Cigányok hátrányban: tombol a szegregáció

Cigányok hátrányban: tombol a szegregáció

Korántsem egyedi eset a gyöngyöspatai ügy, a roma gyerekek szándékos szegregációja Magyarországon nagyon is létezik, rendszerszintű és szisztematikus gyakorlat – vélik szakértők. Hiába a hazai bíróságokon legfelső szinten született számos bírói ítélet, nincs hatékony jogorvoslat, így továbbra is hátrányos helyzetű fiatalok tömegeit termelik ki a hibás oktatási formák. Pedig az állam rengeteg pénzt spórolhatna, ha ezek a gyerekek érettségit szerezhetnének.

Két hónappal ezelőtt kezdődött az Egri Törvényszéken az a kártérítési per, amit 63 gyöngyöspatai cigány diák indított a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) ellen, hogy az állami szerv megtérítse a szegregált oktatásból származó hátrányukat. Mint ismert, a Kúria 2015 márciusában az Esély a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) által indított perben mondta ki, hogy a gyöngyöspatai roma diákokat jogellenesen különítették el nem roma társaiktól, és a szegregáció miatt alacsonyabb minőségű oktatást kaptak. Jelenleg az ügy ott tart, hogy profitorientált jogi cégek és szervezetek vállalták, hogy ingyen képviselik – nyertes per esetén az őket megillető összeget is az érintett gyerekeknek felajánlva – az ügyet, és ha kell, akár Strasbourgig is elmennek. A jogsértés megállapítása ellenére egészen mostanáig semmilyen következménye nem volt az esetnek.

A gyöngyöspatai ügy korántsem egyedi Magyarországon, a romák szándékos szegregációja nagyon is létezik – mondta el az MNO-nak Daróczi Gábor, a CFCF elnöke. Statisztikai adatok „természetesen” nincsenek, de a kutatások egészen pontosan tükrözik az országos trendeket. Egy 2010-ben készített tanulmány szerint például Heves megyében az enyhén értelmi fogyatékosnak minősített és erre hivatkozva elkülönített gyerekek 98 százaléka cigány. Ekkora hányad pedig nem indokolt, sem a kutatási adatok, sem a nagy számok törvénye, sem a „józan, paraszti” logika nem támasztja alá. Az alapítvány számításai szerint Magyarországon a roma gyerekek háromnegyede jár olyan iskolába, ahol az osztályban vagy akár az egész iskolában már ők vannak többségben, ennek oka pedig nem a lakhely szerint történő etnikai alapú elkülönülés, az érintett gyerekek mindössze ötöde-hatoda magyarázható települési szegregációval.

Megint rosszabb

A romák iskolai elválasztása rendszerszintű probléma és több évtizedes, szisztematikus gyakorlat a magyar közoktatásban, amely ellen a kormányzat nem lép fel hatékony eszközökkel, annak ellenére, hogy erre több nemzetközi egyezmény is kötelezi – ezt már Szendrey Orsolya, az Európai Roma Jogok Központjának (ERRC) szakértője mondta el. Akadémiai kutatások és szakértői vélemények egybehangzóan alátámasztják, hogy az utóbbi évek oktatáspolitikai döntései nyomán rosszabb lett a helyzet. Holott egyes 2003 után elindult kormányzati lépések következtében átmenetileg enyhült a szegregáció. Ráadásul

a szegregáció nem csak a cigányok által nagyobb arányban lakott, elszegényedő kistérségekben van jelen

– ahogy arra rendszerint hivatkoznak a tendenciával szemben tehetetlennek mutatkozó, magukat mentegető döntéshozók –, hanem akár megyei jogú városokban és egyes fővárosi kerületekben is, ami sehogyan nem indokolható a területi elkülönülés problémájával.

Álfogyatékosok és „tendenciózus” körzethatárok

Legalább tíz-tizenkétféle okra hivatkozva különítik el a roma származású gyerekeket nem roma társaiktól – emelte ki Daróczi. Ezek közül a legkárosabb, amikor enyhe fokban értelmi fogyatékossá minősítik őket a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma szakmai irányítása alá tartozó és jellemzően a megyei közgyűlések által fenntartott tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok, sok esetben akkor is, amikor az nem lenne indokolt. Ez talán a szegregáció létező legsúlyosabb fajtája, egyrészt mert már kisgyerekkorban olyan stigmát kapnak a tanulók, ami egész életükben elkíséri őket, másrészt mert a kelleténél alacsonyabb minőségű oktatásban részesülnek. Ez pedig nyilván erősen korlátozni fogja továbbtanulási, majd munkavállalási képességüket is, tehát lehetőséget sem kapnak a felnőttkori boldogulásra.

Másik bevett gyakorlat, amikor a fenntartók szándékosan úgy alakítják ki az iskolák beiratkozási körzethatárait, hogy az egyik helyre csak hátrányos és halmozottan hátrányos valamint roma nebulók kerüljenek, míg a másikba a nem romák. Általános tapasztalat az is, hogy az egyházi intézmények felszívják a helyi „elitet”, amire az állami iskolák gyakran az osztályaik közötti különbségtétellel reagálnak.

Lehetetlen küldetés?

A cigányok elkülönítése elleni küzdelem decentralizált iskolarendszerben az önkormányzati és egyházi, illetve más intézményfenntartók együttműködése nélkül nem lehet sikeres – mutat rá Szendrey. Az államosított szisztémában viszont hatékonyabb eszközök léteznek a probléma ellen, politikai akarat azonban nincs. A roma gyerekek úgynevezett felzárkóztató oktatását legitimizáló kormányzati kommunikáció és az annak nyomán született jogszabály sajnos éppen erre világít rá – véli a szakember.

A 2013-as centralizáció elvileg az iskolák közötti óriási különbségek csökkentését és az esélyegyenlőség javítását szolgálta volna. Szendrey szerint azonban valójában

nem történtek olyan oktatásirányítási lépések, amelyek a szegregáció felszámolását célozták volna.

Ellenkezőleg: a jogi környezet felpuhítására tett lépések, az oktatási integrációt megvalósító iskolák finanszírozásának elvonása, a szakmai támogató programok kiüresítése, eltűnése és az egyházi fenntartású intézmények térnyerésével az iskolai szelekció erősödése a roma gyerekek szegregációját növeli országszerte.

Annak ismeretében ugyanis, hogy egy 2006-os tanulmány szerint fejenként akár 70 ezer euróval (21,7 millió forint – egész életre vetítve) kellene kevesebbet költenie a magyar államnak, ha egy cigánygyerek érettségit szerezne, különösen sürgető lehetne az állam számára a probléma mielőbbi orvoslása. Ez az összeg ugyanis nem menne el többek között börtönök fenntartására, vagy a szegények esetén gyakrabban előforduló betegségek kezelésére, illetve szociális juttatásokra, miközben drasztikusan emelkedne az érintettek által befizetett különböző adók mértéke.

Hiába a hazai bíróságokon legfelső szinten született számos bírói ítélet ami megállapítja a szegregációt és kötelezi az érintett iskolákat és fenntartójukat a jogsértő elkülönítés felszámolására, nincs hatékony jogorvoslat, és a rendszerszintű diszkrimináció tovább folytatódik az országban.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »