Galló Béla: „Putyin! – Villan át Amerikában edződött elméjén a mentőötlet. – Hát persze, hogy Putyin! Ő akarta a Városhazát még a régiekkel leboltolni, most meg az egészet erre a szegény Gergelyékre kenik.”
A hazugságpolitikus – Kép: origo/Mudra László
Amit Márki-Zay Péter energiabarát közlekedési megoldásként javasol, pompás ötlet, mert nemcsak takarékos, egyszersmind biztonságos is. A kollégák egymás közt beosztják, ki melyik nap szedje föl a másikat, lehetőleg minél többet, attól függően, hány üléses a járgány.
Ha mondjuk hét, az már majdnem egy kis busz. Hét felé oszlik a benzinköltség, ráadásul ennyi kolléga már komoly agykapacitás, ennyi okos ember ilyen hosszú úton alaposan, kíváncsi fülek nélkül vesézheti ki a cég legbensőbb ügyeit.
De ne legyünk elvontak, töltsük meg az ötletet konkrét, közhasznú tartalommal.
Induljon az Összefogás-fuvar, Bajnai Gordon ichthiológiai (haltudományi) hasonlatát elorozva, a cápajárat.
Az ötletgazda Márki-Zay ülhetne a kormány mögé, mellé az anyósülésre Gyurcsány, a többi öt kolléga meg érdemeik szerint elosztva, a hátsó sorokba’.
Hátul Jakab úrnak juthatna a legkevésbé szűk tér, köztudott, hogy ő mindig csomaggal utazik, ötkilós krumplis cekker, s hozzá külön kis pakkban még: fél kiló kenyér, pár szál újhagyma, és zsírpapírba burkolva, uszkve, harminc deka parizer.
A Momentum újdonsült elnöke, Donáth Anna óvatosságból átengedhetné a fuvart elődjének, Fekete-Győrnek, akinek halmazati okossága okán egyébként is kijárna már egy kis jutalomutazás, próbálja ki ő, milyen a cápajárat. Az LMP-t Szél Bernadett, az MSZP-t Kunhalmi Ágnes jegyezhetné, két bevállalós hölgy, nehogy az utastérben tovább romoljon a nők aránya. A Párbeszédet ugyanis az egyébként érdemdús Szabó Tímea helyett ezúttal Karácsony Gergely képviselné, kucorogjon csak a járgány legkisebb hátsó helyén, megérdemli, a Városháza-business miatt a főpolgármester amúgy is büntibe’ van.
Őszintén meg is beszélhetnék vele, hogyan lehetett már megint olyan málé, hogy a „cápa-mechanizmus” a nyilvánosság slágertémája lett, sőt ami rosszabb: az is kiderült, hogy a business éceszgébere éppenséggel Bajnai Gordon, a cápanévadó maga.
Gergely, hát tényleg annyira unod már a banánt, hogy a legelemibb kockázatokra se figyelsz oda?! Beleláthatnak a kártyáidba, hipp-hopp rájöhetnek, ki a bizalmi embered? Pedig oly régen sertepertélsz már közöttünk, elleshettél volna egy-két trükköt, ezt, azt, valamit.
Míg a hátsó fertály eme botrányos cégügyön zsibogna, Márki-Zay keze elfehéredne a kormányon, lévén az előválasztás kopernikuszi fordulata óta a főpolgármester mégiscsak az ő embere. Ha esetleg – tegyük fel – Gergely bepiszkolódna, akkor ő se maradhatna olyan üdítően patyolat tiszta. Hová pozícionálja így magát, ki fog vele fölfelé repülni? S mi jöhet még ezek után, mit recseghet el még Anonymus? Vagyis a helyzet több, mint ciki.
Putyin! – Villan át Amerikában edződött elméjén a mentőötlet. – Hát persze, hogy Putyin! Ő akarta a Városhazát még a régiekkel leboltolni, most meg az egészet erre a szegény Gergelyékre kenik.
Márki-Zay laposan oldalt, az anyósülésre pillant, de Gyurcsány egy szót se szól, avagy ki tudja, lehet, hogy csak beszédesen hallgat, az ilyesmit nála sosem lehet tudni. Bár ezen a Putyin-verzión mintha azért somolyogna kicsit.
A Parlamentnél aztán kikászálódnak a járgányból; pár litert megspóroltak, de semmivel se lettek okosabbak. Elindulnak a főbejárat felé; nincs még nagy baj, az őrök még tisztelegnek nekik.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
