Tóth Árpád Hímzés című verséből vett idézettel, Nézd édes rajzát címmel nyílt meg a Háromszéki Hímzőkör kiállítása csütörtök este a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház tanácstermében, amelyet Péterfi Ágnes lelkésznő nyitott meg és Vargyasi Melinda népi iparművész, sepsiszentgyörgyi hímző és viseletkészítő mutatott be. A legtöbb kiállított ruhadarab pályázatra készült, némelyik több ezer kilométert utazott Magyarországról haza, hogy itthon is megtekinthessék a Szent György Napok résztvevői.
Péterfi Ágnes unitárius lelkésznő elmondta, amikor látta megszületni ezt a kiállítást, akkor a következő Kányádi Sándor-mondat jutott eszébe: „Aki megért s megértet, egy népet megéltet.” „Megérteni és megértetni, hogy mekkora áldásos, csodás örökségnek vagyunk a hordozói, hogy milyen kimondhatatlan és gyönyörű hagyatékot kaptunk az őseinktől, elődeinktől. Megértetni és megéltetni a népet azáltal, hogy így a 21. században megfoghatóvá, hordhatóvá, viselhetővé tehetik azok, akik ezt a hivatást érzik. Hiszem és remélem, hogy a gondviselő Isten így élteti tovább bennünk azt, ami igazán fontos, csoda, örökség az életünk bármilyen terültén, kultúránkban, amit érdemes továbbadni a jövő nemzedéknek” – részletezte a lelkésznő, majd megköszönte a Háromszéki Hímzőkör asszonyainak, lányainak, hölgyeinek, hogy vállalták ezt a kiállítást, elhozták ezt a sok-sok csodás munkát.
Vargyasi Melinda bemutatta az alkotó közösség tagjait: Kézdivásárhelyről Bagoly Erzsébet, Kész Mária és Pászka Éva, Sepsiszentgyörgyről pedig Balogh Irénke, Pirámpel Piroska, Szekeres Mária. A kiállítás címét magyarázva Vargyasi Melinda kitért arra, mi ragadta meg a sors fonalait taglaló költő versében: „Ám a fonal nemcsak a sors fonala, hanem a fonal, ami kézzel fogható, az, ami minket gyakorlatilag összeköt. A szövő, a hímző, a viseletvarró nem tud egymagában boldogulni. Sok esetben mindhármat a fonal köti össze. A kiállítás gyakorlatilag egy körút Erdélyben, de azért kilépünk kicsit a határokon túlra is.” Hangsúlyozta, a bemutatott ruhák mindegyikének külön története van: az anya-lánya ruha például csíkmenasági ihletésű, Károly Veronka gyűjteményéből inspirálódtak, a fekete hímzéses torockói minta ötletét Péterfi Ágnes adta, neki készült az eredeti ruha. Egy másik darab mezőségi szabad rajzú feldolgozással készült modern formára, mellette háromszéki és székelyföldi szőttesek, piros-fekete feldolgozás – az Országos Népművészeti Kiállításon is láthatták. Kelleti magát a háromgenerációs minikollekció, hétköznapokba is átültethető darabok, válaszúti és háromszéki hímzéssel.
A lakástextíliáknál udvarhelyi, torockói, széki, árapataki, barcasági és más különböző tájegységek motívumaiból készült darabokat, párnákat, kiegészítőket láthattunk.
Ruhatervező és népi iparművész
Vargyasi Melindát a kiállítás után népművészeti pályájának műhelytitkairól faggattam:
– Az alapfoglalkozásom ruhatervező, népies stílusban dolgoztam, de aztán meghirdették a kézi- és gépihímzés-tanfolyamot, melyet a békéscsabaiak tartottak a katolikus plébánián. Mélyebbé vált kapcsolatom a népművészettel, akkor kezdtem el többféle hímzéssel foglalkozni. Bekerült egy munkám az ötévente megrendezett Országos Népművészeti Kiállításra. 2019-ben kaptam meg a népi iparművész címet a Hagyományok Házánál, felkértek tanítani Válaszúton a Kallós Zoltán Alapítványnál. Tavaly ösztöndíjat nyertem a Magyar Művészeti Akadémia pályázatán: a következő három évben Erdély kilenc tájegységéből dolgozok fel kevésbé ismert hímzéseket.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
