Callidus: Ne áltassátok magatokat

Callidus: Ne áltassátok magatokat

Dehogy vagytok ti másak, hiába üvölti arcunkba a homoszexuális propagandátok a páratlanság talmi csillogását, hiába próbáltok beférkőzni a „mindenki más, te is, én is” fals szlogenetekkel a társadalmak egészséges szövetébe, hogy ott majdan, nem is a túl távoli jövőben visszafordíthatatlan pusztítást végezzetek, mindez hiábavalóság, mert valójában csak ti, a kétségbeesetten egyediségre vágyók hiszitek magatokról azt, hogy egyszeri és megismételhetetlen alkotások vagytok.

De mi tudjuk, hogy ez nem igaz, csalás és ámítás csupán, tudjuk, hogy valójában ti mindannyian ugyanazon gyártelep mocskos futószalagjának végtermékeiként nem vagytok különlegesek, sem egyediek és megismételhetetlenek. Nincs mögöttetek munkából, tudásból, akaratból, áldozatból fakadó teljesítmény, vér, veríték és küzdelem, nincs mögöttetek semmiféle produktum, amely kiemelhetne benneteket önnön posványotokból. Nem vagytok másak, nem tértek el egymástól, uniformizált buzikként, felcserélhető, kicserélhető, lecserélhető bábukként, egyszer használatos, eldobható műanyag alkatrészekként, a 21. századi deviancia útvesztett gyermekeiként szolgáltok egy önmagába forduló, ezáltal önmagát törvényszerűen felemésztő trendet, s e hóbortot gyilkosan ölelő életképtelen ideológiát. Mert ugyanabban a műhelyben készültök, fülledt és izzadságszagú nyugati metropoliszok tétlen magányában jöttök a világra, s csak a „kultúra”, melybe beleszülettetek ruház föl benneteket félreértett küldetéstudattal, és hiteti el veletek, hogy példa nélkül álló műalkotásokként ragyogjátok be a rátok bámuló normalitás viszolygó tekintetét.

Ugyanabban a humuszbárban óvjátok vélt egészségeteket, ahol ugyanarról a színdarabról zengtek ódákat, majd este, ugyanabban a romkocsmában súgjátok egymás fülébe, s összekacsintva – miközben leereszkedve körbenéztek –, hogy ezt csak és kizárólag ti, a másak érthetik meg. Ugyanazért a divattáskáért, cipőért, pólóért rajongtok, s ugyanolyan márkájú televízión bámuljátok együttérzéssel vegyes csodálattal Meryl Streepet, aki bájosan fröcsögve épp Trumpot gyűlöli, majd ugyanazon típusú IPhone-on olvassátok, amint a 444 Conchita Wurst utolsó slágerét isteníti, s immár ennek tudatában ugyanolyan egyformasággal önt el benneteket a meleg büszkeség, ezért aztán ugyanolyan félreértéssel hiszitek azt, hogy akadt végre legalább egy közületek, akinek sikerült!

Így váltok kénytelenné unalmas egyformaságotokat tőlünk, normálisoktól lopott, önmagatokra mindig másként szabott fogalmakkal feldíszíteni, miközben e fogalmakat kiüresítitek, s torz tartalommal újratöltve áruljátok a gyanútlan jóhiszeműeknek.  A betegség nem másság, a normalitás pedig nem homofóbia, a homoszexualitás, s a tucatnyi vizionált társadalmi nem entitásként nem értelmezhető, melegjogok, azaz külön jogok a homoszexuálisok számára – manapság kiszélesítve a palettát LMBTQ-közösségre – nem vindikálhatóak, ahogy önmagában heteroszexuális jogok sem léteznek, a pedofília pedig nem eltérés, hanem bűncselekmény. Nincs olyan, hogy melegházasság, ahogy meleg szülők sincsenek, így azoknak értelemszerűen gyerekeik sem lehetnek.

Nem vagytok másak; a szemetekben vibráló tébolyult büszkeség nem más, csak a szánalmas középszerűség hisztérikus kitűnni vágyása. Veletek született, vagy választott devianciátok – döntsétek már el! – nem tesz benneteket mássá, csupán a „meleg büszkeség napján” közterületen vonagló, szivárványszínre fröccsöntött, frusztrált tömeggé, de erre a legkevésbé sem illene büszkének lenni, pláne tiszteletet, vagy épp rajongást követelni érte.

A másság nem bennetek rejlik, hanem a kínai matuzsálem szeme sarkában húzódó ráncban, amely mélyebbre vésődik, ha özvegye megfakult fotográfiájára pillant, a felvidéki muzsikus elszánt tekintetében, miután a sokadik pofont kapja a magyar szóért, vagy a szomáliai gyereklány könnyében, amely patakokban folyik, amikor ötévesen körülmetélik. A másságot az ő életük lenyomata adja, másfajta kérdésekre adott másfajta válaszaik megannyi eltérés és különbözőség. De ti, a nyugat lelki nyomorultjai, önmagatokat reprodukálni képtelen, ezért ragadós kézzel a normalitás gyerekei után nyúló végtermékei ezt elképzelni sem tudjátok.

The post Callidus: Ne áltassátok magatokat appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »