Csók egy luxemburginak

Csak idő kérdése volt, hogy az Európai Unióban azt mondják, eddig és ne tovább. Vagyis hogy elegük van már az egyik tagállam – konkrétan Magyarország – ellenük folytatott szabadságharcából. Igaz, ennek kimondására egy “komolytalan figurát” találtak csak, ráadásul egy olyant, aki “kioktató, nagyképű, frusztrált”. Legalábbis így minősítette luxemburgi kollégáját a magyar külügyminiszter, aki nyilván tudja, mit beszél, hiszen pár hete tárgyalt Jean Asselbornnal – a legnagyobb barátságban.

Az uniós felháborodás még akkor is indokolt, ha a buta brüsszeli bürokraták nem veszik észre, hogy ez az egész nem róluk szól. Persze nem kellemes állandóan azt hallgatni, hogy egyik szövetségesük kígyót-békát kiabál rájuk. Viszont megérthetnék, hogy a kedves vezető, meg magyar hangja – aki éppen külügyminiszter -, és a többi nagyon elkötelezett szócső Brüsszel helyett mégsem mondhatja azt, hogy mumus. Márpedig erről van szó. A hatalom birtokosainak kellett egy valódi ellenség, akivel lehet etetni a magyar közvéleményt. És nem elég a migránsokkal, valamint bevándorlókkal riogatni, hiszen az ő tömegük lényegében arctalan. Az uniónál ezzel szemben hús-vér emberekre lehet hivatkozni. A nihilistákra, Martin Schulzra, Guy Verhofstadtra, leginkább a gonosz Jean-Claude Junckerre (miután merészelte arcon paskolni a kedves vezetőt) – akik régebben liberálisok voltak, de ez ma már nem elég -, s a menekültek pártfogójára, Angela Merkelre.

De igazából nem is rájuk haragszanak. Igazából nem is haragudnának senkire, ha most aláírathatnának egy kötelezvényt, miszerint a hatalmuk örökké tart. Vagy legalábbis nagyon hosszú ideig. Mert ez itt a lényeg. Ezért kell október 2-án urnákhoz vonulni – lehetőleg minél több embernek -, és azzal megalapozni a következő választási győzelmet is. (…)

Sebes György: Agymosás


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »