Csak Sydney-ben nem volt ott, felesége ezüstjénél

Hihetetlen pályafutás csúcsára ért, illetve érhet fel negyvenegy évesen Imre Géza a riói olimpián. Ez számára az ötödik olimpia, a húsz évvel ezelőtti atlantai volt az első, akárcsak a feleségének, a kézilabdázó Kökény Beatrixnak.

Atlantában a házaspár mindkét tagja bronzérmet szerzett, Imre Géza akkor egyéniben lett harmadik, kitörve az ismeretlenségből. Egészen 2008-ig elmaradtak a további nagy egyéni sikerek, közben a csapattal lett világbajnok és olimpiai ezüstérmes a 2004-es athéni játékokon.

Négy évvel korábban a 2000-es sydney-i olimpiára nem jutott ki, Kökény Beatrix viszont akkor játszott döntőt a kézilabda-válogatottal Dánia ellen. A mieink negyed órával a vége előtt még hat góllal vezettek, de az ellenfél fordított, így Kökény Beatrix a bronza mellé egy ezüsttel gazdagodott. Még abban az évben, hasonlóan emlékezetes körülmények között, az irányító Kökény Beatrix megnyerte a csapattal a romániai Európa-bajnokságot, így neki is lett aranyérme világversenyről. Azt az Eb-döntőt a hajrában az ukránok fordították meg hasonlóan a dánokhoz, de a magyaroknak sikerült még hosszabbításra menteni a meccset (az utolsó két támadásból két gól kellett ehhez), és végül feljutottak a dobogó tetejére. Kökény Beatrix hamarosan elköszönt az élsporttól és a családalapítást választotta, a családfőre, Imre Gézára viszont még olyan másfél évtized várt a páston, amelyről talán nem is álmodott.

A vívó említett csapatsikerei után 2008-ban Kijevben, harminchárom évesen szerezte meg első nagy egyéni címét az Európa-bajnoki győzelemmel. Akkor úgy fogalmazott:

Olyan nagy egyéni versenyző soha nem voltam.

A következő évek ismét csapatban hoztak aranyakat, Európa-bajnoki címeket, a londoni olimpián viszont – a rotációs rendszer miatt – csak egyéniben vehetett részt, kevesebb sikerrel. Az újabb nagy diadalt a 2013-as budapesti világbajnokság jelentette, az ukránok elleni fináléban az ő tusaival tudott nagy előnyt kovácsolni válogatottunk és aranyérmes lett Boczkó Gáborral és Rédli Andrással (vagyis a jelenlegi társakkal) a soraiban. Akkor sokáig gondolkozott Imre Géza azon, hogy negyvenhez közeledve abbahagyja-e a versenyzést, gyerekcsoporttal is foglalkozott már a Honvédban. A következő évben inkább a feltöltődést választotta, és ez ragyogó befektetésnek bizonyult.

A 2015-ös moszkvai világbajnokságon egyéni aranyérmet szerzett, hasonlóan Kulcsár Krisztián 2007-es diadalához (korábban ő is visszavonult már, és addig egyszer sem került egyéniben olimpiai vagy vb-döntőbe). Imre Géza és a csapat idén tavasszal, a vancouveri világkupán – az utolsó esélyt megragadva – szerzett kvótát a riói játékokra, ennek köszönhető, hogy az immár negyvenegy éves versenyző egyéniben és csapatban is pástra léphet. Eddigi olimpiai ezüstje és bronza mellé még egy ezüstöt szerzett kedden egyéniben. Bár természetesen nehéz feldolgozni a 14:10-ről elveszített döntőt, ez egyáltalán nem példátlan a vívósportban. Vasárnap Boczkó Gáborral és Rédli Andrással egy csapatban ismét megküzdhet egy éremért, ami meggyógyíthatja a lelkét. A vívás csapatversenyei során az egyéni győztesek sokszor nem tudnak újra felpörögni, komoly mentális felkészüléssel akár még erény is kovácsolható az egyéni döntőből, hiszen az első ellenfél a negyeddöntőben Dél-Korea lesz, soraiban az egyéni aranyérmessel. Vissza lehet vágni!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »