Danko nagyot csúsztatott Nagyváradon

Egyik közjogi méltóságunk, Andrej Danko, a szlovák parlament elnöke nagyváradi látogatása során – üzenetszerűen egy olyan erdélyi városban, ahol szintén számottevő nemzeti kisebbség él – jelentette ki, hogy

 

„Szlovákia kapcsolata a nemzeti kisebbségekhez példaértékű”.

 

És nem hazudott! Mert egyrészt a rossz példát is lehet követendőként mások előtt feltüntetni, aminek elfogadására  legfelső romániai szinten van is hajlandóság, másrészt felmerül a kérdés: mihez képest? Mert ha azt nézzük, milyen nacionalista felhajtás övezte nemrégen még a szlovák államalapítást, ahhoz képest természetesen már csitult Danko pártjának, a Szlovák Nemzeti Pártnak évtizedekig tartó tudatos magyarellenes gyűlöletkeltése, de teljesen el nem halkult, csak kénytelen volt az EU-ban átalakulni rafináltabbá, mint ahogy a pártelnökök is!

 

Andrej Danko szlovák (balra) és Florin Iordache (jobbra) a román parlament Képviselőházának elnöke. Forrás: Atlas.sk

 

Magyarellenes cselekedetek hosszú sora

 

Amikor még Sloták, Viteslav Móriczok, Dušan Slobodníkok, Anna Belousovovák, Keltošovák, Mečiarok osztották a lapokat különböző pártszintekben a szlovák parlamentben, még nem csomagolták be az ellenünk táplált ellenszenvet, szinte napirendben volt a parlamentben a „magyartéma“, mellyel el lehetett kendőzni az országos gondokat.

 

A sikeres magyarellenes hangulatkeltés következményei pedig lecsapódtak az utca emberében, nemzedékek nőttek fel a szlovák iskolákban úgy, hogy beléjük nevelték, hogy a magyar ember a szlovák ellensége. A vegyeslakosságú települések épületeiről elmaszatolták a magyar feliratokat, sőt kimondottan magyarellenes, minket sok esetben a Dunán túlra kívánó feliratok „helyettesítették, ékesítették“. És bizalmatlanul méregették egymást a szórakozó helyeken, az utcákon, sporteseményeken a két nemzet képviselői.

 

Forrás: Sme.sk

 

Aztán jött a két, kimondottan a felvidéki magyarok ellen irányuló intézkedés: a nyelvtörvény és az állampolgársági törvény, és csak közfelháborodás, polgári engedetlenség mentette meg a kilencvenes években a magyar iskolák elsorvasztási szándékát, az alternatív oktatás bevezetését, és jött a dunaszerdahelyi szurkolóverés, a nyitrai főiskolás lány megveretése, évekig tartó megalázása, az igazság arcátlan módon történt elsumákolása.

 

„Az anyag nem vész el, csak átalakul” mottóval kezdődhetnének a mai napig a szlovák nyelvű történelemkönyvek! És akkor még nem is beszéltünk a magyarok által lakott területek mai napig tartó szándékos gazdasági ellehetetlenítéséről!

 

Hol vagyunk mi, nemzeti kisebbségek?

 

Mi lehet tehát példaértékű a kapcsolatunkban, Danko úr?

 

Ha csak az nem, hogy maga is elismeri az idézett mondatban, hogy létezik egyszer egy Szlovákia, és léteznek a nemzeti kisebbségek. Úgy, ahogy ezt a szlovák alkotmány preambulumának első mondata is kifejezi : Mi, a szlovák nemzet…Hol vagyunk akkor mi, nemzeti kisebbségek? Ahova kívánnak minket?

 

Ha csak nem arra gondol ilyen kijelentéseknél az elnök úr, hogy

 

„Számomra hatalmas élettapasztalatot jelent egy nemzeti kisebbséghez tartozó párt elnökével egy kormányban lenni..“

 

Mert akkor érthető, hiszen kormányozni jó, hatalmas élettapasztalat, a felelősség mellett számtalan lehetőséggel jár! Viszont a fentebb felsoroltak szellemében a nemzeti kisebbséghez tartozó párt elnökét ez ugyanakkor minősíti! Hogy hajlandó Önnel egy kormányban lenni,  Önnel baráti kapcsolatot fenntartani!

 

De ezt már annyiszor leírtuk, túl van ragozva – ahogy egyik olvasónk is írta. És mi történik? Szinte semmi, a vonat halad tovább néha lefékezve, itt-ott felgyorsulva, töretlenül a hídon!

 

Forrás: HNonline.sk

 

Száraz Dénes

Nyitókép: hlavnespravy.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »