A Mathias Corvinus Collegium Szociológia Műhelyének keddi, budapesti rendezvényének meghívott vendégei a roma fiatalok kitörési esélyeit járták körbe, többek között érintve a felvidéki magyar romák, illetve a magyarországi roma társadalom helyzetét, a magyar és a szlovák állam szociálpolitikája közötti különbségeket is. A beszélgetésen megfogalmazódott, hogy magyar ajkú romák által is lakott külhoni régiókban is szükség lenne a Magyarországon már bevált komplex felzárkózási programokhoz hasonló szakpolitikákra, valamint szóba került a gazdasági szemléletmód fontossága is.
Lakatos Hajnalka, a rozsnyói Egészségügyi Középiskola pedagógusa, a Gömöri Romológiai Kutató- és Kulturális Központ munkatársa a külhoni magyar ajkú romák speciális helyzetét mutatta be.
A kürti származású, de jelenleg a Rozsnyói járásban élő pedagógus elmondta: bár a Felvidék nyugati és keleti részén élő romák helyzete nagyon eltér, mégis mindannyiuk számára meghatározó a kettős kisebbségi lét, azaz az, hogy „homlokukon egyszerre viselik cigányságuk és magyarságuk aranypántját”.
A kitörni akaró romák dolgát a Délkelet-Szlovákiára jellemző általános gazdasági és infrastrukturális elmaradottság mellett a magyar nyelvű szakképzési és középiskolai rendszer hiányos lefedettsége, a továbbtanulási útvonalak töredezettsége is nehezíti. Mindemellett a felvidéki magyar ajkú cigányság minél sikeresebb iskolai és munkaerőpiaci integrációja a szlovák állam mellett Magyarországnak is egyértelmű érdeke lenne, hiszen számos felvidéki magyar településen napjainkra a romák alkotják a lakosság többségét, így a magyar nyelvű intézményhálózat jövője, a magyar nyelv és kultúra jövőbeni jelenléte is függ tőlük.
A Heves megyei, szinte kizárólag romák által lakott Tarnabodról származó Vörösné Bangó Melinda, az MCC Roma Tehetség Program végzett hallgatója a személyes figyelem és az állandó, stabil jelenlét fontosságát hangsúlyozta, felidézve saját gyermekkori tapasztalatait is.
Szavai szerint a kitörés alapfeltétele, hogy a fiataloknak legyen a saját településükön egy állandó támasza, akihez fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal, magánéleti és tanulmányi problémáikkal, legyen biztosítva fűtött helyiség és élelem a nyugodt körülmények közötti tanuláshoz. Számára mindezt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által működtetett Jelenlét Program tanodája biztosította, melynek felnőttként vezetője lett.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a komplex szociális programok önmagukban nem oldják meg a helyzetet, hiszen segíteni csak annak lehet, aki elfogadja a felajánlott segítséget, és ez igaz a hátrányos helyzetű településeken koncentráltan jelen lévő függőségekre is. A jelenleg a Szeretetszolgálatnál lakásügynökségi koordinátorként dolgozó szakember saját munkatapasztalatából említett egy példát: eddig közel 800 millió forint értékben segített roma és hátrányos helyzetű családokhoz támogatásokat eljuttatni lakhatási körülményeik javítására.
A beszélgetés harmadik szereplője, magyarországi kormányzati romaügyi stratégiák kidolgozásában is résztvevő Forgács István hangsúlyozta, hogy a cigányság integrációja elsősorban nem szociális, hanem gazdasági kérdés, kiemelve, hogy az elmúlt években a kedvező gazdasági helyzet az alacsony iskolai végzettségű, hátrányos helyzetű emberek hivatalos, bejelentett álláshoz jutását a hátrányos helyzetű régiókban is lehetővé tette.
Az így munkához jutó emberek – köztük jelentős számban romák – élni tudtak a magyar állam által biztosított családpolitikai támogatásokkal, így a saját tulajdonú ingatlanhoz jutást lehetővé tevő családok otthonteremtési kedvezményével (CSOK), a családi adókedvezményekkel és adóvisszatérítéssel is, míg például a 25 éven aluliak adómentessége a szakképzésből kikerülő fiataloknál eredményezett jelentős többletbevételt. Mindez – a kedvező munkaerőpiaci helyzet miatt csökkenő jelentőségű – közmunkaprogramokkal együtt jelentősen javította a magyarországi roma társadalom gazdasági és morális állapotát, ezáltal hozzájárulva a fiatalok életperspektíváihoz is.
(Sullivan Ferenc/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
