádió magyar adásán egy viszonylag gyakran játszott darab

 – Eddigi anyagaitok mind szerzői kiadásban jelentek meg. Szándékosan nem is akartok kiadós banda lenni, vagy még nem sikerült megtalálni a megfelelő partnert?

 – Egyrészt, Szlovákiában nincs olyan kiadó, amely hasonló stílusokkal foglalkozna. Másodsorban, számunkra a digitális terjesztés volt a fontos, azt viszont könnyen meg tudtuk oldani. Az album fizikai kiadásában Somorja városa volt számunkra mindig is nagy segítségre, mivel aktívan támogatják a zenészeket és művészeket.

 – Milyen lehetőségeitek vannak otthon, hazai pályán, illetve Magyarország területén? Gondolok itt koncertezésre, (sajtós, rádiós, esetleg tv-s) médiaszereplésre stb.

 – Régebben kaptunk egy-két magyarországi fellépési lehetőséget Esztergomban és Visegrádon. Az utóbbi két évben viszont ez nem jött össze, de reméljük, hogy ez a jövőben változni fog. A koncertszervezés a testvérem és köztem van szétosztva. A legtöbb klubbos fellépést én intézem, én is szerzem be az előzenekarokat, a fesztiválszervezők kapcsolattartásával András van megbízva. Szlovákiában, a magyar közösségben már jól cseng a nevünk, de mindig azon ügyködünk, hogy még több ember ismerhesse meg a zenénket.

 – Nem kihagyhatatlan kérdés, hogy mivel már nyolcadik éve vagytok jelent a színtéren, a zenekar kapcsán mik a további minimális és maximális „elvárások” a közeljövőt illetően?

 – Minimális elvárás, hogy a zenekar még háromszor ennyi évet működhessen, a maximális pedig az, hogy mindenkihez eljuthasson a zenénk. A kezdetekben azt sem hittük, hogy a banda nyolc évig ki fogja húzni, és még mindig itt vagyunk, nyomjuk, ahogy és ahol lehet. Igaz néha bele lehet fáradni, de azt hiszem, hogy a koncertezést nem tudnánk abbahagyni.

 

 – Nem láttam még idei koncertdátumokat az oldalatokon, viszont olyan híradást már igen, hogy dolgoztok egy új anyagon. Esetleg 2019-re várható egy friss lemez? Egyáltalán, milyenre tervezitek az idei esztendőt?

 – Hát, igen, most nincs nagyon fellépésünk, mert az új anyagon dolgozunk. Az új számokat már megírtuk, és most gyakoroljuk be őket, mivel a stúdióban nem külön, hanem egyszerre veszünk fel majd minden hangszert. Csak az ének és a gitárszólók lesznek külön feljátszva. A tervek szerint két kis- vagy középlemezt fogunk kiadni, mivel stílusilag eléggé el fog térni a két hanganyag egymástól. Az első EP blues-rockosabb lesz, a második viszont maradjon meglepetés… Annyit elárulhatok, hogy eléggé más lesz, mint ami a tőlünk megszokott.

zenekarfotók: Edmár Béla


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »