Csizmadia Ervin: van egy rendszer, aminek rendszerellenzéke van

Csizmadia Ervin: van egy rendszer, aminek rendszerellenzéke van

Az elmúlt 30 évben változtak az ellenzékiség típusai; amíg 1998-ban az ellenzékben lévő Fidesz arról beszélt, hogy a kormányváltásnál többre, a rendszerváltásnál kevesebbre van szükség, 2010-ben pedig arról, hogy rendszerváltás kell, addig a 2010 utáni ellenzék ezen is túllép, mert úgy véli, hogy már a rendszerváltás sem elég, aktív ellenállásra van szükség – mondta Csizmadia Ervin. „A mai egy ellenálló típusú ellenzék. Feladja a parlamentáris demokráciáknak azt a hagyományos attitűdjét, hogy a politika a parlamentben csinálódik” – vélekedett a szakértő a jelenlegi ellenzékről, hozzátéve: a politikusok az utcára is kiviszik az ügyeket, ehhez ráadásul ideológiájuk is van, felvállalva, hogy rendszert akarnak váltani.
„Ma van egy rendszer, annak rendszerellenzéke van”
– tette hozzá. Megemlítette azt is, hogy ha most a Fidesz kerülne ellenzékbe, ők is újra rendszerellenzékként lépnének fel. “Felkészülhetünk tehát lassanként arra, hogy rendszerellenzéki ciklusok fogják egymást váltogatni. Amíg a Fidesz kormányon van, nehezen tudom elképzelni, hogy az ellenzék visszarendeződik egy szimpla kormányellenzéki pozícióba”.

2010 óta sokat változott az ellenzék, különösen a tavalyi év utolsó időszakában – jegyezte meg az elemző. Az utóbbi években az ellenzék “be volt szorulva egy magatehetetlen állapotba”, de a decemberi parlamenti akció és tüntetések időszakában három nagy változás is történt szerinte:

Csizmadia Ervin kiemelte: a változások az ellenzéket a korábbiaknál jobb pozícióba emelték.
„Az ellenzéknek és az ellenzék közönségének újfajta reményt ad arra nézve, hogy az Orbán-kormány napjai lehet, hogy meg vannak számlálva”
– vélekedett.

Hírdetés

Aa Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója úgy fogalmazott, hogy az orbáni fantomtól egy fantompárt létrehozásáig kell eljutnia az ellenzéknek. Az elemző szerint egy fantompárt létrehozásával lényegesebben nagyobb eséllyel vehetnének részt az ellenzéki pártok a választásokon.

A 2000-es években változtak a demokráciával kapcsolatos elvárások – vélekedett az elemző, hozzátéve: igény mutatkozott arra, hogy legyenek olyan kormányok, amelyek nem négyévente váltják egymást, és így jobb teljesítményre képesek. Emellett jelent meg az az igény, hogy erősebb vezetőre vágytak a választók.

Az 1994-es, második választási kudarca után tudatosan kezdett el építkezni a Fidesz

– mondta Csizmadia Ervin. A vereség után a párt „nagyon gyenge állapotban volt”, dönteniük kellett, hogy „páriává válnak” vagy elindulnak a nagypárttá-válás útján. A szakértő innovációnak tekinti, hogy a párt nem pusztán változtatni akart addigi stratégiáján, „hanem azt mondta, hogy én a legmagasabb szintre török, partiba kerüljek az akkori legnagyobb párttal, az MSZP-vel”. „Ez azóta is – szerintem – egyedülálló célkitűzés a magyar politikában” – fogalmazott.

Csizmadia Ervin szerint azóta sem törekszik egyik ellenzéki párt sem a nagypárttá válásra – igaz, a mai ellenzéknek sokkal nehezebb dolga van, hiszen nagyon sokan vannak, és „mindegyik kicsike”. Mint mondta: először döntést kell hozni, kell egy kiinduló momentum, majd meg kell tudni valósítani az elképzeléseket.
„A Fidesz pedig ebben vaskövetkezetességgel ment végig”
– hangsúlyozta, hozzátéve: a párt elérte, hogy az MSZP ma már nem nagy párt, a Fidesz leválthatatlannak tűnik, „az ellenzék pedig a fasorban sincs”.

A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója szerint nemcsak a saját teljesítményével, hanem a nemzetközi helyzet változásával is magyarázható, hogy harmadik kétharmados ciklusát tölti az Orbán-kormány.


Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »