Bűnözők és marketingesek

Bűnözők és marketingesek

A politikust játszók őrültségei, a közéleti képtelenségek hírei között nagyon megrázó tud lenni, amikor szembejön a valóság. Ha hirtelen kiderül, hogy eltűnik egy olyan kultúra, amely hozzánk tartozik. Ilyen zajban vált gyakorlatilag kámforrá a hazai cukorgyártás, vele együtt családok ezreinek biztos megélhetése. A tragédia nem pillanatok műve volt, évekig tartott, a lelkiismeret és a ráció azonban gyengének bizonyult. A minap a gyümölcsszakma rázta föl azzal a magyarokat, hogy végleg megszűnik a málnatermesztés, azért, mert a szomszédainknál – Ukrajnában, Romániában és Szerbiában – fillérekért takarítják be a gyümölcsöt; idehaza nem éri meg termelni. Úgy tűnik azonban, hogy ebben a tragédiában más fontos okok is szerepet játszanak. A helyzet megértéséhez Szentesi Zöldi László sokkoló tapasztalatait vettem kölcsön a Demokratából.

„Akit érdekel, miért nem kapunk első osztályú, friss magyar zöldséget, gyümölcsöt, annak ajánlunk egy éjszakai sétát a nagybani piacon. Megérkezik a termelő felcímkézett, gondosan előkészített, gyönyörűen csomagolt árujával. Aztán üldögél a teherautóján, és várja a vevőket. És a vevők jönnek is, csak éppen nem akkor vásárolják fel az epret, őszibarackot, paprikát, paradicsomot, amikor akarják. Mert a nagybanin ott köröznek a kigyúrt, szolizott bűnözők is, akik kivárásra játszanak. Ők a zöldségpiac valódi urai. Ott keringenek a termelők körül, és ha valaki idő előtt vásárolna tőlük, fenyegetésekkel elhajtják. A termelő óráról órára engedi le az árait, mert az egész napos munka után nem akarja hazavinni a friss zöldséget, gyümölcsöt, mindenképpen el kell adni valahogyan. Amikor aztán elközeleg a kapuzárás ideje, a nepperek vásárolnak. Az eredeti ár harmadáért birtokba veszik a magyar föld kincseit, a kisemmizett, szerencsétlen termelők pedig még annak a kis pénznek is örülnek, ami van, mégse mennek haza üres kézzel. […]

A magyar mezőgazdaságból élők reménytelen helyzetét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy huszonöt év alatt sem sikerült bűnözőktől és nepperektől mentes, állami felvásárlói rendszert kiépíteni. A magyar zöldség- és gyümölcstermesztésben túlságosan nagy pénz van, és a guanóként lerakódott bűnözői rétegek felfejtéséhez vaskéz kellene. Pedig nyilvánvaló, mit kéne tenni. Kőkeményen ellenőrizni a számlákat, mert a termelőket számla nélküli forgalmazásra kényszerítik, a nepperek pedig utólag trükköznek. Az is jó volna, ha a hatalmas összegű közétkeztetést (a nepperek fő bevételét, amelyet természetesen külföldi áruból, minél olcsóbban teljesítenek) közvetlenül a termelőkhöz kötnék, a felvásárlói rendszer megkerülésével, helyi alapanyagból, helyi szállítással.

Az első osztályú, friss hazai áru ugyanis soha nem kerül magyar boltba, a nepperek azonnal külföldre szállítják a legmagasabb minőségű termékeket. Ezért van az, hogy a szülővárosomban, Szentesen a fóliából ismert kifogástalan, ép, hatalmas paprikák magyar piacon még véletlenül sem bukkannak fel. […] Nem igaz, hogy az eredetvédelem működik ebben az országban. A zöldségesek és a multik mindenre ráírják, hogy magyar termék, hamisítanak, hazudoznak. Amiért persze – hitelrontás és egy-egy tájegység mezőgazdasági kultúrájának lenullázása miatt – börtönbe kéne vágni az összes csalót és tolvajt.”

Mindebből az is érzékelhető, hogy mennyire értelmetlen a hungarikumok rendszere. Hiába szerepel nógrádi falvak úgynevezett értéktárában a málna, ez nem nyújt számára semmilyen védelmet. A jól fizetett állami marketingesek inkább a Szigeten fölállított Hungarikum Faluban tömik ostobaságaikkal a külföldiek fejét. Ez így tényleg reménytelen.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 15.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »