Csizmadia: Hamu és kamu, avagy újból rendeznünk kell jövőnk sorskérdéseit

Csizmadia: Hamu és kamu, avagy újból rendeznünk kell jövőnk sorskérdéseit

A politikai eseményeket nyomon követő civil emberek rádöbbentek arra, hogy a XXI. század második évtizede vészjóslóan mutatja, hogy a világban újból rendeznünk kell jövőnk sorskérdéseit – írja a CÖF-CÖKA elnök Dr. Csizmadia László a civilosszefogas.hu-n megjelent blogbejegyzésében.

“Az USA-ban történt elnökválasztás bizonyította, hogy hamu és a kamu alatt izzik a népfelség parazsa. Az igaz demokrácia sok helyen szürkületi homályba vész (nagy kár érte), hiszen a nappali fény a politikában is az emberek tisztánlátásának alapvető eleme. A ködös nyelvezetet használó világhatalomra törekvők derékhada a megvett liberális média. A fegyveres erők szállította, erőszakolt demokráciaexport pedig már több nemzet küszöbén elhasalt.

Pénzdiktátorok szállták meg a világ nagy bankjait, sakkfigurának tekintve az államok vezetőit, és az országokat minősítő eszközeikkel nyíltan támadják a nemzetek szuverenitását. Az állandósított polgárháborúk gazdag hozamot kínálnak a politikai és vallási ellentétek létrehozóinak. Az úgynevezett jólét egyre kevesebb polgárt érint, miközben az afrikai és ázsiai országok népszaporulata a szegénység forrásává vált. Nemcsak az éltető természet javai vannak elapadóban, hanem az emberiség számának megállíthatatlan növekedése, tétlen szemlélés mellett, a végpusztulás felé visz.

A kivételes jólétben dúskáló, világhatalmi pozícióban lévő USA polgárai megkongatták a vészharangokat. Donald Trump győzelme világos bizonyíték arra, hogy a pusztulás felé vezető út a népek számára nem pálya. A birodalomszintű népbutítás, mint annyiszor a történelem során, vereséget szenvedett. A népek szabadságát elhozó és a gonoszok végleges legyőzését jelentő messiás érkezésére sajnos nem kaptunk pontos időpontot, de a közjóhoz vezető keresztényi küldetésünk minden emberbe plántált feladat, amelynek elsődleges színtere a haza.

Eljött az idő, amikor a népeket már nem lehet csordaként terelni. Az egyének sorsa nemzeti sorsközösségeket hoz létre. Miközben egyesek világbirodalmi álmokat kergetnek, saját nemzetük polgárainak véleményére nem tartanak igényt.

A világ vezető nagyhatalmának következő elnöke, Trump mintha azt üzenné – nézz körül saját házad (hazád) táján és mielőbb tegyél ott rendet. Aztán, ha ez sikerült, szolidáris erénnyel és ne erőszakkal, az eredményeket bocsásd mások rendelkezésére. Így szeretnénk értelmezni az új amerikai elnök üzeneteit. E törekvésünkben felbátoríthat bennünket, hogy a Clinton família és a Soros György féle pénzemberek önmagukat széles nyilvánosság előtt lejáratva súlyos vereséget szenvedtek.

Miért is?

Mert a népet lenézni, igás lónak tekinteni, a katonai hősök temetőibe küldeni büntetlenül nem lehet.

Hiába tartott szemináriumot Soros György az Európai Bizottságban, az általa képviselt eszméket és gazdasági elképzeléseket már nem fogják megvalósítani. A szépen csomagolt, génmanipulált politikai termékekre Európa polgársága nem vevő. Az európai civilek a jelen és jövő szövetségeit a békesség, a kölcsönös bizalom, a szolidaritás és egymás kultúrájának tiszteletben tartásával képzelik el. Ez vonatkozik a NATO-ra és az Európai Unióra egyaránt.

Öntömjénezésüktől átitatott európai uniós vezetők, mint Schulz és Juncker urak megvilágosodhatnának, ha alkalmasságukat érintő népszavazást kérnének az uniós tagországok polgáraitól. Erkölcsi törpeségük nem engedi meg, hogy az önként távozás mezejére lépjenek. A Brexit és az újkori népvándorlás előidézésében káros szerepük múlhatatlan, normális körülmények között tevékenységük politikai pályafutásuk végét jelentené. Az Európai Unió két „Mekkmestert” tart vezetői pozícióban, fölösleges számú apparátussal megerősítve.

Az előbbi urakat kiszolgáló miniszterelnökök hazájukat gazdasági és társadalmi káosz szélére sodorták, valószínű, hogy Francois Holland, Renzi és Cipras csomagolhat. Végéhez közeledik a szocliberális dalnokok kora, a keleti irányból érkező szél kifújja Európából az áporodott levegőt.

Az Európai Unió tagországai arra érdemes vezetőikkel, vagy képesek lesznek megvédeni kontinensünket az illegális bevándorlóktól és a mögötte megbújó gyarmatosító törekvésektől, vagy a keresztény civilizáció kétezer éves történelme és értéktára a nemzetfoglalók martalékává válik. Az őslakosság jelenlegi arányainak megtartása az életet és a jövőt, míg drasztikus kicserélődése az európai homo sapiens halálát jelenti.

Eljött a rend időszaka, amikor erős akaratú, tehetséges vezetők népeik támogatásával, defenzív módszerek sokaságával meg fogják védeni Európa határait. Keresztényi hittel megóvják a kontinens őslakóinak családjait, és visszaadják a bajban lévőknek saját hazájukat. A szolidaritás intenzív módszereire van szükség ott, ahol a bajok forrása ered. Ne hímezzünk-hámozzunk: humanitárius, gazdasági, és ha kell, intenzív katonai beavatkozás szükséges a közel-keleti és afrikai káosz megszüntetéséhez.

Az I. és II. világháború után a nagyhatalmak rájöttek, hogy békeszerződéseket kell kötni. Az érintett háborús övezetekben ez most sem megkerülhető. Tanulva azonban a történelemből, félre kell tenni a gyarmatosító szándékokat. Az ISIS közös erővel történő végleges legyőzése után lehetőség nyílik a békesség megteremtésére. A nagyhatalmak vigyázó szeme mellett a polgár- és vallásháborúk lezárása az egyetlen járható út.

Folyamatosan szemünk előtt zajlik a feldarabolt érdekeltségű vallási és politikai csoportok önpusztító harca. Van lehetőség arra, hogy a nyugati civilizáció tanuljon a közreműködésével létrejött, másokat érintő károkból. A NATO és az EU kipróbált szövetség, de a történelmi változások innovatív beavatkozásokat sürgetnek. Határainkon illegális tömegek jelentek meg, hódító háborúvá alakulhat menetelésük, még akkor is, ha most még csak a „gyalogság” támad. A terrorcselekmények kapcsán láthatjuk, hogy a NO-GO zónákban miként épülnek ki a fegyverrejtegetés depói. Kontinensünk megvédésére minden modern hadászati eszköz rendelkezésre áll. Ennek ellenére az Unió vezetése még mindig teknőben főzi a szappant. Ez azonban csak a migráns operához elég.

A másoknak küldött kemény kritikák mellett házunk táján is önvizsgálatra van szükség. A kérdés, hogy nemzetünk alkalmas-e, az Unió közösségével együtt, megvédeni Európát. A természetes válasz az lenne, hogy igen! A sorskérdésekkel foglalkozó polgáraink a kormány által meghirdetett népszavazáson több mint 98 %-os arányban nemet mondtak a kötelező betelepítésekre. A szavazatok száma lényegesen több, mint az országgyűlési választásokon elért FIDESZ-KDNP-s kétharmad. Ha figyelembe vesszük a Jobbik sunyi inaktivitását, valamint a csak egyébnek nevezhető ellenzék nyílt és burkolt hazaellenességét, a jövőt illetően bőven van még feladatunk.

Meg kell győznünk a kevésbé aktív, de hazájukért aggódó civileket, hogy mielőbb az úgynevezett „Új Egységhez” csatlakozzanak. Pótolják ki azt a néhány megspórolt lépést, amely a szavazó urnákig vezetett.

Az „ellenzék”, mint pártérdekű fogalom kiüresedni látszik. Körükben ellenséges indulattal telített, cezaromániás politikusok által vezetett pártérdekű hatalomszerzés vált a fő tényezővé.

A Szellemi Honvédelem lelkes követőinek szavaiból táplálkozva megállapíthatjuk, hogy Magyarországon az ellenzék konstruktivitását elvesztette, felhagyott a közjóra irányuló szolgálattal.

Ugyanakkor a legitim kormányzást támogató civilek tábora stabil és növekszik. Előbbiekből úgy tűnik, hogy a kialakult politikai, gazdasági és társadalmi körülmények egyre bölcsebb kormányzást igényelnek, hiszen az ország állapotáért a növekvő felelősséget kizárólag a kormánynak kell viseli. Felértékelődik a civilek szerepe a közvetlenül nyújtandó konstruktivitást illetően.

Tekintve, hogy a jogállamiság és a demokrácia a népfelség elvéből fakad, erősíteni kell a kormány és a polgárok közötti információáramlást, hiszen nemzeti sorskérdéseink intézése továbbra is közös feladat.”

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök

The post Csizmadia: Hamu és kamu, avagy újból rendeznünk kell jövőnk sorskérdéseit appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »