Dante, a hívő katolikus „computer-elme” – Beszélgetés Szabó Tibor Dante-kutatóval

Dante, a hívő katolikus „computer-elme”  – Beszélgetés Szabó Tibor Dante-kutatóval

Hétszáz évvel ezelőtt, 1321-ben adta vissza lelkét Teremtőjének Dante Alighieri, minden idők talán legnagyobb költője, az Isteni színjáték írója. Szabó Tibor egyetemi tanárral, Dante-kutatóval beszélgettünk.

– Az Isteni színjáték kapcsán Dosztojevszkij jut eszembe: első kisregényében, a Szegény emberekben már ott vannak a későbbi nagyregényei – Bűn és bűnhődés, A félkegyelmű, A Karamazov testvérek – alakjainak körvonalai. Ugyanígy Dante korábbi műveiben – Az új élet, Vendégség, Versek – már jelen vannak azok a motívumok, amelyek a Commédiában kiteljesednek. Mintha minden műve előkészület lett volna az Isteni színjátékhoz.   

– Valóban fölfedezhető párhuzam a két nagy alkotó, Dante és Dosztojevszkij között. Dante az Isteni színjátékot élete végső összegzésének szánta, de nemcsak olyan értelemben, hogy egy nagy művet akart alkotni, hanem beleírta saját magát is. Az Isteni színjátékban maga Dante van benne az élettapasztalatával, mindazzal, amit átélt, attól kezdve, amit Firenzében tanult, elsősorban Brunetto Latinitól, mindaddig, amíg közéleti feladatokat kezdett vállalni. Belemerült a politikába is, amely valóban pokoli bugyor volt számára, és ahonnan sajnos nem is tudott jól kijönni, hiszen az ellenségei száműzték. Ennek a bonyolult életútnak a megkoronázása az Isteni színjáték. Nagyon sok olyan momentum van benne, amelyből megtudhatjuk, hogyan élte meg Dante a saját életét, korát.

– Idén jelent meg a Hungarovox Kiadónál a Dante – Egy humanista a középkorból című monográfiája, amely régóta várt szintézise Dante életművének. Tudomásom szerint ennyire részletes, összefoglaló mű még nem jelent meg magyarul a dantei életműről.

– Valóban, megpróbáltam összegyűjteni, szintetizálni benne mindazokat az ismereteket, melyeket tudományos kutatásaim során szereztem róla. Benne vannak az előző könyveim eredményei is. 

– Korábbi kötetei közül talán a 2003-ban megjelent Megkezdett öröklét. Dante a XX. századi Magyarországon című mozdította meg leginkább a hazai dantisztikát.

– Ebben a Balassi Kiadónál megjelent könyvemben bemutattam, hogyan jelenik meg Dante és művei Magyarországon a XX. században, az irodalomban, a tudományos kutatásban, a képzőművészetben, a drámában, a zenében, a filmművészetben. A megjelenés évében a Magyar Filológiai Társaság Italianisztikai Szakosztálya bemutatta a könyvemet. Valószínűleg ezt követően eszméltek rá a hazai italianisztika művelői, hogy hatalmas hagyományról van szó, amit mindenképpen ápolni, folytatni kell. Ez a felismerés a Magyar Dantisztikai Társaság megalakulásához vezetett 2004-ben, s ezzel újabb lendületbe jött itthon a Dante-kutatás, amelynek mára nagyon komoly eredményei vannak. Kiváló kollégák dolgoznak azért, hogy ez így legyen.

– A hagyomány szerint Dante kilencéves volt, amikor először látta az akkor nyolcéves Beatricét. Azonnal beleszeretett, és ez az érzés élete végéig elkísérte. Beatrice mindössze huszonnégy évesen meghalt. Alig tudunk valamit arról, hogy a költő a gyermekkoruk után később találkozott-e élete szerelmével.

– Találkoztak, mégpedig a templomban, mert mindketten templomba járók voltak. Egymásra néztek, és ez a pillantás volt az, ami annyira mélyen megmaradt Dantéban, hogy a lány mennyei lénnyé vált benne. Annyira kedvelte, hogy Az új életben már egyenesen angyalként képzelte el, aki leszállott a földre. Beatrice azonban akkor már más férfi felesége volt. A korszak kedvelt szereplői voltak a trubadúrok, akik férjezett asszonyokat szerettek, értük rajongtak, őket idealizálták, hiszen elérhetetlenek voltak számukra. Beatrice is elérhetetlen volt Dante számára, és örökre az is maradt, hiszen hamarosan meghalt.

– Egyik művében Dante arról ír, hogy Isten azért vette magához olyan korán Beatricét, mert a lány túl jó volt ehhez a rossz földi világhoz. 

– Mint említettem, Dante földre szállt angyalként gondolt Beatrice alakjára, és egész életében ezt a képet őrizte róla. Hozzájárult ehhez platonikus látásmódja is. Arisztotelész mellett nagyon nagyra tartotta Platónt, és A lakomában olvasható szerelemideál lebegett előtte, az elérhetetlen isteni lény. Ezt fogalmazza meg az Isteni színjátékban. 

– Dante beszámol arról, hogy miután Beatrice meghalt, nagyon bánkódott emiatt, de voltak szerelmi kalandjai más asszonyokkal. „Minden gondomnak csak Ámor a tárgya” – írja egy helyen. Innen indul, s fokozatosan a közügyekhez, a társadalmi problémákhoz fordul. 

– Beatrice mindig megmaradt Dante számára az ideális nőnek, de fiatalemberként valóban számos hölgyismerőse volt, mielőtt elvette volna azt, akit édesapja kiszemelt számára feleségnek. Ezekről a „kedves hölgyekről” Versek címen összegyűjtött költeményeiben ír, melyekben az erotikus szerelem gyönyöreit és az azzal járó keserűségeit fogalmazza meg. Miközben a firenzei fiatalok mindennapi életét élte, amelybe természetesen beletartozott a szerelem is, nemes emberként párhuzamosan részt vett a közéletben. Prior volt, vagyis Firenze legfelső vezetőinek egyike. Miután megnősült, közéleti tevékenysége felerősödött, minél magasabb szinten igyekezett művelni. Egy időben katonáskodott is, 1289-ben harcolt a campaldinói ütközetben, ezt felidézi a műveiben. Ez a kettősség volt benne, egyrészt a szerelem, másrészt a közügyekkel való törődés, ami elvezeti őt az örök béke gondolatához. Rengeteg visszásságot tapasztalt a politikai életben, Firenzében, a guelfek – akikhez tartozott – és a ghibellinek csatározása közben. Egyre inkább törekedett arra, hogy amennyire csak rajta múlik, segítse a közjó megteremtését. Ez mozgatta őt, amikor Az egyeduralomban mindvégig arról ír, hogy a monarchának, a legfőbb világi hatalmat megszemélyesítő császárnak a közjót kell követnie, s ez a közjó vezesse el a békéhez a közösségeket és az egyes embert is. Sőt, Firenzén kívül felveti egész Itália megbékélésének gondolatát is. Ez nagyon nagy szó volt akkoriban, hiszen nem létezett még egységes Itália. A békéhez vezető közjó gondolata pedig ma is aktuális követelmény (lenne). 

Hírdetés

– Az örök béke gondolata a Paradicsomban valósul meg Danténál. 

– Így van. Ám amikor Dante felveti az örök béke gondolatát, a monarcháról beszél, és egyértelmű, hogy a földi boldogság és a földi béke eléréséről szól. Nála azonban ez nem merül ki ennyiben. Mindenütt azt hangsúlyozza, ez nem elegendő: az igazi boldogság és béke akkor valósul meg, amikor az ember megtalálja a lelki békéjét Isten látásában. Ez akkor következik be, amikor eljut a paradicsomba. Dante egyik legfontosabb célja ez volt. Ez a kettősség mindig megvan nála: a földi élet boldogulásának és az égi boldogságnak a keresése. Bírálta az Egyházat és a pápák, a papok visszaéléseit, de soha nem a katolikus vallást. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy egész életében mélyen hívő, meggyőződéses katolikus volt. Az egyházi és a világi élet visszásságait kritizálta, nem a katolikus hitet. Nagyon lényeges nála a visio Dei, vagyis az istenlátás a Paradicsomban. Az Isteni színjáték célja az ember útjának bemutatása a bűntől a megtisztuláson át Isten felé. Az embernek meg kell szabadulnia a bűneitől, meg kell tisztulnia ahhoz, hogy eljuthasson a paradicsomba, Isten színe elé. Vergilius után Szent Bernát és Beatrice vezeti tovább Dantét az égi fényhez, amelyben magát Istent látja meg. Ez a megtisztulás igazi pillanata az ember számára, és Danténak mint katolikusnak ez alapvető élménye volt. Amikor az Isteni színjátékot írta, át is élte mindazt, ami a műben, különösen a Paradicsom énekeiben megjelenik. Átélte a visio Deit, Isten látását. Erre törekedett, és ez valóban így volt, mert miután az utolsó mondatot leírta, és befejezte művét, nem sokkal később meg is halt. Valószínűleg maga is vágyódott arra, hogy eljusson az örök fénybe, Isten színe elé.

– Visszatérve Beatrice alakjára, ő az, aki többször figyelmezteti Dantét, hogy a Commédiát sokak okulására írja, a bűnös világ jobbulására, és mindenképpen az igazat kell mondania: „Ne hódolj a hazugság szellemének.” 

– Dante a saját korát is hűen, bár olykor szigorúan bírálva ábrázolja. Erkölcsi szempontból nagyon fontos volt számára az ember autonómiája és szabad akarata. Ezért is tekinthetjük a késői középkor egyik első humanistájának, modern gondolkodónak. Legfőbb szándéka az volt, hogy az embereket a jó, az erényes élet felé irányítsa.

– A Pokolban plasztikusan, iszonyúan erős képekkel írja le a bűnösök örökké tartó szenvedését. Ez azért van, hogy elriasszon a bűnök elkövetésétől? 

– Igen, de abban az időben a pokol leírása másoknál is felmerült. Dante korában a Bibliát kevesen olvasták, ezért a papságnak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy elmagyarázza, mit jelent a pokol, és hogy felhívja a hívők figyelmét az erényes cselekedetekre. A templomablakokon megjelenő ábrázolások, a szobrok és freskók is azért születtek, különösen a korai gótikában, hogy az embereket a bűnöktől való elfordulásra, a boldog életre és a megtisztulásra intsék. 

– Dante is arra figyelmeztette a kortársait, hogy kövessék a Szentírásban leírtakat.

– Természetesen. Amikor versbe foglalta mindazt, amit a pokolban látott, vándorlásai közben az általa leírtakat odaadta a scriptoriumoknak. A szerzetesek bizonyos részeket lemásoltak ezekből. Voltak közöttük, akik megtanulták a szöveget, és a köztereken előadták, olyanok is, akik lantkísérettel. Különösen a Pokol énekeit, melyekben a büntetések leírása szerepelt. Ennek különös jelentősége volt. Az előadott részek közszájon forogtak, és sokan megtanultak bizonyos versszakokat. Ez annak is köszönhető, hogy Dante időnként igazi realistaként ábrázolta a társadalmi és természeti környezetet, ami közel állt a köznapi emberek világához. Ez a tradíció máig megmaradt Itáliában, a mai olaszok is számos tercinát tudnak az Isteni színjátékból. Ha ma találkozunk egy középiskolát végzett olasz emberrel, és szóba kerül Dante, bizonyos strófákat felidéz tőle. 

– A bűnökre visszatérve, Dante különösen ostorozta a kapzsiságot.

– Így igaz. Látta, hogy az emberek a gyors haszonra, a meggazdagodásra törekednek, és ez megrontja őket. Ezért az erkölcsös életre igyekezett rávezetni az embereket. Másokkal szemben én úgy értelmezem az Isteni színjátékot, hogy az erkölcsi indíttatás és tanítás a döntő mozzanat benne. A kapzsiság elítélése pedig ma is aktuális gondolat.

– Dantét az 1300-as évek elején VIII. Bonifác pápa sugallatára a firenzei tanács száműzi, így egyik pillanatról a másikra vezető politikusból bukott emberré, a társadalom kitaszítottjává válik. A magasból a mélybe zuhan, és nincs esélye arra, hogy innen valaha is felemelkedjen. A Pokolból, a teljes reménytelenségből a Purgatóriumon át, rengeteg gyötrelem és megpróbáltatás után mégis eljut a Paradicsomba, az istenlátásig. A teljes nihiltől a hit bizonyosságáig, az abszolút reménységig. Ez a lélek szinte hihetetlen utazása, fejlődése. 

– Amikor Dantét száműzték, kénytelen volt maga mögött hagyni a családját, feleségét, gyermekeit és szeretett Firenzéjét. Borzasztóan el volt keseredve, de kezdetben még reménykedett abban, hátha visszafogadja a szülővárosa. Sajnos ez nem következett be, s emiatt megkeseredett. Giottótól kezdve Raffaellón át Botticelliig ezért ábrázolják őt mindig azzal a keserű arckifejezéssel, ahogyan ma is ismerjük. Amikor száműzték, az önfenntartás is nehézséget jelentett számára. Ám hihetetlenül nagy költeményt konstruált magában, amit sokan „gótikus építménynek” neveznek. Amikor hozzálátott az első strófához, már ott volt a gondolkodásában, hogy hová fog eljutni, és miközben gyalogolt vagy lóháton haladt, valószínűleg meditált magában, strófákat, terzinákat alkotott. Sokszor elgondolkodom azon, vajon hogyan tudta ilyen körülmények között írni a művét. Menet közben meg-megállt a scriptoriumokban, különböző egyházi intézményekben, illetve Veronában, Poppiban, majd Ravennában azoknál a feudális főuraknál, akik befogadták? Elidőzött ezeken a helyeken, és leírta mindazt, amit már gondolatban megalkotott, megtanult útközben? Fölépítette magában az egész konstrukciót? Tudnunk kell, hogy az Isteni színjátékban bizonyos sorok, gondolatok, személyek nem véletlenül vannak ott, ahol helyet kaptak. Dante ezeket mind tudatosan kigondolta és felépítette fejben, gyaloglás vagy lovaglás közben. Például minden cantica hatodik éneke politikai ének; ezekben Firenzéről, Itáliáról vagy a világról beszél. Pontosan tudta, hogy ki, melyik személy vagy esemény mikor fog megjelenni a művében. Dante konstruktív gondolkodó volt, olyan, mint egy computer-elme egy computer nélküli világban. Emellett hatalmas költői vénával megáldott különleges ember volt. Fennmaradt róla egy híres epizód: amikor fáradtan, elcsüggedve, kitaszítottan bekéredzkedett az egyik kolostorba, a kémlelőlyukon át kinézett valaki, és azt kérdezte: mit akarsz, vándor? Dante válasza ennyi volt: Békét.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. október 10-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »