Díj a hit és a hűség jegyében

„A hit s a hűség tarthatja csak fenn népét nemzetünknek.” Ez a Madách Mózes című drámájából származó idézet olvasható az óbudai temetőben Sinkovits Imre síremlékén, s ezt a két összetartozó fogalmat választotta Sinkovits-Vitay András színész-rendező, amikor édesapja emlékére díjat alapított. A Hit és hűség – Sinkovits Imre emlékezete elnevezésű díjat a Komáromi Jókai Színház örökös tagjai: Boráros Imre Kossuth-díjas és Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas, érdemes művész vehették át a Pesti Magyar Színházban tartott ünnepségen.

A két felvidéki művész kaphatta meg elsőként a díjat, amellyel kapcsolatban Sinkovits-Vitay András korábban azt nyilatkozta, hogy olyan nagyra becsült színésztársait kívánja megtisztelni vele,

Azt is fontosnak tartja, hogy a díjjal az itthoni közönség által méltatlanul kevésbé ismert határon túli művészekre irányítsa a figyelmet.

Az ünnepséget Imre napján, a Pesti Magyar Színháznak abban a kamaratermében rendezte Sinkovits-Vitay András, amely édesapja nevét viseli, de arra is volt gondja, hogy a polgári otthonok hangulatát idéző díszlet asztalkáján a vázában sárga rózsa, édesanyja, Gombos Kati színművésznő kedvenc virága álljon.

Az estébe nyúló délutánt az elődök iránti tisztelet, s a tőlük kapott értékek továbbadásának szándéka hatotta át. Maga a díj égerfa dobozban a régi Nemzeti Színház oszlopát ábrázolja, azét a Nemzeti Színházét, amelynek felrobbantásával a kommunista hatalom a nemzeti érzésnek üzent. Tihanyi Zsuzsanna keramikus úgy alkotta meg, hogy az oszlopfő leemelésével hozzáférhető a belsejében elhelyezett oklevél,

Hírdetés

Az ünnepségnek, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia és a Pesti Magyar Színház is támogatott, Császár Angela Jászai-díjas érdemes művész volt a háziasszonya, ő és valamennyi szereplő – a színház igazgatója: Zalán János, Rátóti Zoltán Jászai-díjas érdemes és kiváló művész, valamint ifj. Jászai László színművész – felidézte Sinkovits Imrével kapcsolatos emlékeit.

A vendégekre és magukra a szereplőkre is az a felvétel volt a legnagyobb hatással, amelyben Sinkovits Imrét Mózes, Vitay Andrást (valódi családnevét csak édesapja halála után kapcsolta művésznevéhez. Szerk.) pedig Józsué szerepében láttuk, hallhattuk. Madách drámájának zárójelenetében,  Mózes búcsújában hangzanak el a legfontosabb, máig érvényes költői üzenetek: „…maroknyi nép vagyunk, fiam. Körülünk tengernyi az ellenség.”  „…nem a göröngy, amelyen tapodsz, néppé e nemzet szent törvénye tesz” és amiről a díjat elnevezték: „a hit s a hűség tarthatja csak fenn népét nemzetünknek”.

A hitre s a hűségre példa a két kitüntetett: Dráfi Mátyás és Boráros Imre művészi pályája, személyisége. Dráfiról az „Ahonnan elindultam” című,  Duna TV által készített portréfilmet láthattuk, amelyben a Jászai-díjas érdemes művész szülővárosáról, Galántáról indulva bejárja élete és pályája fontos helyszíneit, s közben megismerjük derűs, szerény lényét, gondolkodását. Nem a szerepeit sorolta – arra kevés lenne egy ilyen portréfilm ideje – hanem művészi elveit osztotta meg.

Ebben a meggyőződésben alakított polgári társulást, hogy elvihesse a magyar szót és a színház örömét a legkisebb falvakba is.

A Kossuth-díjas Boráros Imrét jobban ismeri az anyaországi közönség, köszönhetően annak, hogy a Miskolci Nemzeti Színházban és a József Attila Színházban is játszott, de annak is, hogy mióta saját színházat alapított, monodrámáival – játszotta Dózsát, Viszockijt, Esterházyt, Mindszentyt – sokfelé eljutott, nemcsak itthon, de Kanadától Ausztráliáig, Ausztriától Svédországig az ott élő magyarokhoz is. Közülük az MMA által filmre rögzített Esterházy drámát választotta a díjátadó ünnepség műsorára Sinkovits-Vitai András.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »