Csillikné Szólláth Julianna a szeretet eszközeivel harcol – „A gyermekekért, idősekért képes vagyok tűzbe menni”

Csillikné Szólláth Julianna a szeretet eszközeivel harcol - „A gyermekekért, idősekért képes vagyok tűzbe menni”

A karitatív munka lehetőség, hogy kifejezzük a jóságunkat, hiszen jónak lenni a legjobb a világon, mondja Csillikné Szólláth Julianna, Hajdúnánás település Hídépítés határon innen és túl nevű, a Partiumban működő gyermekprogramjának vezetője.

A hajdúváros programjának egyik hajtóereje az önkéntesség. Miért jó önkéntesnek lenni?

Hiszem, hogy a válasz mindig attól függ, miért, kikért kell önkénteskedni. Mióta élek, számomra mindig fontos volt a karitatív munka. Mindig nagyon érzékeny voltam e téren és ezért  hamar meg is találtak e feladatok. Hiszem, hogy Isten amikor megteremtett és útra engedett, ilyen feladatokat bízott rám, illetve tervezett nekem, és a célokhoz adott  eszközöket is. Fontos a kedvesség, az alázat, a jó kapcsolatteremtő képesség, az őszinteség, az erkölcsi tisztaság. Pilinszkyvel mondva:

És hadd folytassam Charles Dickens szavaival:

Ha elindítok egy karitatív programot, mindig kellőképpen tájékoztatok a témáról és arra kérek mindenkit, tegye a szív mérlegére és a tőle telhető legjobbat adja hozzá. Mindig elmondom, hogy ez nem kötelező tevékenység, hanem egy lehetőség. Lehetőség, hogy kifejezzük a jóságunkat, hiszen jónak lenni a legjobb a világon. Mindenkiből ki lehet szeretni, hozni a jót. Én ebben nagyon hiszek. 13 évig voltam elnöke egy egyesületnek (Mi Érted Élünk), ahol enyhén és halmozottan sérült gyermekek és szüleik voltak a tagok. Olyan munkát, szolgálatot  végeztem itt társaimmal, hogy hitelessé, harcossá  tudtam válni hosszú távra is. Gyermekekért, idősekért képes vagyok tűzbe menni a szeretet eszközeivel, a mai napig is. Nyilván keresztényi, jézusi lélek kell ehhez. Miközben az ember idejét nem számítva tevékenykedik, megküzd a sok akadállyal, a lelke is egyre szebb lesz és áldás lesz tettein, életén. Az erkölcsi tisztaság mindig át kell járja a cselekedeteinket, ha tiszták tudunk maradni, mindig lesznek társaink is. Isten odarendeli a társakat. Akad, amikor érdekemberek is bekerülnek a körbe, de engedem, aztán hamar eldől, hogy ki miért van velünk, s szinte magától lemorzsolódik. Mindig előítélettől mentesen fogadok mindenkit, úgy gondolom  joga van ahhoz, hogy megtapasztalja, milyen az a munka, amiért nem forinttal, hanem öleléssel, mosollyal, kedvességgel, imával fizetnek. Mert „Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele. A szeretethez nem kell teli erszény.” (Szent Ágoston)

Tíz év alatt sok változás történt az életünkben. Szükségesnek látod újragondolni az eredeti célokat?

Hírdetés

A Hídépítés határon innen és túl program határt átívelő tevékenység, ami a mögöttünk hagyott tanévben tíz éves lett. Ezalatt sok településen, sok lelkésszel, sok érmelléki  gyereknek és sok nánási kollégával és diákkal szolgáltunk. Számokkal kifejezve, több ezer gyermeket érintett. Önmagában nagy feladat ez is: ennyi személlyel kell jól együttműködni. Az elmúlt tíz év sok szép eredmény hozott. A legszebbek a tudás, identitás és a barátságok területén születtek. A települések közösségei is nyitottak, érdeklődőek lettek egymás iránt. Egyre több közös programot sikerült megvalósítani. A magyarság büszke megélése, felvállalása segítséget adhat egy-egy településnek a megmaradáshoz. Hiszem, hogy sikerült ehhez az úthoz sziklákat lerakni a programon keresztül. Nagy családdá váltunk, ahol a befogadás, elfogadás törvényén keresztül oldunk meg mindent. A programban a legfontosabb a rendszeres találkozás, magyarul beszélés, éneklés. Értékeink megismerése, majd a felelősség felvállalása. Fontos célom volt, azoknak a helyszíneknek a felkeresése az Érmelléken, ahol történelmünk, múltunk  legjobbjai éltek, tevékenykedtek. Tettük ezt együtt a hajdúnánási és az érmelléki közösségekkel együtt, hogy közös maradjon az élmény is. Ha Isten megengedi, hogy az összetartozásunkat tovább erősítsük, kutathassuk múltunk, akkor a 2020/2021-es tanévben folytatjuk. Mint mindig, most is püspök úrral  és a lelkészekkel egyeztetve. Nagy tisztelői vagyunk a lelkészek áldozatos munkájának, tudnunk kell, milyen területen várnak tőlünk segítséget.

Ha visszalapozol az eltelt évekbe, eseményekre, találkozásokra, milyen meghatározó élmények jutnak eszedbe?

Őszinte beszélgetések, hosszantartó ölelések, közös kirándulások az Érmelléken, együtt uzsonnázások,  kézzel készített ajándékok, rajzok amik a nap végén  a táskánkba kerülnek. Munkánk megköszönése, amit kiemelten a gyermekek és szüleik mondanak, mikor hazaindulnak a foglalkozásainkról. Megélhettük a poklostelki templom felújítását, illetve mikor névnapomon, születésnapomon felhívnak a gyerekek a lelkészükkel, és énekkel köszöntenek. Vagy, amikor betegségem, műtétem idején a településeken értem imádkoztak. Feledhetetlen az is, amikor egy hajdúnánási kislányért gyűjtöttek a jankafalvi  gyülekezetben. Aztán együtt énekeltük el Nagyszalontán, Arany János szobránál, Kiss Kata énekesnővel Magyar vagyok című dalát. Sétáltunk Szentjobb településen, ahol Szent László és Szent Imre lovagolt. Napokig lehetne sorolni… No és a napsütések, szivárványok, amikkel Isten jelezte, hogy velünk van. Gyakran indultuk el nagyon rossz időben itthonról, mások szinte lebeszéltek az útról. Mi mégis mentünk, mert tudtuk, hogy nagyon várnak odaát a gyermekek. A jutalom, nemcsak a találkozás, hanem a napsütés, és alkalmanként a szivárvány is. Mondták is megérkezésünkkor:

Csillikné Szólláth Julianna a szeretet eszközeivel harcol - „A gyermekekért, idősekért képes vagyok tűzbe menni”

Mivel gazdagodott Hajdúnánás? A programban hosszabb-rövidebb időre megfordult pedagógusok?

Hajdúnánás közössége minden egyes kiutazással gazdagodott. Más emberként, jobb emberként jöttünk haza. Az az érzés, ami a szívünkbe költözött, az többé nem ismert határt. Hiszem, tudom, hogy aki e program keretein belül kint járt, az soha sem tagadja meg az elcsatolt területen élő magyarokat, és ők mindig számíthatnak ránk.

Te, a program vezetőjeként mit kaptál a hídépítés tíz éve által?

Személyes gazdagságom a sok barátság. Továbbá a kiállásom a magyarságért, nemzetemért sokkal bátrabb és erősebb lett. Küldetésemnek érzem, hogy a tisztánlátás érdekében érzékenyítsem az anyaországiakat. Minden eszközöm a szeretet nyelvén szól. Példaképem minden olyan magyar ember, aki az elcsatolt területeken meg akar maradni magyarnak. Minden tiszteletem a lelkészeké, akik tartják a hitet, erőt a gyülekezetükben. Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét gyakran ajánlom a környezetemben gyermekeknek, felnőtteknek, határon erről és túl is. Virradást, türelmet, békességet, isteni bölcsességet  kívánok magunknak, egész nemzetemnek, hisz magyarnak lenni büszke gyönyörűség.

Fábián Tibor


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »