Csehszlovák centenárium – magyar vonatkozások Prágában

Csehszlovák centenárium – magyar vonatkozások Prágában

Csehországban a hét végén ünneplik Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulóját. A centenáriumi rendezvények országszerte nagyon sokrétűek, sokszínűek, érdekesek. Nekünk magyaroknak azonnal feltűnik, hogy a Magyarországon szokásos hivatalos állami tömeg- és aktuálpolitikai rendezvények hiányoznak.

A csehek alapvetően civil szinten emlékeznek, ünnepelnek, s ezt a nagypolitika csak kiegészíti, például az államfői állami kitüntetések átadásával. Természetes és nyilvánvaló, hogy az évfordulóval a médiában rendkívül sok és sokrétű anyag foglalkozik. Ez is nagyon színes. Bár a magyarok alig vannak említve, az alábbiakban néhány magyar szempontból is érdekes anyagra hívnám fel a figyelmet. A minősítés az olvasó dolga.

Ahelyett, hogy kölcsönösen gazdagítottuk volna egymást egy magasabb rendű politikai egységben, szigorú határokat vontunk, amelyek közé bezárkóztunk. Nem értettük meg, hogy a határok állítása rossz dolog. Amennyiben a fejlődés valóban a határok lebontását jelenti, akkor mi száz éve reakciósként nyilvánultunk meg. Ausztria-Magyarországgal szemben teljes mértékben nem voltunk szolidárisak.

Miért jártunk el így? Természetesen a nemzet érdekében, tehát az entitás érdekében, amelyről jóval később tudtuk csak meg, hogy ha valóban létezik, akkor az rossz. A nemzettől már csak egy lépés vezet a hazafiassághoz, s a hazafiasság és a veszélyes nacionalizmus közti határt eddig még soha senkinek sem sikerült meghatároznia.

Csak a nemzeti érzés meghaladása a magasabb egység érdekében lehet biztosítéka a nacionalizmus felé való elcsúszásnak. Mi ezt a biztosítékot akkor önkéntesen kivertük.

Ma már tudjuk, hogy a világ felosztása MI és ŐK csoportokra a másik meg nem értésének bizonyítéka és a tiszteletlenség kifejezése a másság iránt.” (Právo, Jan Keller, szociológus, szociáldemokrata EP-képviselő)

„A monarchia fennmaradása érdekében felhozható legerősebb érv az a tény, hogy szétverésével felaprózódott a Németország és Oroszország közötti térség: kisebb nemzeti államok alakultak, amelyek kölcsönösen gyűlölték egymást…” – ez a nagyhatalmaknak lehetőséget adott arra, hogy saját érdekükben manipulálják a térség országait. Természetesen nyilvánvaló, hogy a monarchia fennmaradása az államszövetség radikális átalakítását, nemzeti autonómiák megadását követelte volna meg.

Hírdetés

„És melyik a legerősebb érv Tomáš Masaryk és Milan Rastislav Štefánik érdekében? Egyszerű: 1918-ban a monarchia erőszak nélküli fenntartása továbbá nem volt reális. Az egyes nemzetek között már olyan szintű volt a bizalmatlanság és gyűlölet, hogy a közös államban már csak erőszakkal lehetett volna őket megtartani….” (Lidové noviny, Roman Joch, politológus, a prágai Polgári Intézet igazgatója)

A csehek és a szlovákok többsége bizonyára valóban őszintén és spontánul.

„A köztársaság nemzeti összetétele azonban nemzeti szempontból színesebb volt, Csehszlovákia ebben örökölte az éppen megszűnt Ausztria-Magyarország fatális problémáját. A cseh nemzet mellett itt nagyon sok német nemzetiségű állampolgár élt. Hivatalosan ez kisebbség volt, de tudatosítani kell, hogy ez a kisebbség három millió embert számlált.

A németek, akik akaratuk ellenére lettek Csehszlovákia állampolgárai, természetesen az évfordulókon nem ünnepeltek. Az elkövetkező húsz évben, amikor a gazdasági és társadalmi viszonyok Csehszlovákiában sokkal kedvezőbben alakultak, mint a szomszédos Német Birodalomban, a helyzet alapvetően megváltozott. A németek jelentős része és politikai képviselőik, vállalkozói és kulturális elitjük lojális, és egyenesen államalkotó viszonyt alakított ki a Csehszlovák Köztársaság iránt, aminek bizonyítéka az ún. aktivista politika a német pártok részéről, amelyeknek minisztereik voltak a koalíciós kormányokban. Ezt követően már a cseh határvidék többségében németek lakta városaiban is ünnepelték az évfordulót.” (Lidové noviny, Josef Tomeš történész)

Az első világháború vége és az utódállamok megalakulása számukra nem jelentett semmiféle pozitív változást. A köztársasággal többnyire nem szimpatizáltak és az új helyzettel fokozatosan kellett megbékélniük.” (Lidové noviny Richard Vašek, történész)

„Szlovákoknak a Csehszlovák Köztársasághoz való csatlakozása lehetővé tette a modern nemzetté válást, mert anyanyelvű művelődést kaptak minden szinten. Kifejlődött a szlovák értelmiség és teljes értékű politikai pártok alakultak.”

„A korábbi (monarchiabeli) viszonyok egyszerűen blokkolták a szlovákok betagozódását a modern civilizációs folyamatokba, gátolták, hogy modern, egyenjogú nemzetté fejlődjenek, mert ehhez hiányzott a nemzeti politika szervező ereje.“

„Nem szeretem a szétesés szót. Csehszlovákia úgy szűnt meg, ahogy megalakult: alkotmányos törvény alapján….Állandóan lebecsüljük azt a tényt, hogy az ország felosztására békés és erőszakmentes úton került sor.” (Právo, Peter Pellegrini, szlovák miniszterelnök)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »