Csetelj a magányos nagyvárosban

Csetelj a magányos nagyvárosban

Urbánus agónia, síró gitárok, fohász és karcos bárhangulat. Néhány szín, ami ott lappang a Zephyr új albumában. Ösztönnel, aggyal, reflexszel.

Nincsenek nagy megfejtések, nem akarja a lélek belső bugyrait kifordítani a Zephyr nemrég debütált nagylemeze. Az Ösztönnel, aggyal, reflexszel munkacímen futó korong egy klasszikus érzés analízis. Visznek magukkal a ritmusok, és kész. Pont ez a jó a nyolc dalban.

Az egyik pillanatban elkeseredett, a nagyvárosi magányban fuldokló embernek érzem magam. A gyengéd érzelmeket kutatva kóválygok céltalanul az utcákon, majd hirtelen egy sötét bár dohos sarkába csöppenek, ahol karcos hangon búgnak a fülembe arról, hogy most miért is lett mindenki oly’ távoli, oly’ életidegen. Aztán valahogy a lobogó tábortűz is megjelenik, a zene pedig olyan, mintha egybegyúrták volna az elmúlt húsz éve kicsit akusztikusabb gitárzenéjét egy hosszú idővonallá.

Az öttagú Zephyr – Gilbert Balázs (ének, gitár), Borsányi Máté (gitár), Kovács Marcell (basszusgitár), Sashegyi Soma (billentyű, űrhang) és Váradi Márton (dob) – cuccában pont ez a sokszínűség az izgalmas, miközben az egész hangulat olyan ismerős, hazai íze van. Persze ezt a magyar dalszövegek is erősítik, mert enélkül fele ennyire se lenne otthonos a közeg.

Érdemes hát beindítani a nagyvárosi kommandót. A hajtás után pedig kicsit kekeckedek a srácokkal, akik készséggel állják a sarat!

– Az egész albumotoknak kicsit amolyan „tábortűz mellett, zenéljünk egy jót” hangulata van, miközben az ének a karcos bárhangulatot idézi. Ez mennyire tudatos?

Váradi Marci: Alapvetően nem tudatos. Az anyag megszületése egy hosszú is ingoványos történet. Az Ösztönnel, aggyal, reflexszel albumot hárman írtuk. A legnagyobb részt Máté ötletei és korábbi „morzsái” alapján kezdtünk el kidolgozni. A harmóniák, koncepció, letisztultság és egyes számokban a líraiság, mind az ő műve. Én nagyon csípem! A szövegek és énekdallamok teljes egészében Gilbert Balázs, az énekesünk ösztönös tehetségéből fakad. Nagyon ragaszkodik a szövegeihez, amit véleményem szerint jól is tesz, mert könnyen dekódolhatóak, de mégis van üzenetük. Szerintem ez a mai pop- és rockzenére úgy is ráfér. Végül, hogy nem lett lágy az albumunk és megpróbáltunk egy feszességet tartani a számokban, az talán az én „rock’n’roll attitűdömnek” köszönhető, amihez makacsul ragaszkodom!

– A lemezre felkerült dalokat mennyire válogattátok össze? Sokat kellett izzadnotok a számlistán, vagy egyszerűen összeállt az íve?

Váradi Marci: Nem válogattunk, teljesen ösztönös volt. Én úgy gondolom, az első anyag, egy tökéletes pillanatképet mutat be a zenekarról. Valahol mélyen nekem ez volt a célom. Mi belülről érezzük, hogy van fejlődés, spektrumtágítás mind a hangszerelésben, szövegekben, dallamvezetésben. A második albumon – amin már el is kezdtünk dolgozni – ez bitang mód érződni fog! Nagyon menő lesz!

Borsányi Máté: Nálunk a szelektálás sok esetben már a számírás során megvolt. Vagyis sokszor volt olyan, hogy egy-egy ötletet szinte majdnem a legelején kidobtunk, másra meg jobban ráfeküdtünk. Sok felesleges kört a stúdiózás során már nem futottunk. Így több idő maradt az alakításra, farigcsálásra. Egy olyan szám akadt végül, amit nem tettünk rá a korongra, de ez majd jön a következő kiadvánnyal.

– Mennyi idő alatt sikerült felvenni az anyagot? Szembe kellett-e néznetek bármiféle váratlan akadállyal, vicces malőrrel stúdiózás közben, ami miatt például egy szám, vagy annak egy részlete nem az előre eltervezett formában került fel végül a korongra?

Váradi Marci: Az album váza, a számok 90 százalékos szerkezete már rég elkészült. Mátéval már fél évvel korábban összegyúrtuk a lényegi részeket. Ami nagyon nagy nehézséget okozott, a korábbi tagokkal való közös munka. Emberileg imádtuk őket, nagyon is! De zeneileg nagyon nem beszéltünk egy nyelvet. Így nagyon nehezen születtek meg a számok. Két-három dal szerintem így is csak „császárral”! Az az esszenciálisan fontos komponens hiányzott az egész anyagból, amitől egy-egy számból sláger lesz. Amitől az anyukák sírnak, az apukák büszkén kihúzzák magukat, a fiatalabb generációk pedig 20 év elteltével is beteszik újra és újra azt a bizonyos számot. Talán az albumon két számban ezt sikerült megközelítenünk. Ez a Máté hangszerelésének és a Balázs szöveg-dallamainak köszönhető.

Borsányi Máté: Elég hosszan elhúzódott a munka, sok dolog miatt. Ez az anyag épp egy fordulóponton készült, a zenekar pont a stúdiózás alatt esett át sok változáson. A felvételek egy része stúdióban, másik része amolyan „sufni-tuning” módon készült, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

– Külön érdekes, hogy miközben már a legelején azt hangsúlyoztátok, hogy kifejezetten magyar nyelvben gondolkodtok, már ami a dalszövegeket illeti, a neveteknek ezzel szemben épp ellentétes csengése van. Én érzem úgy csak, hogy ebben akad némi ellentmondás, vagy már mások is rákérdeztek erre?

Váradi Marci: Nos, a Zephyr jelentése: könnyed tavaszi szellő. Ez Magyarországon is a XX. század közepéig egy bevett kifejezés volt, csak gondolom, archaikus jellege miatt kikopott az élő nyelvből. Majd mi feltámasztjuk! Jelentős mennyiségű költőnk van, aki a „zephyr” kifejezést használja a műveiben. Ez a névválasztás kérdéskör mindig nagyon nehéz egy zenekar számára. Én abban hiszek inkább, ha egy zenekar jó, évekig meg tudják tartani a magas minőséget az élő koncerteken és a stúdiómunkálatokban is egyaránt, akkor az a zenekar egy idő után affajta intézménnyé válik.

– A zenétekben ott lappang ez a könnyed, kellemes, rádióbarát attitűd. Mi a helyzet az éterrel? Mennyire sikerül áttörnötök ezen a fronton?

Váradi Marci: Mi egy friss banda vagyunk, nem igazán állunk be a mainstream sodrásba. Ennek nem a lázadás az oka, hanem mi „másmilyen” zenét szeretnénk csinálni. Mi a magyar alternatív rockzenét szeretjük. Ennek most itthon éppen nincs olyan nagy kultusza a fiatalok között, persze a kötelező körös fesztivál zenekarok megvannak, és jól is van ez így. Cserébe azt gondolom, hogy most van egy-két olyan magyar alternatív rockzenét játszó banda, amelyekre pár éven belül nagyon fel fogja kapni a fejét az ország. Ha jó számokat írunk és keményen dolgozunk tovább, akkor mi is ott lehetünk. Ez kitartás, szorgalom és szerencse kérdése lesz.

– A korábban emlegetett bárhangulat kapcsán kikívánkozik belőlem: a fesztiválozást vagy a klubkoncerteket bírjátok jobban? Hova tennétek magatokat a fesztivál kontra klub univerzumban?

Váradi Marci: Kifejezetten imádjuk a klubokat. A zsúfolt, sötét, melankolikus, borgőzös életérzés, a valós fizikai kontaktus a közönséggel, az csodálatos. Az együtt lélegzés, az együtt izzadás. Egy jó klubban együtt történik „valami” a közönséggel. Ennek ellenére, mint minden ambiciózus banda, mi is a nagyobb színpadokat szeretjük. 2016 januárjában végre teljes lett a zenekar. Új basszusgitárosunk lett, Kovács Marcell, és végre megtaláltuk a billentyűsünket is Sashegyi Soma személyében. A srácok iszonyatosan sokat dobtak a számainkon. Az albumhoz képest is picit áthangszereltük a dalokat. Sokkal monumentálisabbnak és modernebbnek hantnak. Menő lett a produkció! Van egy biztos alap, a tetején karcol és simogat egy izgalmas űrhang. Mindezt azért említettem meg, mert velük olyan lett a banda hangzása, ami egy nagyobb színpadon is sokkal hatásosabb tud lenni!

– Ha egy frappáns mondatban össze kellene foglalnotok, miért érdemes elugrani egy koncertetekre, mi lenne az?

Váradi Marci: Mert lerobban a lányok bugyija!!!

Borsányi Máté: Mert az élőzene az igazi zene, azt semmilyen felvétel nem tudja visszaadni!

Aki pedig kíváncsi, hogyan is zúznak élőben a srácok, legközelebb április 29-én a budapesti G3-ban több titánunk, így a Headbengs, a Meteo és a Perfect Pill társaságában zúznak majd egy nagyot. Május 20-án pedig a rovatunknak ugyancsak kedves Twentees GMK-s lemezbemutatóján is fellépnek majd. Hajrá, lehet szépen menni koncertekre.

Titánok az EFOTT-on!

Közben azt se feledje senki: május 4-én, szerdán folytatjuk a Titánok az EFOTT-on turnénk. Az ingyenes élő koncertsorozatunkon a The Royal Freak Out továbbjutása után ezúttal a The Sophisters, a Watch Me és a The Adolescens pörgeti a talpalávalót a Közgardenben. Érdemes csatlakozni a Facebook-eseményünkhöz, ahol minden hasznos információt megosztunk, és ahol a közönség is beleszólhat, ki menjen zúzni a Velencei-tó partjára. Sőt, ott akár páros EFOTT-napijegyet és szuper Titánok-pólókat is lehet nyerni.

További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »