Csókay András: Keresztényi felelősség választások előtt

Csókay András: Keresztényi felelősség választások előtt

Felnőtt embereket meggyőzni nehéz, de elgondolkodtatni lehet. Sajnos olyan erős az ellenzéki propaganda, hogy sok, magát kereszténynek valló ember is csatasorba áll a balliberális oldalon.

Nem pénzzel megvéve, hanem teljesen megtévesztve az ellenzék által, függetlenként aposztrofálva indulnak a választási harcba, legyen az polgármester-jelöltség vagy képviselői mandátum. És derék keresztény-konzervatív polgári értelmiséginek vallják magukat. Hogyan tévedhettek el ennyire? Minden embernek vannak rossz tulajdonságai, ezt tudjuk. Így egy politikai pártnak is lehetnek. Attól, hogy egy hajó a jó irányba megy, a gépházban még lehetnek piszkos rongyok vagy rendetlenség.

De mindig az egészet kell néznünk. És ha az egész jobb, mint a többié, akkor oda kell állni mellé. Jól ismerjük azt a fegyvert, hogyan áztatják mindig az egyházat. Papi vétségek, botrányok stb. Krisztus sose mondta, hogy nem lesznek bajok. Péter rögtön háromszor meg is tagadta, mégis bizalmat kapott. És az egyház 2000 éve él és virágzik, az üldöztetések ellenére is.

Egy politikai párt persze nem egyház, ott lehet hagyni, ha megváltoznak az eddigi jó irányok, és van jobb választás, amely már bizonyította, hogy még jobb irányba képes navigálni. Mik ezek a fő irányok egy ország életében? Isten, család, haza, így sorrendben. Ha van szép istenkapcsolatod, jó lesz a családdal való kapcsolatod, amiből következik az erős nemzet.

A liberális Európa elhagyta a keresztény gyökereket, a családok felbomlása mérhető, a nemzetek széthullásának jelei már láthatók, elég egy brüsszeli tanácskozást végignézni. A magyar ellenzék nyíltan ezt vállalja, irányvonalának tekintve vallja is. Tehát az ország hajóját deklaráltan a vesztébe akarják kormányozni. A jelenlegi Európa, ahol templomok százait zárják be az Isten iránti közönyösség miatt, veszélyesebb, mint a harcos ateizmus, mert az előbb-utóbb falnak megy, de a vallástalan kényelem utáni kóros vágy megöli a lélek frissességét, és a teljes pusztulásba visz.

A modern EU magával akar minket rántani a pusztulásba, és ehhez az itthoni ellenzéket használja. Az ellenzék ebben a játszmában balga szűzként viselkedik. Ennek a bibliai példabeszédnek a lényege, hogy bár próbálunk segíteni Euró­pán, de a saját üdvösségünk a legfontosabb.

Az ellenzéknek erős médiája van, és abban csak a nehézségekről beszélnek, sok esetben olyanokról, amelyeket örökölt a kormány. Addig mondják a magukét, míg a jobb sorsra érdemes keresztény értelmiségiek egy része is elhiszi és ugyanazt szajkózza, kizárólag a gondokat említve. Ja, hogy az említett legfontosabb irányok rendben vannak, az nem érdekes.

Képzeljük el, hogy a nándorfehérvári győztes csata előtt Kapisztrán Szent János a katonák hiányos fegyverzetéről, szakadozott páncélingeiről beszélt-e vagy a fő nehézségről, a várfalak alatt táborozó törökről? Aki nehéz helyzetben nem a legfőbb problémára koncentrál, az nem lehet igazi Krisztus-követő, mert éppen az igazságot nem látja.

Megy a találgatás, hogy harmadszorra is meglesz-e a kétharmad vagy sem. De a kérdés nemcsak ez, hanem az ellenzék lehetőségei is. Mert mit várhat az ország attól az ellenzéktől, amelyik nyolc év alatt sem volt képes összefogni, mert szinte jobban gyűlöli egymást, mint a kormányon lévőket? Amelyik nem volt képes egyetlen pozitív, emberi szóra, képtelen volt alkalmas miniszterelnök-jelöltet megnevezni, és nem volt képes a legminimálisabb programot sem felmutatni? Mit várhatunk tőlük az anarchián kívül? Semmit! Még egy utolsó utáni összefogás esetén is remélhetőleg „a kormány kormányon marad”.

Az ellenzék várható veresége esetén arra azért képes lesz, hogy tovább fertőzze Magyarország tiszta vizű kútjait. És ez felőrölheti azt a belső erőt, amely az elmélyülésre, megtisztulásra kellene, az igazi imára. Ez még hiányzik. Az elmélyüléshez csend kell, ami nincs. A csendhez az kell, hogy az ellenzéki pártok karjaikkal ne érjék el a kormányrudat, lehetőleg a parlamenti küszöböt sem. Hogy ne legyen kötelező médiafelületük. Én független jelöltként inkább visszalépnék, ha a jelenlegi ellenzéki pártok támogatni akarnának. Köszönöm, nem kérném. Miért nem lehet ezt kimondani?

Múltkor néztem a tévében egy közismert ellenzéki politikust. A mindent elsöprő diktatúráról beszélt, gyalázva a jelenlegi vezetőket. Belegondoltam, mit csinálhatott utána. Kijött a tévéből, beült az autójába, hazament, telefonálgatott, fogadta a gratulációkat „bátor” kiállásáért, majd másnap újrakezdte a kormányellenes gyűlölködést. Igen, nálunk ilyen nagy diktatúra van. Olyan, hogy bárki a tévében, rádióban, internetes fórumokon szabadon gyalázhatja, szidalmazhatja az államfőt, a miniszterelnököt, a bíboros urat, bárkit. Ekkora nagy diktatúra van!

Akik ellenben valóban éltek diktatúrában, azok tudják csak, mekkora valótlanság és visszaélés ilyet állítani. Joggal kérdezhetjük, miért nem lehet egy újságot x millióra büntetni, ha hazugságot ír? A miniszterelnök úr miért nem indít pert a számtalan hazug támadásért? Ez a mi fegyverünk: a személyes megszólítás, ahogy Jézus csinálja. Valahogy így kell nekünk is viselkedni.

Ne hagyjuk, hogy a sok hazugság, csúsztatás, a létező hibák túldimenzionálása miatt elveszítsük jókedvünket és erőnket! Az Isten, család, haza vonatkozásában egyedül a jelenlegi kurzus tett és tesz valamit egyház-, család- és nemzetpolitikájával. Ezért kell rájuk szavazni. Nem a hibákért, amik mindig is voltak és lesznek. Imádkozzunk, és legyünk bölcsek!

Csókay András

A szerző idegsebész

www.magyaridok.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »