De mi lesz a magyarokkal?

Megbékélés, az árkok betemetése, a kisebbségek megbecsülése, tolerancia – ezek lettek a vezérszavak a vasárnapi sikertelen népszavazás után.

Akik egy hete még homoszexuálisokkal riogattak, most a kudarc okozta sebeiket nyalogatják, akik népszerűségvesztés miatti félelmükben hallgattak, most a másság elfogadásának hőseivé igyekeznek válni. És demagóg módon mindenki a népet dicsőíti, amely lám, okosabb volt, mint egyháza, politikai vezetői, bebizonyította, hogy nem lehet álkérdésekkel csapdába csalni, hogy fontosak számára az európai értékek. Egy sötét világból egyetlen hétvége alatt rózsaszínbe csöppentünk, pedig bizony lenne helyük az árnyalatoknak.

Mert a hétvégi referendum nem a másság elítélésének elutasításáról szólt, hanem egy álprobléma félresöpréséről. A bojkott, a távolmaradás csak részben volt tudatos. Sokan nem is értették a népszavazás lényegét, de ezúttal legalább nem hagyták bepalizni magukat, és inkább a kényelmes otthonülést választották. Nem a tolerancia győzedelmeskedett, és ezt jól bizonyítják a hétfői, keddi megnyilvánulások.

A nagy demokraták – politikusok és véleményformálók – egymást túllicitálva harsogták, hogy milyen fontos a kisebbségek elfogadása, és sorolták is a szexuálist, a vallásit, páran még az etnikait is megemlítették. A jobb indulatúak kitértek a masszív magyar távolmaradásra, de többnyire ezt annak tulajdonították, hogy ebben a térségben, Székelyföldön, elenyésző az ortodox egyház befolyása, néhányuk egy-egy biztató szimpátiamosolyt is küldött a magyaroknak. Ám még a lenyitottabb, legliberálisabb megmondóemberek is nagyon ügyeltek arra, hogy toleranciájuk ne terjedjen túl messzire, a mindenki egyenlő elvet nehogy félreértsük például mi, magyarok.

Jól tükrözi mindezt az államelnök keddi felszólalása. Klaus Iohannis a kampány alatt végig hallgatásba burkolózott, jövő évi szavazatait féltve sem egyik, sem másik oldalra nem állt, vasárnap az utolsó előtti pillanatban adta le voksát, mert egy államfő mégsem maradhat távol. Hétfőn emésztette a történteket, kedden, a holokauszt romániai emléknapján a társadalmi megbékélés hírnökeként üzent a népnek.

Óvatosan fogalmazott, beszéde elején még megemlítette, hogy „a diktatúrák sötét korszakát idézi az, ha egy kisebbséget azon az alapon diszkriminálnak, hogy a többségtől eltérő vallású, hitű, értéktrendű vagy származású(!)”, és a társadalmi béke helyreállítása érdekében a gyűlöletbeszéd beszüntetését kérte. Majd feltette a pontot az i-re: „Építsünk minden románnak olyan országot, ahol megértésben élhetünk egymással”.

De mi lesz a nem románokkal? Hol a helyünk nekünk, magyaroknak e minden románok hazájában? Erről még toleranciát hirdető beszédében is megfeledkezni látszik a szász származású, magát románnak valló államelnök.

Farkas Réka – 3szek.ro


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »