Célkeresztben Kárpátalja – Kényszerpályára állítják Magyarországot? Kárpátalja 4. rész

Célkeresztben Kárpátalja – Kényszerpályára állítják Magyarországot? Kárpátalja 4. rész

Az októberben lezajlott  lengyel választások után az angolszász atlanti tengely fokozott aktivitása figyelhető meg a kelet-európai térségben minden, Ukrajnával határos országban. Magyarország szempontjából egy az amerikai vagy lengyel csapatokra való kényszerű ráutaltsággal végződne az a szakítási terv, amit Ukrajna vonatkozásában a szemünk láttára tárgyalnak le a térség sorsát meghatározó politikusok.

A hazájában állampolgárságától megfosztott és elfogatóparancs hatálya alatt álló, odesszai kormányzóvá kinevezett Mihail Szakasvili január 14.-én saját Facebook-oldalán posztolt egy videót. A rövidfilm a Szakasvili által, a kelet-ukrajnai front mariupoli körzetében tett januári  látogatásról készült.

Az 5:30 perc hosszú videó a létező összes írott és íratlan biztonsági szabályt megszegve jól beazonosítható ellenőrzőpontokon felállított posztok (melyek közül az egyik titkos minősítésű, a videón elhangzottak alapján) külső és belső hiányos állapotát és az ott szolgálatot teljesítő katonák arcát mutatja. A kisfilm utolsó két percében az ukrán csapatok elhelyezkedését felvázoló stratégiai térkép kerül szemléltetésre, a térképen feltüntetett információkról pedig a kerületi parancsnokság tisztje szolgáltat magyarázatot Szaakasvili számára. Szakasvili Facebook-oldalán hozzáteszi, hogy a katonák fegyelmezettsége és küzdőszelleme mély benyomást tett rá, és a “fiúk” körülményeinek javítása nem tűr halasztást, mert azzal a központi kormányzat már egy év óta adós, a katonák pedig nejlonból és falapokból összetákolt építményekben próbálják kihúzni a telet, és más higiéniai tényezők is megoldatlanok.

Az egyik legnagyobb ukrán médiacsoport, az 1+1 televíziós hírcsatornái és internetes tartalomszolgáltató felületei, majd az annak híreit átvevő egyéb ukrán médiaoldalak is szabotázsnak minősítették Szaakasvili cselekedetét.

Teljes joggal, ugyanis Szaakasvili videó-posztolásának célja egyáltalán nem az ukrán katonák körülményeinek javítása. Ez egy tudatos provokáció, amelyben az odesszai kinevezett kormányzó a frontállományt a központi kijevi vezetés ellen hangolja egy kritikus időszakban, a kelet-ukrajnai autonóm köztársaságok katonai alakulatai számára pedig könnyű célponttá teszi az ukrán katonai infrastruktúrát. Amellett, hogy a stratégiai térkép és a jól beazonosítható, részben titkosított katonai posztok Facebookon való nyilvános hozzátétele felveti a hűtlenség, a kémkedés, és extrém esetben a hazaárulás jogi büntetőkategóriáinak alkalmazhatóságát – csupán jogkategória szempontjából, és nem az ukrán konfliktus erkölcsi oldaláról vizsgálva – érdemes az egyéb történések folyamatainak keretébe helyezni az incidenst.

Borisz Grizlov, az Oroszországi Föderáció delegáltja a Minszki Békeegyezmény végrehajtási folyamatait egyeztető kontaktcsoportban januárban többször is személyesen tárgyalt Petro Porosenko ukrán elnökkel. Grizlov január 11.-én érkezett Kijevbe, és a tárgyalások tényét egy esetben Porosenko is megerősítette. Ez a tény azért hangsúlyos, mert Grizlov 2014 júliusa óta szerepel az Európai Unió szankciós beutazási tilalmi listáján, és Ukrajna eddig következetesen megtagadta a beutazási engedélyt az EU szankciólistán szereplő személyektől. Az ukrán elnök az ezzel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy a hivatalos delegációk tagjai mentesülnek a szankciós kitételek alól.

Január 15.-én Kalinyingrádban Victoria Nuland, az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkára, és Vladiszlav Szurkov orosz elnöki különmegbízott zárt ajtók mögött folytattak tárgyalásokat az ukrán helyzet rendezésével kapcsolatban. Szurkov, a Kreml szürke eminenciása volt a csecsenföldi konfliktus rendezésének agytrösztje, és nem véletlen, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésének kérdésében ő egyeztet a konfliktus kirobbantásával áttételesen kapcsolatba hozható amerikai diplomatával.

Egyértelmű tehát annak a szándéknak a megnyilvánulása az orosz diplomácia részéről, amely nem egy elhúzódó, vagy befagyasztott ukrán konfliktusban érdekelt, hanem annak mielőbbi végleges lezárásában és rendezésében. Ebben a konstrukcióban Ukrajna egy nagyfokú autonómiával rendelkező területi alanyokból álló föderális államszerkezet keretei között őrizhetné meg az önálló ukrán államiság feltételeit. Ebben a kijevi vezetés is partnere lenne az orosz félnek, emellett a konfliktusban teljesen marginalizálódott EBESZ-t felváltó ENSZ békehadtest kezdeményezése, és az orosz delegálttal való tárgyalások (a delegált személyét érintő EU szankciók ellenére) ugyancsak erre utalnak. További jele a konfliktus megoldásában Moszkva és Porosenko közötti érdekegyezésnek, hogy a Jobb Szektor szervezetének vezetője, a Majdan államcsíny legjelentősebb aktivistája, Dimitrij Jaros lemondott a szervezet vezetéséről, és visszavonult. Ez az extremista jobboldali szervezet és a Porosenko féle vezetési vonalak közötti mély érdekellentéteket feltételez, melyek a kelet-ukrajnai háború folytatását vagy befejezését szorgalmaznák egymással ellentétben.

Január 15.-én Nuland Kalinyingrádból Bulgáriába érkezett, ahol az amerikai külügyminiszter látogatásával egy időben hivatalosan a bolgár védelmi és energiaügyi miniszterrel folytatott megbeszélést. Nuland a hivatalos hírforrások szerint ezt követően január 18.-án Romániába látogatott, ahol legmagasabb szinten folytatott tárgyalásokat a román kormány miniszterelnökével, honvédelmi miniszterével és az ország elnökével.

Ezek az események azért érdemelnek különös figyelmet, mert az államtitkár amerikai elnökválasztás évében folytatott kampányszerű kelet-európai személyes diplomáciai aktivitására irányítják a figyelmet, függetlenül attól, hogy az Ukrajna és Macedónia destabilizálásában elvégzett központi tevékenységéről közismert Nuland megmarad-e a választást követően is posztján vagy sem. Ebből a kampánykörből pedig Ukrajna kimaradt, míg Bulgáriát a szintén választások előtt álló brit szigetország külügyminisztere is meglátogatta az amerikai külügyér Szófiába érkezése előtti napon.

Az októberben lezajlott  lengyel választások után az angolszász atlanti tengely fokozott aktivitása a kelet-európai térségben minden Ukrajnával határos országban megfigyelhető, elég csak a brit miniszterelnök sorozatlátogatásaira gondolni, vagy a mostani fent vázolt amerikai-brit történéseket szemügyre venni. Ezalatt Ukrajna a leköszönő amerikai alelnök telefonálgatásait, és egyszeri PR-látogatását leszámítva semmilyen figyelmet nem kapott az elmúlt év során a nyugati politikai diplomácia részéről.Mivel az ukrán határszakaszon érintett EU államok népességét alkotó etnikumok csoportjai nagy számban találhatók meg a nyugat-ukrajnai közigazgatási területeken, ezért egy Lvov-lengyel, Kárpátalja-magyar, Csernyivci-román etnikumokkal rendelkező területekre és a stratégiai elhelyezkedésű bolgár etnikumú Budzsák régióra irányuló szakítási terv valószínűsíthető koncepciója állhat az atlanti diplomáciai aktivitás hátterében.

Az USA ezen részek Ukrajnától elszakítása, és anyaországokhoz való visszacsatolása által reméli az Intermarium Balti-tenger – Fekete-tenger közötti egységes katonai falanx koncepciójának létrejöttét. Ez lehetett a Kaczynski-Orbán magántárgyalás lényegi pontja, és a lengyel vezetés célja, hogy Magyarországot a nacionalista logika belpolitikai hasznával kecsegtetve, egy ilyen terület visszavételének ígérete alatt ebbe a falanxba kösse bele. Azonban ez a terv a kárpátaljai magyar lakosság köreiben elkövetett vérfürdővel járó provokációs műveletet feltételez, amely semmilyen körülmények között fel nem vállalható, mert a szakítás után a kelet-ukrajnai front harcaiban edződött, katonailag képzett sovén-nacionalisták, a soraikba érkező egyéb nemzetközi extremista-terrorszervezetek elemeivel együtt a fegyveres ellenműveleteket az egész régióra kiterjesztenék – amelynek a vége az amerikai vagy lengyel csapatokra való kényszerű ráutaltsággal végződne Magyarország szempontjából. Az ukrán válság az etnikai kisebbségi területek számára teljes autonómiát biztosító, föderális típusú rendezésében ezért a kelet-európai térségben Magyarország a legérdekeltebb. Ellenkező esetben hazánk – Kárpátalját is beleértve – egy haldokló világrendhez ragaszkodó hatalmi centrum alá lesz kénytelen ismételten visszatagozódni.

hidfo.ru

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Gúnyhatáron túl, Hírek, Kárpátalja Tagged: befagyasztott ukrán konfliktus, föderális államszerkezet, Konföderativ Ukrajna, Macedónia destabilizálása, Victoria Nuland


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »