Deák Ernő könyvbemutatója Szencen

Deák Ernő könyvbemutatója Szencen

2024. június 24-én a Szenci Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskolában a Bécsben élő Deák Ernő történelemtudós, a Bécsi Naplónak, az európai magyar emigráció utolsó megmaradt kéthavonta megjelenő lapjának főszerkesztője, író, költő 2023-ban megjelent Magyarként Ausztriában című autobiográfiai műfajnak nevezhető könyvét mutattuk be.

A könyvbemutatón a szerző mellett részt vett Ádám Ágnes, aki Deák Ernő gondolatait idézte verseinek felolvasása által.

A 602 oldalas könyv első kétharmad részében korábban megjelent tanulmányokat, esszéket (rövid filozófiai-szaktudományi értekezéseket) tartalmazó, második részében lírai verseket, többnyire tájleíró költeményeket, elégiákat, epigrammákat, képverseket, versprózát közreadó válogatás 1963-2023-ig terjedően.

Néhány szóval Deák Ernő életéről:
Magyarországon, Peresztegen született (1940). 16 évesen súlyos betegen 1956. december 9-én hagyta el hazáját. Ausztriában 9 hónapig tartó kórházi gyógykezelésben részesült. Innsbruckban járt gimnáziumba, az érettségi után Bécsben telepedett le, ahol a Bécsi Tudományegyetemen gazdaság- és társadalomtörténetet, kelet európai történetet, germanisztikát tanult, abból szerzett diplomát. Utána az Osztrák Tudományos Akadémián volt tudományos munkatárs, egyedüli magyarként 2005-ig. Filozófiából doktorált, majd kutató tanársegéd lett a bécsi Tudományegyetemen. 1980-tól az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének alapítója és főtitkára, majd elnöke volt. 2020 decemberéig a Nyugat Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének elnöki tisztségét töltötte be.

Deák Ernőnek Ausztria és Magyarország egyaránt az otthonát jelenti, „a haza számára nem kizárólag földrajzi fogalom, hanem nyelvből, kultúrából, történelemből, emberi kapcsolatokból ötvöződött szellemiség, lelkület… Ausztria és Magyarország hagyományai és kultúrája nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.”

Deák Ernő vezérfonala: Megmaradásunk esélye a közösségi létforma. Könyvében Hanák Tibortól, a Bécsi Napló korábbi főszerkesztőjétől idézi: „Élni nekünk kell. Vagyis szerves és életképes közösségek nélkül nincs nyugati magyarság; elsorvad a szellem, amennyiben nincs helyi kreativitás…“ Létük, fennmaradásuk nem sors, hanem feladat.

Deák Ernő szerint Tudatformáló szellemi műhelyeket kell berendezni, ahol Magyarország, a magyarság nem idegenforgalmi látványosságként, hanem programként felkészültségre, szerepvállalásra ösztönöz, erre kell nevelni és késztetni különösképpen a fiatalokat.

Németh László, XX. századi magyar írónk Kisebbségi sors, In: A reform, 1935 soraival hívja fel figyelmünket, hogy „ A kisebbség joga az élethez az, hogy különb. A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni.

Hírdetés

Németh Lászlóval folytatva, „felhívta a figyelmet arra is, hogy nem elég ismerni a magyar irodalmat, hanem vessük magunkat a lengyel, román, szerb, cseh nép irodalmára.“ De mi, Szlovákiában élő magyarok kiegészíthetjük a szlovák irodalommal, hiszen számunkra ez adott. És idekívánkozik Eszterházy János könyve, aki parancsolatként hagyta meg: „Azoknak a nyelvét, kultúráját, lelkivilágát kell elsősorban megismernünk, akikkel egy közösségben élünk itt a Duna-medencében, és akikkel közös a sorsunk.“

Kisebbségnek lenni nem sors, hanem feladat című tanulmányában – vallja Deák Ernő, aki arról is szólt 2024. június 24-én tartott könyvbemutatóján, hogy ez a megállapítás nem csak az Ausztriában élő magyarokra érvényes, de ugyanúgy vonatkozik a Szlovákiában élő magyarokra is.

Megalapozottak Deák Ernő szlovákiai magyar tanulókhoz címzett sorai, miszerint „A kisebbségek ma Európa út- és hídépítői lehetnek, aktív közvetítők nemzetek és országok, nyelvek és kultúrák között.” Megvan hát minden kisebbségben élő magyarnak a feladata, így nekünk is.

Deák Ernő írásaiban, így nem csak esszéiben ír a magyar történelemről, hanem számos versében is megjelennek a magyarság útjának egyes képei, történeti áttekintései, a múlt analízise. Gyakran latin szavakkal tűzdelt szövegei, verscímei a római műveltség feltámasztására utalnak. Ezt példázták Ádám Ágnes felolvasásával a történeti vetületű: Asszociációk, Szigetvár, Variáció egy Zrínyi versre, „A Hazárul“, Arad, Mementó című hazafias versei.

Az elhangzott magyar történelmünk mintegy tetemre hívásként megjelenítése után Deák Ernő megvallotta, hogy nem kizárólag magyarok, hanem nyugati kultúrával átitatott európaiak, kettős kötődéssel rendelkező magyarok az emigráció által Ausztriába kerültek és Ausztriában élők. „A személyes identitásának felfektetése – Átvezető rész a többi vershez: Az otthon emlékezete, Recidiva, Praeteritum imperfektum is elhangzottak a felolvasás során.

Majd az identitás érlelődése külföldön – gondolatokat tartalmazó Mementó, Schörflingben című verseket hallhattuk. Ezeket követték Deák Ernő hitvallásáról és nyelvsiratóról szóló versei: Credo, Imamalom. Utána összegző kitárulkozás – szintézis a témájú Ezredvégi határjárás c. versének meghallgatás kötötte le mindannyiunk figyelmét.

Deák Ernő történész, író, költő, főszerkesztő könyvbemutatóját azzal zárta, hogy rámutatott hogyan lehet a Lajtán túl sokat tenni a magyar nemzeti identitás megőrzéséért, hogyan maradhat meg a nyugati országban élő magyar. Több mint tíz évvel ezelőtt kimondta, hogy „A nyugati magyar szórványok nem fognak elfelejteni magyarul, legalábbis nem szívódnak fel, de csak akkor, ha célt és értelmet látnak magyarságuk vállalásában; ha megtanulnak egyetemes magyarságban gondolkodni és cselekedni.“

Nagyon hálásak lehetünk Deák Ernő írónak és Ádám Ágnes versmondónak, hogy eljöttek Szencre a szórványban működő magyar tannyelvű Szakközépiskolába, és életre szóló ismeretekkel gazdagították a figyelmes, türelmes szlovákiai magyar majdani óvónőket, pedagógiai asszisztenseket, logisztikai szakembereknek készülő tanulókat.

Köszönet jár Kontár Zsuzsanna igazgatónőnek az együttműködéséért és az iskolában szerzett pozitív tapasztalatainkért.

(Molnár Ilona/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »