A magyar kultúra napja az egyik legfiatalabb ünnepünk: 1989 óta méltatjuk január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban Szatmárcsekén ezen a napon fejezte be „a magyar nép zivataros századaiból” vett példákra épített költeményét, a Himnuszt. Amely igencsak közel áll a szívünkhöz, hisz Erkel Ferenc megzenésítésével nemzeti imánkká vált.
Az emléknapon a magyarság szerte a világban megemlékezéseket tart. Kiállításokat és koncerteket, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat szerveznek. Idén ez többnyire a világhálóra költözött, de a járványszabályok betartása mellett néhol „élő” megemlékezések is zajlottak.
Ezen a napon Beregszászon, a postaépület – innen küldte el Kölcsey a Himnusz első változatát – falán található Kölcsey-emléktábla mellett jöttek össze a város, a főiskola, a konzulátus és civil szervezetek vezetői, hogy csendes koszorúzással emlékezzenek a Himnusz szerzőjére, a magyar kultúra kiemelkedő alkotásaira, alkotóira.
A résztvevőket Molnár D. István, a KMKSZ beregszászi szervezetének elnöke üdvözölte. Emlékeztetett rá, hogy ezen a napon, a Himnusz születésnapján magyar kultúránkat ünnepeljük. A Himnusznak a beregszászi vonatkozása abban nyilvánul meg, mondta, hogy Kölcsey Beregszásztól nem is olyan messze, légvonalban csupán 12 km-re Szatmárcsekén írta meg a nagy művét, amihez a legközelebbi postahivatal Beregszászban volt. Itt adta postára a Himnuszt. Ezért van a posta épületének falán Kölcsey Ferenc emléktáblája, és évente itt emlékezünk meg a költőről, a magyar kultúra napjáról. Rendszerint koncertek, színházi előadások más kulturális rendezvények lebonyolításával tesszük emlékezetessé az ünnepet, ám az idei évben a szigorított karantén miatt rendhagyóan zajlanak a megemlékezések, többnyire az online térben, televíziós műsorok és rádiós előadások révén. Beregszászban csendes koszorúzással emlékezünk, szűk körben.
A koszorúzást követően a sajtónak nyilatkozva Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke kiemelte, hogy magyar nemzetünket élni akarása, kultúrája, Istenbe vetett hite segítette a megmaradásban. Minden nép szívéhez az a kultúra áll a legközelebb, amibe beleszületik, amiben felnő. Ezért kell nekünk is ápolni, védeni és továbbadni a következő generációnak. Továbbadni pedig csak úgy tudjuk, ha mi magunk is tiszteljük azt.
Beregszász Kárpátaljának egy olyan csücske, ahol a legtöbb magyar él. Polgármesterként – akárcsak eddig – továbbra is arra törekszem, hogy a Beregszászi kistérségben minden nemzetiség egymás mellett békében tudjon élni. Mindig is a nyugalom szigete volt ez a vidék, ezt meg kell őrizni – fogalmazott Babják Zoltán. A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja, Csernicskó István, a Rákóczi Főiskola rektora, Fodor Éva, a KMPSZ irodavezetője, Darcsi Karolina, a városi tanács KMKSZ frakciójának vezetője, Tóth Győző, a városi tanács UMDSZ frakcióvezetője, Gál Adél, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet munkatársa.
A megemlékezés a himnusz eléneklésével és koszorúzással ért véget.
Kovács Erzsébet
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
