A bemutatott anyag legérdekesebb részlete a vásárváros legnagyobb kiállítóhelyén, a D pavilonban fogadta a közönséget. Lényegében pavilon a pavilonban jelleggel természetes erdei környezetet, de még víz alatti világot is kialakítottak a rendezők. Aki ide némi sorállás után belépett, az erdők legrejtettebb zugaiban találhatta magát, sőt szimbolikusan tó fenekén is járhatott körbevéve halakkal.
Eggyé vált a természettel a kőbányai vásárváros: Szeptember 25. és október 14. között hatszázezren keresték föl az Egy a természettel című Vadászati és Természeti Világkiállítást a Hungexpo csarnokaiban. A nagy nemzetközi rendezvény bevonta a vidék Magyarországát is, hozzávetőleg bő másfélmillió embernek szerzett tájainkon jó élményt a hazai expó.
A vadászat nem csak a vadászatról szól – ezt is tudatosította a nívós nemzetközi bemutató. A természet értékei minden embert szolgálnak, nem „csak” a puskájukkal az erdőrengeteget járó nyomkeresőket. A vadászat összeköt térségeket, évszázadokat, népeket, szakmákat, szenvedélyeket. Sőt művészeteket is. Nem véletlen, hogy a vadászattörténeti előadásokat filmvetítések, koncertek színesítették. A Hungarikum Gála, amely zárta a világkiállítást, híven érzékeltette, hogy vadászatunk a Trianonban körbemetszett országterületen is fölbecsülhetetlen értékű nemzeti kincs.
A lovas, kutyás és fegyveres bemutatók világossá tették: a vadászat férfias tevékenység. Hallatlanul fontos ez napjainkban, amikor a fősodor propaganda igyekszik elmosni a különbséget a férfi és a nő között, népszerűsítve többek között a nőies hímeket, és a férfias nőket – utóbbiakat még politikusként is.
Szúró-, vágó- és elöltöltős lőfegyverekkel, íjászati és solymászati bemutatók – ezek is felmutatták a mesterségbeli nagyságokat: a vadászat nélkülözhetetlen szakmai tudásanyagát. Az agárverseny a nemes magyar kutyafajtát, a magyar agarat állította az érdeklődés fényébe.
Talán ezek is provokálták a magyar főváros jelenlegi vezetőit, akik béklyózni próbálták a nemzetközi rendezvényt. A vasárnap a kiállításra látogató embereket megdöbbentette, hogy az expóbusz megállóját áttették az évtizedek óta megszokott helyéről egy előnytelen pontra. És a buszok számát megharmadolták.
Döbbenetes módon a vásárváros körüli autóparkolókat – amelyeket kifejezetten az egykori BNV-k kiszolgálására létesítettek még a pártállamban – lezárták.
Üresen álltak a parkolók, miközben Kőbánya utcái, terei megteltek személykocsikkal.
E politikai szabotázs ellenére hatalmas tömeg mozgott a világkiállításon.
És a hangulat jó, felhőtlen, pezsgő volt.
A bemutatott anyag legérdekesebb részlete a vásárváros legnagyobb kiállítóhelyén, a D pavilonban fogadta a közönséget. Lényegében pavilon a pavilonban jelleggel természetes erdei környezetet, de még víz alatti világot is kialakítottak a rendezők. Aki ide némi sorállás után belépett, az erdők legrejtettebb zugaiban találhatta magát, sőt szimbolikusan tó fenekén is járhatott körbevéve halakkal. Az akváriumok az eleven uszonyosok látványélményét kínálták.
Itt megérezte az érdeklődő a kockázatot is, amelyre a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezetője, Szári Zsolt intett: a természetre világszerte nagy emberi terhelés nehezedik, így ma már a tengeri horgászat is egyre korlátozottabb. A balatoni horgászok körülbelül ugyanazt a mennyiségű, évi 250-300 tonnányi halat fogják ki, mint amennyit a 2016-ban megszüntetett halászat. Jelentős gond a beépítettséget is, hangsúlyozva, hogy a tó környéke mára megtelt, nem bír el nagyobb mértékű urbanizációt. Az utóbbi évek nagy előnye viszont, hogy a víz minősége kiváló, a Balaton keleti medencéjében szinte a tengerekéhez hasonlít.
A Fátyol iskolaprogramban csütörtökön a világkiállítás 20 napja alatt több mint 60 ezer diákot és kísérőt láttak vendégül a Hungexpón. A Jószolgálati programban több mint 2300 belépőt igényeltek a fogyatékossággal élőket segítő szervezetek.
A nemzetközi kiállítóknak is otthont adó A pavilonban különleges természetfilmeket láthatott a közönség, és bemutatták a Fekete István életét bemutató dokumentumfilmet, A bereki ember-t.
A megőrzött vadon, a Tíz park ezernyi titka sorozat a magyar haza értékeit állította fiataljaink elé.
A vadászkürt bemutató hangélményekkel is sugallta: milyen izgalmas vadászaik élete. A mélyebb ismeretekbe Koncz István orvos, a Vadász Könyvklub Egyesület elnöke avatta be fiataljainkat.
A kiemelt vidéki helyszínen, Vásárosnaményban globális kitekintést is kínáltak, a vitatott Feröeri tradícióról mutatta be fotósorozatát Juhász Katalin. Ezt követte Szekeres János előadása, amelynek címe lényeget suggall: Szemmel és lélekkel. „Elcsatolt magyarjaink” is teret kaptak: a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Köszi, köszi…! című kabaréval jeleskedtek.
Számos esemény a zárás után tovább is látogatható. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Vadászat és Vadászfegyverek Magyarországon címmel egy átfogó, eddig soha nem látott fegyvertörténeti kiállítás várja a közönséget a városliget Vajdahunyad várban.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ a híres, köztiszteletben álló vadász, Széchenyi Zsigmond özvegye által megőrzött fotóalbumok képanyagát állította ki, míg az intézmény természetfotó kiállítása, az Erzsébet téren valósult meg.
A Vásárosnaményi Hunor Vadászkiállítás október 23-ig várja az érdeklődőket. A világkiállításon bemutatott látványelemek döntő része hamarosan végső helyére kerül, múzeumokban és kiállítótermekben lesznek láthatók.
Van, ami „vissza” kerül helyére, ilyen a Seuso kincs két darabja: egy tál és egy kancsó. Ezzel a különleges értékkelváratlanul találták szembe magukat a látogatók a magyar központi kiállítócsarnokban. Az ezüst edények, amelyek egy-egy vadászjelenetet ábrázolnak, a Magyar Nemzeti Múzeumból kerültek a vadászati expóra, és fegyveres őr vigyázott rájuk. A különlegesség nagy élményt nyújtott a vásárközönségnek.
A magyar expó fölidézett egy meg nem rendezett világkiállítást: az eredetileg 1995-re tervezett Bécs-Budapest, majd a módosítás után 1996-ra időzített budapesti világkiállítást. Ezt a csaknem teljesen előkészített expót a hungarofób szélsőség meghiúsította – a mostani vadászati világkiállítás is érzékeltette: mekkora élménytől fosztva meg a magyar társadalmat, s mekkora hírnévtől az országot.
Az Egy a természettel című Vadászati és Természeti Világkiállítás a megrendezés módjával is érzékeltette, hogy komolyan veszi az alapbölcseletet. A lehető legkisebb környezeti igénybevétellel történt a bemutatás. Ugyanis visszatelepítették az expón bemutatott tokhalakat eredeti élőhelyükre, a zárónapon mintegy ezer tokhalat engedtek a Dunába. A nagyobb tokhalakat jeladóval szerelték fel, hogy követni lehessen útjukat, a kisebbeket pedig jellel látták el.
Azokat a halakat, amelyek nem kerültek vissza a Dunába, a Tisza-tavi Ökocentrumba viszik.
Előzőleg a kiállításra érkezett több százezer látogató megismerhette a hazánkban egykoron – mint hal a vízben – élő vizákat, vágótokokat, kecsegéket.
Képek: Molnár Csenge Hajna
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
