Demokratikus megtorlás

Demokratikus megtorlás

Először a Gripenek hangjára lettem figyelmes. Az alacsonyan repülő vadászgépek olyan óriási hangrobbanással lőttek ki a város felett, mintha csak fel akarnák rázni a lassan álomba merülő Budapestet. Míg szájtátva fürkésztem az eget, szinte alig vettem észre, hogy az Árpád hídon is történik valami. Aztán leesett az állam: a távolból is kiszúrtam, hogy BTR–80-asok állnak keresztbe az úttesten. Megismertem őket, hiszen amikor a brüsszeli terrortámadások után a TEK kivezényelte a páncélozott harcjárműveket a repülőtér megerősítésére, volt alkalmam néhányat szemügyre venni. Azonnal a televízióhoz siettem, de csak mákos sistergés fogadott. A telefonomon kutattam volna lázasan a hírek után, de az internet csigalassúsággal működött. Már éppen a cipőmet húztam, hogy magam járjak utána a történteknek, amikor a tévé végre életre kelt, és a képernyőn Áder János arca tűnt fel. Puccskísérlet, a demokrácia elleni támadás, ki az utcára… Csak zavarosan álltak össze fejemben a mondatok. Ekkor robbantak fel az első bombák.

Hihetetlen? Lázálom? Valóban az. A július 15-i törökországi puccskísérlet után a világhálón alakult csoportok a közösségi médiában mégis a következő kérdést szegezik a világnak: te mit tennél (what would you do)? Te mit tennél, ha a Capitoleumot lebombáznák, amikor az amerikai politikusok odabent éppen a pucscsot elítélő nyilatkozatot fogalmaznak? Te mit tennél, ha a tankok elé kellene feküdnöd, hogy megállítsd őket? Te mit tennél, ha rakétával lőnék a magyar Parlamentet? Tényleg, mit is?

A kérdés jogos, ám megválaszolni nagyon nehéz. Európa megélt már jó néhány kemény tüntetést, ahol a tömeg lángba borított rendőrautókkal és bezúzott kirakatokkal adott hangot nemtetszésének, és olyan is előfordult nemegyszer, hogy a megfékezésükre kiérkező hatóságokat sem kímélték (illetve azok sem őket). Az Európai Unióban sem mindig egy délutáni tea mellett, higgadtan beszéljük meg a vitás kérdéseket: voltak már olyan vérlázító botrányok, amikor részben sutba dobtuk a demokratikus értékeket. Volt már hatalom, amelyet elsodort a népharag, de akadt olyan is, amelyet csak a következő választások taszítottak le. Ám hogy a hadsereg tankokkal vonuljon az utcákra, rakétával döntse romba a törvényhozás épületét, és a civilek közé lőjön, olyat az öreg kontinens már nagyon régen látott utoljára.

Bár az államcsíny során a hatalom és a puccsisták is a demokráciát próbálták zászlajukra tűzni, európai szemmel nézve a demokrácia és a puccs egymást kizáró fogalmak. A Boszporusztól nyugatra a kormányokat választásokon szokták leváltani, nem pedig fegyverrel letaszítani. Emiatt viszont a mi fogalmi rendszerünkben nehéz egyértelmű választ találni arra: te mit tennél? Ha elégedetlen lennék a kormányommal? Legközelebb másra szavaznék. Ha alapelveimben vagy érdekeimben sértenének meg? Az utcán tüntetnék. De ha a hadsereg helikopterrel lőné az embereket, meg kell hogy valljam, nem tudom, mit tennék.

És éppen ezért van bajban az Európai Unió is, amikor véleményt kell alkotnia a törökországi puccskísérletről. Hogy az államcsínyt el kellett ítélni, az még egyértelmű volt (még ha érdekes gondolatkísérlet lenne is, mi történt volna, ha sikerrel járnak a puccsisták), a folytatás viszont már korántsem annyira. Az európai vezetők reakciója egyelőre kimerül abban, hogy a demokratikus értékek fontosságát mantrázzák, amiben persze igazuk is van: a puccsot követő fékevesztett megtorlás, a bírák, tanárok, minisztériumi dolgozók, újságírók meghurcolása, a katonai vezetők állítólagos kínzása valóban nem demokratikus. Ennél többet Európában – főként a migránsalku miatt – nem nagyon tehetnek, legfeljebb Törökország uniós csatlakozásával kapcsolatban érdemes levonni a megfelelő következtetéseket. Ugyanakkor mielőtt végleg ráhúznánk Erdoganra a vizes lepedőt, itt is felmerül a kérdés: te mit tennél?

Az Európai Uniónak nincsenek válaszai arra, lehet-e demokratikus eszközökkel válaszolni egy legkevésbé sem demokratikus katonai hatalomátvételi kísérletre. Sőt, már az is többször bebizonyosodott, mekkora zavar keletkezik az unióban, ha összegabalyodnak a demokratikus értékek a rájuk leselkedő veszélyekkel – gondoljunk csak a migránsáradatra vagy a terrorfenyegetésre. Ahogy a puccs és a demokrácia, úgy a megtorlás és a demokrácia is egymást kizáró fogalmak, de egy meghiúsult katonai hatalomátvételi kísérletet, amelynek során több száz ember halt meg, nem követhet egyszerű felelősségre vonás. Ha Recep Tayyip Erdogan török elnök az államcsíny után a brüsszeli szabályok szerint játszana, valószínűleg saját halálos ítéletét írná alá. Te mit tennél a helyében?

Törökországban és az Európai Unióban más törvények uralkodnak, és más nyelvet beszélünk. Akkor pedig legjobb lenne, ha mindenki tenné, amit akar.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 28.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »