Családi majális?

Jobbikos ismerősöm ötletelgetett a Facebookon: azzal szórakoztatta magát, hogy ismert sorozatcímekkel igyekezett leírni a közéleti történéseket. Akadtak viccesebb találatok is, mint például a House of Cards (Kártyavár) Rogán Antal állítólagos ügyeivel kapcsolatban, a Jobbikon belüli tisztújításra viszont érdekes asszociáció született: a Modern családé. Sajnos az emberben ugyanakkor felvetődhet, mindez inkább csak a vágyvezérelt gondolkodás eredménye. Erre mutat legalábbis, hogy lehetett ugyan, aki azt gondolta, hogy az új alelnök, Toroczkai László indulatos radikalizmusát a polgármesteri felelősségtudat váltotta fel, de legutóbbi akciója nem éppen efelé mutat.

Ásotthalom önkormányzatát a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi koordinátora, Léderer András kereste meg közérdekűadat-igényléssel, a település mezőőrségéről érdeklődve. Több se kellett a polgármesternek, felébredt benne a harci kedv, s támadást szimatolván ellencsapást hajtott végre: közösségi oldalára posztolt ki képet Lédererről, SZDSZ-es múltjáról, származásáról, szexuális orientációjáról értekezve. Úgy vélte, Léderernek a mezőőrség felszámolása a célja, ám közölte, ez nem fog neki sikerülni, hiszen minden törvényt betartanak. Annál érthetetlenebb, miért látta ez esetben szükségesnek a személyeskedést és az indulatkeltést – ahogy az várható volt ugyanis, Léderer fiókját ellepték a gyűlölködő levelek, Toroczkai követői rögtön a legalpáribb stílusban kezdték gyalázni őt. A településvezető ugyanakkor egy hozzászólásában azt írta: „Léderernek is elküldöm az adatkérésre a választ, még határidőn belül vagyunk, ezt elfelejtette elmondani a kis lelki sérült. Sőt, a választ itt a Facebookon is közzéteszem, bárki elolvashatja.”

Látható tehát, hogy Toroczkai is szükségesnek érzi a válaszadást, csak afféle feszültséglevezetésként, esetleg a csoportidentitás erősítése végett megengedett magának egy kis személyeskedést is. A háborús logika sürgethette ezt: annak deklarálása, hogy a harcban álló felek igyekeznek megsemmisíteni a másikat, ezért nincs helye könyörületnek. Csakhogy itt már nem különféle intézményekről, hanem emberekről van szó. Léderer nem magának gyűjtött adatokat, és maga Toroczkai is elismerte a minél szélesebb körű adatközlés szükségességét.

A Jobbik-alelnök ráadásul hozzátette: Ásotthalomról rendeletben tiltották ki a Lédererhez hasonlóan „a rend ellen fellépő személyeket”. Mármint kiket, és milyen alapon? Az eset sajnos leginkább Érpatak független polgármesterének akcióira hasonlít. Néhány napos hír az is, hogy Orosz Mihály Zoltánhoz köthető személyek eredtek az Átlátszó tudósítójának nyomába, és Újfehértóig követték, miután megjelent egy nyilvános képviselő-testületi ülésen. De mi a baj a nyilvánossággal? Miért személyeket támadnak a radikális településvezetők, ahelyett hogy csupán tájékoztatnának, aztán ha félrevezetést szimatolnak, jogi úton kérnének elégtételt?

A Pride utáni jobbikos deviánsozáshoz hasonlóan a mostani lelkisérültezés sem épp a mérséklődést mutatja: családi majális helyett a melegfelvonulás elleni tüntetés feszültséglevezető dühöngéseit idézi inkább. Forma és tartalom elválaszthatatlan, a kérdés pedig az, lehet-e úgy néppártosodni, hogy közben jottányit sem engedünk a dühünkből, a másokkal szembeni kérlelhetetlenségünkből. Egy radikális ifjúsági szervezet betyárja gondolhatja magában, hogy számára minden liberális ellenség, de a polgármesterek már szolgálnak, a parlamenti pártok alelnökei pedig választókat képviselnek, nem harcban állnak másokkal. Semmi szükség az embertársainkkal szembeni útszéli indulatkeltésre.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 25.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »