Csernobil 30 – Megkezdődött a Láncreakció

Ezerkilencszáznyolcvanhat április huszonhatodikán ilyenkor már iskolában voltak a magyar diákok, és persze az óvodák is megteltek élettel, vidámsággal. Sem a nyugat, sem a szocialista tömb nem sejtette, hogy mit műveltek a csernobili atomerőműben az elvtársak.

“A katasztrófa alapjaiban rengette meg az emberek atomenergiába és a tudományba vetett hitét, és véget vetett az atomkorszaknak. A szocialista tájékoztatáspolitika legnagyobb kudarca lett, és erősen hozzájárult a Szovjetunió összeomlásához”

– emlékeztetett az Energiaklub.

Csernobil az emberiség történetének egyik legsúlyosabb, máig lezáratlan traumája, és nem csupán az emberiségé – minden családban máig élő történelem. Minden, akkoriban felnőtt korú magyar eleven emlékeket őriz azokból a napokból, hetekből, amikor már sejtették, hogy nagy a baj, de a valódi információkat elzárták előlük.

A Láncreakció kezdete

Konferencia

Az Ökopolisz Alapítvány Csernobil 30 – Láncreakció című emlék- és jövőbe tekintő konferenciát szervezett a nukleáris katasztrófa 30. évforduló alkalmából. A rendezvényen több előadás és kerekasztal beszélgetés lesz, amelyekről beszámolunk.

 

Éger Ákos, az Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) munkatársa röviden bemutatta a „Zombi Reaktorok 30 évvel Csernobil után” című kiállítást, amelyet most már az országgyűlési képviselők is megtekinthetnek, ugyanis az MTVSZ elvitte a képeket a Fehér házba.

A rendkívüli fotókat Éger Ákos készítette, aki figyelmeztetett, hogy Ukrajnában további négy régi erőmű tizenöt reaktora működik, amelyeknek az engedélyét meg akarják hosszabbítani

Meg nem énekelt hősök

Kóbor József biofizikus, a Pécsi Tudomány Egyetem munkatársa viszont arra emlékeztetett, hogy több generáció is érintett érzelmileg Magyarországon a csernobili katasztrófában, azok akik akkor átélték a bizonytalanságot, és azok akik ebben nőttek fel.

Felhívta a figyelmet, hogy bár az Egyesült Államokban rengeteg kitalált katasztrófáról csináltak filmet, a csernobili névtelen hősöknek mégsem állít emléket egyetlen nagyobb alkotás sem.

Egy millió tonnányi anyagot kellett megmozgatni, és a radioaktív földet használták fel a szarkofág építésére is, így a felrobbant reaktort elfedő kupola szintén a sugárzó forrás.

A biofizikus felidézte, hogy Pécsett a tragédiát követően a WHO által engedélyezett szintnél magasabb arányban tartalmazott radioaktív elemeket az esővíz, ez pedig komoly mértékben terhelte a pajzsmirigyet – magyarázta Kóbor József.

Nem múlik el

Erre rímel a Greenpeace közleménye is, amelyben a szervezet emlékeztet, hogy három évtizeddel a baleset után is kimutatható, hogy a sugárzás hatására megemelkedett a pajzsmirigy-, emlőrákos megbetegedések és a fogyatékosságok aránya, valamint nőtt a halálozások száma. A túlélők közül rengetegen szenvednek mentális és neuropszichiátriai betegségekben. A csernobili baleset az élővilágra is hatással volt. A szennyezett területeken csökkent a madarak agymérete, és megnövekedett körükben a rákos megbetegedések és az albinizmus gyakorisága.

A katasztrófa óta eltelt 30 év, és továbbra sem látszik, hogy valaha fel fogják-e tudni számolni a baleset által hátrahagyott, veszélyesen sugárzó romokat. A sebtében épített szarkofág helyett újabb védőburok építése vált szükségessé. Ezt jövőre tervezik befejezni, de csak 100 évre nyújt megoldást a szükséges több tízezer év helyett.

„A nukleáris ipar és a kormányok igyekeznek elhitetni velünk, hogy egy nukleáris katasztrófa után az emberek élete egy idő után visszaáll a normális kerékvágásba. Azonban a rendelkezésre álló bizonyítékaink alapján ez nem igaz”

– mondta ezzel kapcsolatban Perger András, a Greenpeace energiakampány-felelőse.
 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »