Csodás álmok jönnek

Orbán megduplázná a gazdasági növekedést, jöhet a teljes foglalkoztatottság, ráadásul a magyar politikai rendszer erénye, hogy megdönthetetlenek a kormányok.

Kiskoromban szerettem azon fantáziálni, hogyan döntök csúcsokat a magasugrásban, hogyan kéne visszafoglalni Erdélyt egy tökéletesen kidolgozott stratégiával és néhány playmobil katonával, illetve hogyan is kéne Kriszti szívébe férkőzni Stendhal Julien Soreljét megszégyenítő, aprólékos gonddal kidolgozott haditervvel, bár ez utóbbit már nem katonákkal terveztem megvívni. Mindegyikben az a közös, hogy a gyakorlati megvalósításig nem jutott el, Kriszti azóta is bánkódhat eleget. Sajnos – vagy nem sajnos – a fantáziája egy idő után egyre inkább magunkra hagy minket az élet szürkésfekete-töredezett bitumenjén, így legtöbbünk a felnőttek felnőttességnek hazudott fantáziátlansága közepette tengetjük mindennapjainkat.

De nem úgy Orbán Viktor, aki nem csak szeret nagyot álmodni, hanem szereti ezeket nyilvánosságra is hozni, ráadásul posztjából fakadóan mindig van a közelében valaki (inkább egy egész sereg), aki issza és jegyzeteli szavait.

A miniszterelnök ugyanis az Európai Beruházási Bank budapesti irodájának hivatalos megnyitó ünnepségén (tehát nem kétszázadnyi hivatásos békemenetelő előtt) többek között elmondta

  • 2010 óta olyan gazdaságpolitikát folytatunk, amelynek a növekedés áll a középpontjában, ami ráadásul most és középtávon is jóval az EU átlaga felett alakul (amúgy nem)
  • az elért eredmények joggal töltenek el minket büszkeséggel
  • képesek lehetünk arra, hogy mostani gazdasági teljesítményt megduplázzuk (az első negyedéves adatok alapján – ami igen rőfös 0,9 százalék volt – akár 1,8 százalékra is jók lehetünk)
  • elérhetjük a teljes foglalkoztatottságot (vagyis még többen fognak árkot takarítani)
  • képesek vagyunk arra, hogy “a nagy nemzetközi vállalatok mögé odategyük az erős és innovatív magyar ipart” (mármint az autóösszeszerelésre épülőt, oder)
  • tudatosan fel kell építeni egy pénzügyi rendszert “a bőkezű európai időszakok” utánra (kevesebb pénzt lehet eltapsolni a túlárazott közbeszerzéseken)

A magyar gazdasági növekedés jelenleg az uniós pénzeknek köszönhető, miközben az elmúlt évtizedek magyar kormányzatainak fantáziája kimerült a busás hasznot generáló hatalmas adókedvezményekkel idecsábított német autógyárakban, amivel önmagában persze még semmi baj sem lenne, ha eközben legalább úgy tettek volna, mintha az adók maximálásán kívül érdekelné őket a hazai ipar és iparfejlesztés. Így tették a magyar kormányok a magyart Európa egyik legzavarérzékenyebb gazdaságává, ahol Kecskeméten, vagy Győrben leáll az egyik futószalag, már lehet is újraírni a negyedéves adatokat. Jó példa erre a hazai buszgyártás, aminek kapcsán épp stratégiát gyárt a kormány, elfelejtve megemlíteni azt az aprócska tényt, hogy ők vezettek be beszerzési stopot az ágazatban, megadva ezzel az utolsó kenetet az akkor már évek óta haldokló hazai iparágnak.

De ez még semmi, ugyanis Orbán szerint azért “éri meg Magyarország mellé állni”, mert

 “egyetlen más ország sincs Európában, ahol 1990 óta egyszer sem volt idő előtti választás, minden parlament kiszolgálta a négy évét, és ennél jobb Magyarország megbízhatóságára utaló jel aligha képzelhető el”

Ez Orbán szerint ez megbízhatóság, valójában inkább egy immobilis, szétrobbanthatatlan, társadalomtól elszeparált, összekacsintó, korrupt és/vagy nemzetáruló elit bizonyítéka, amely többször bebizonyította, hogy pontosan megfelelő számára a választási rendszer által biztosított garantáltan négy évig tartó hatalom.

A 2016-os Orbán Viktor szerint tehát a 2006-os Őszödi beszéd is az erény és megbízhatóság része volt, elvégre akkor sem sikerült megbuktatni a magyar kormányt. Igaz, nem is igazán igyekeztek. Mármint ott, a parlamentben.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »