De mi az a horgas vakony?

De mi az a horgas vakony?

Kulturális programok és kézműves csemegék vetélkedtek a közönség kegyeiért a Múzeumok majálisán.

Megiszunk egy sört, addig öltözzetek be római légiósnak – adta ki a parancsot egy apuka a gyerekeinek a Múzeumok majálisán. – De gyorsan, mert mindjárt kezdődik a koncert – tette hozzá az anyuka, mire szétszéledt a család. Szórakozás minden korosztály számára. A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) hétvégi rendezvényén több mint 120 intézmény települt ki a Múzeumkertbe, hogy lehetőleg minél közönségcsalogatóbb programjaikkal felhívják magukra a figyelmet.

És a résztvevők alaposan kitettek magukért. Volt itt veterán (vagy már inkább antik) autó, sámándob, jöttek „első világháborús bakák”, megidézték Harry Potter világát, de Feszty Árpádét és Gárdonyi Gézáét is, volt ügyességi játék, műveltségi vetélkedő és kerekasztal-beszélgetés is. És ahogy azt az esemény különféle reklámjaiban a szervezők megígérték, végre kiderülhetett, hogy mi is az a horgas vakony.

Fehér sátrak kerítették körbe a Nemzeti Múzeum épületét. A kulturális forgatag azonban közel sem volt egynemű. Sokkal inkább, mintha egy vurstli borult volna a szabadtéri kiállításra. Volt itt minden, mi szem s szájnak ingere. A kézműves sörtől a kürtős kalácson át a termelői mézig, az ékszerektől az antikváriumon át az ezoterikus standig. És persze ízlés kérdése, de az arányok nem voltak mindig egyértelműek. Néha nehéz volt eldönteni, hogy hol is jár éppen az ember. Különösen szombat késő délután, amikor az egyre nagyobb tömegben a múzeumok lehúzták a rolót, míg az árusok éppen, hogy csak belelendültek. Nem is beszélve a zenekarokról.

Egy kulturális fesztivált el kell adni. Minden a csomagoláson múlik, mindent szexivé kell tenni, csak így jön a közönség. A Múzeumok éjszakája minden év júniusában bebizonyítja, hogy a közönség kíváncsi: a múzeumoknak igenis van létjogosultsága napjainkban is. Ez nem lehet kérdés. Ahogy az sem, hogy az MNM kreatív megoldásokkal igyekszik vonzóvá tenni a tárgyi és szellemi örökségünket. A legjobb példa erre a Sziget Fesztiválra kiköltöztetett (később országjáró turnén megfuttatott) félgömb sátruk volt, amely egy viszonylag kis térben látványos összefoglalását adta a múzeumnak. Erre a kiállításra özönlöttek a külföldi fesztiválozók, akik aztán az anyaintézményt is felkeresték. Vagyis, ha a megfelelő nyelven szól a múzeum, minden látogatót meg tud szólítani.

Kérdés, hogy a vurstli zaja nem nyomja-e el a múzeum hangját? Egyre többször esik szó a múzeumok megváltozott szerepéről: hogyan lehet a XXI. század közönségét kiszolgálni anélkül, hogy elveszne az intézmények lényege. A kézműves csemegék tengerén keresztülvágva az ember könnyen elbizonytalanodhat, vajon tényleg a Múzeumok majálisa a legjobb eszköz arra, hogy megfogalmazzák ezt a kapcsolatot közönség és múzeum között?

De aztán gyorsan rádöbbenünk, hogy mindez közel sem ennyire komoly. A majális csak szórakoztatni akar. És ez sem kis dolog. Hiszen, ha sikerül elvarázsolni a közönséget egy irodalmi kiállítással, Bell telefonjával, a Ford T-modellel, vagy éppen a római légiósok egyenruhájával, máris közelebb kerültek a célhoz. Bebizonyították, hogy egy múzeum is szórakoztathat.

És így annak ellenére – vagy tán éppen azért –, mert néha vásárivá, néha fesztiválivá vált a hangulat, a Múzeumok majálisa idén is teljesítette a feladatát, újabb lépést tett a közönség irányába. Ám hiába minden erőfeszítés, csak nem sikerült kiderítenem, mi is az a horgas vakony.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »