A mai fiatal generáció számára bizonyára felfoghatatlannak tűnik, hogy egykor az országon belül is csak írásos engedéllyel lehetett utazni.
Köztudott, hogy a II. világháború után a szlovák–magyar határt szigorúan ellenőrizték. Eleinte azt is korlátozták, hogy évente hányszor lehet átlépni a határt, de később is nehezítették a kapcsolattartást, amennyire csak tudták.
Az azonban kevésbé ismert, hogy nemcsak egyik országból a másikba, de az országon belül sem lehetett szabadon mozogni.
A régi dokumentum tanúsága szerint az 1916-os születésű – akkor harmincéves – hölgy Nagykesziből Csallóközaranyosra akart menni, ezért utazási engedélyt kellett kérnie a helyi hivataltól (nemzeti bizottságtól). Az engedély kiállítási dátuma 1946. július 16-a, érvényessége 15 napig, 1946. július 31-ig tartott.
Amikor a mai Európában az egyik országból a másikba úgy tudunk átmenni, hogy észre sem vesszük a határt, jusson eszünkbe, hogy volt idő, amikor a szomszéd faluban élő rokonainkat is csak a „komisszár” engedélyével tudtuk meglátogatni.
(Forrás: Vendégh Piroska)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
