Dag Daniš: Ami rosszabb a nemi erőszaknál…

Szexuálisan bántalmazni tapasztalatlan lányokat önmagában is hitványság, de létezik ennél még rosszabb és elfajultabb dolog is – ha a bántalmazott áldozatnak nincs, ki segítsen, és egyedül marad. Tehetetlenül.

 

Sajnos, a Natália történetéhez hasonló esetek előfordulását nem lehet nullára csökkenteni. A bűn és az ösztönszerű erőszak  – a szexuális is – az emberi nem természetes része. Ez igaz minden országra, minden nemzetre.

 

(…) Probléma akkor van, ha az áldozatot, nincs ki megvédje, és kiderül, hogy „hogyan is megy ez”. Pontosan ez történ a galántai magán javítóintézetben is: senki sem törődött Natália esetével. Mi ennek az oka? Megmutatkozott, hogy a szlovákiai társadalom érzékeny és elvszerű tud lenni az erőszakos ügyeknél, de nem nem tud az lenni a nemi erőszak eseteinél. (…)

 

Natália ügyében a „hatalom” minden képviselője elbukott, egészen addig, míg az SaS képviselőnője, Blahová nem írt meg blogbejegyzését, amit 150 ezer ember olvasott el.

 

Terápia szexszel

 

Először is: beteg dolog, ahogy a galántai intézet vezetősége állást foglalt. Nem az áldozat mellé állt, hanem a „terapeuta” mellé, aki alkalmanként összekeverte a terápiát az anális szexszel. (…) A végén még azt is letagadták, hogy terapeutáról volt szó. Ügyfelet csináltak belőle, ami durva félrevezetés.(…)

 

Másodszor: Beteg dolog, hogy röviddel ezután az ügy lekerült a rendőrség és az ügyészség asztaláról azzal a magyarázattal, hogy nem erőszakról volt szó, az aktus önkéntes volt. És hogy a „terapeutákkal” összezárt lány csak 14 éves volt? Azt [a lány] elhallgatta… Pont. Pecsét. Viszlát.

 

A bürokrácia és a lány

 

Harmadszor: beteg dolog, ahogy a tehetetlen anyát semmibe vette a bíróság, mikor kérvényezte Natália kiengedését vagy áthelyezését. Számukra ez csak egy ügy volt a sok közül, amiben „dönteni kellett”, anélkül hogy valaki venné a fáradtságot, levetné az irodai papucsát, és utána járna az ügynek.

 

Negyedszer: beteg dolog, hogy Natáliáért nem álltak ki a pártfogó-felügyelői, vagyis az állami nevelőtisztjei.

 

És ötödször: Beteg dolog, hogy az ügyet egész évben a szociális ügyek minisztériumában „oldják”, bármilyen eredmény nélkül. Richter számára – ahogy ő is mondta – ez csak indítvány kérdése. Semmi más.

 

A bántalmazott Natália egyetlen év leforgása alatt egy „File” állománnyá változott, szöveges dokumentummá, egy darab papírrá, amit asztalról asztalra tologattak… Időnként pecsétet nyomtat rá, majd tovább küldték.

 

Mert így működnek a szlovákiai hivatalok. Gépszerűen, teljes bürokratikusan.

 

Smeres ismerősök. Ő és ők

 

A „kötelezettségekről” és a papírokról könnyebb határozni, mint az emberek életéről. Az egész egy olyan történet, ahol „ő” és az „ők” szerepelnek.

 

Az „Ők” az állami hivatalok számára konkrét emberek, jó ismerősök, smeres vagy minisztériumi kapcsolatokkal, akik kövér állami támogatásokat intéztek el magánintézményük részére.

 

A Trend szerint az államkasszából több mint 400 ezer eurót kaptak idén, az utóbbi négy évben 1,5 millió eurót. Ehhez még meríteni tudnak további 130 millió euró rendkívüli támogatást is. És ha szükséges, félrenéző tekinteteket is.

 

És „Ő”? Ő az állami hivatalok számára csak Ismeretlen. Egy A4-es papírlapra írt eset.

 

Aktaulity.sk, Dag Daniš: Čo je horšie ako sexuálne zneužívanie


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »