Cserbenhagyottak

Nem azok ülnek a vádlottak padján, akik tönkretették a cégcsoportot – állította tegnapi védőbeszédében Tarsoly Csaba. A bukott Quaestor-vezér az évtized egyik legnagyobb kaliberű büntetőügyében vallott cége csődjéről, amelynek több tízezer kisbefektető vált áldozatává. Kár, hogy azt már nem árulta el, pontosan kik is a valódi bűnösök a politikai szálakkal átszőtt pénzügyi botrányban. Csak célozgatott a Quaestor egyik volt vezetőjére – aki ma már a vád koronatanúja. További konkrétumok helyett pedig általánosságban mutogatott az államra mint felelősre. Önmagát és tíz társát egy koncepciós per főszereplőinek állította be: szerinte azért „feketítik be” őket, hogy ne kelljen kárpótolni az ügyfeleket az állam mulasztásai miatt.

Azzal egyet is lehet érteni, hogy az állam mulasztott, de nem egészen azért, ahogyan azt a Tarsoly Csaba látja. Ő ugyanis makacsul állítja, ha nem csukják le, meg tudta volna menteni a céget. Közvetlenül a bukás előtti napokban munkatársai­val együtt kidolgozott egy reorganizációs tervet, amelyet felterjesztettek a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, és amelyet a minisztérium „egyik legfelsőbb vezetője” megvalósíthatónak vélt. Azonban – állítja Tarsoly – ezt a folyamatot megállította a Quaestor vezetőinek letartóztatása, pedig a tervük „kár és egyetlen állami forint nélkül” megoldást jelentett volna.

Sajnos van egy rossz hírünk Tarsolyék számára: a hosszú éveken át tartó piramisjáték, a GDP fél százalékának megfelelő, őrületes mértékű fiktív kötvénykibocsátás akkor sem bocsánatos bűn, ha nem tudódik ki, mert az állam segít kimászni a bajból. A bukás elkerülhetetlen volt: pénzügyi szakértők már régóta gyanúsnak találták a piacihoz képest rendkívül kedvező kamatokat kínáló Quaestor-papírokat.

Azt is hozzáteszik: már évekkel korábban észre kellett volna vennie az intő jeleket a mindenkori pénzügyi felügyeletnek, illetve a jegybanknak. Máig nincs elfogadható magyarázat arra, hogyan folyhatott az ellenőrző szervek orra előtt a kormányokon átívelő pilótajáték. De az állam vitatható szerepére utal az a hihetetlen „véletlen” is, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium háttérintézménye, a Magyar Nemzeti Kereskedőház tavaly márciusban épp a csőd előtti utolsó pillanatban vette ki 3,8 milliárd forintját a Quaestorból, ellentétben a mit sem sejtő kisbefektetőkkel.

Tarsoly Csaba most tíz társával együtt 5458-rendbeli törvénysértésért felelhet a Quaestor-ügy büntetőperében. Vajon hallották-e tegnap a valódi Quaestor-károsultak hangját, akik a pernek helyet adó Fővárosi Törvényszék előtt tüntettek a „Fidesz-maffia” ellen? A hazai viszonylatban példátlan átverés áldozatai közül még mindig tízezrek várnak kártalanításra. Hiába teremtett a kormány a Quaestor-törvény elfogadtatásával a kisbefektetők számára kivételes helyzetet, valahogy eltűnni látszik a Quaestor-vagyon, amelyből fizetni lehetne. S hogy ez kinek bűne, nem tudni: a felszámoló az összes illetékes hatóságra mutogat, amelyektől nem kapja meg a vagyonra vonatkozó adatokat.

A bírósági tárgyalás jelentette nagy nyilvánosság ellenére most nincs sok remény arra, hogy fellebbenjen a lepel a valódi kulisszatitkokról. De egyszer talán megtudjuk: a Wall Street farkasát, Jordan Belfortot is megszégyenítő csalássorozatot mennyire segítette elő, hogy Tarsoly Csaba jó kapcsolatokat ápolt a vezető kormányzati politikusokkal.

A sok ezer cserben hagyott ember is ebben reménykedik. Meg a teljes kártalanításban.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 14.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »