Bullying, avagy az iskolai bántalmazásról

Bullying, avagy az iskolai bántalmazásról

Az iskolai bántalmazásnak ezer arca van. A diákok, a szülők, és nem egyszer maguk a pedagógusok is bizonytalanok, félreinformáltak a témával kapcsolatban. Egy-egy nagyobb port kavaró esemény ideig-óráig megmozgatja ugyan a közvéleményt, de a téma részletes elemzése még mindig várat magára. A szlovákiai iskolarendszer más, nyugat-európai országokhoz hasonlóan úgy tűnik, képtelen integrálni a zaklatás megelőzéséhez szükséges vezérelveket és működési mechanizmusokat, holott az iskolai bántalmazás hatásait aligha volna szabad alábecsülnünk.

Csala Alexandra Emma, a Dunaszerdahelyi Pedagógiai Pszichológiai Tanácsadó és Prevenciós Központ volt munkatársa, jelenleg az Alma centrum magán-egészségügyiközpont pszichológusa számos iskolában megelőző előadást tartott a kiberbántalmazással kapcsolatban. 2018-ban a témáról tartott nápolyi nemzetközi konferencián Szlovákia képviseletében az ország iskolai bántalmazási helyzetéről tartott előadást. Az iskolai zaklatás hatalmas probléma. Bántalmazásról akkor beszélünk, amikor már ismételt erőszakos cselekvésről van szó. Legyen az akár pszichés, akár fizikai. A gyermekek nemcsak az iskola falain belül találkozhatnak vele, hanem az online térben is. Ez utóbbi sokkal intenzívebb. A zaklató sokkal több nézőt tud bevonni, és a bántalmazás lényegesen tovább is tarthat. Míg az iskolából hazajöhetünk, az internet világában megtörtént dolgok követnek bennünket. A gyermekeknek mindig azt magyarázom, hogy sokszor olyan ember kerül a célkeresztbe, aki kitűnik. Más a stílusa, más zenét hallgat, vagy túl jó tanuló.”

Aki bánt, az aligha barát

Csak egy kis csúfolódás, piszkálódás – gondoljuk. Azonban ronthatja egy gyermek önértékelését, önbizalmát. Azok, akik valamilyen formában, de megtapasztalják ezt a jelenséget, fiatal felnőttként is különböző problémákkal szembesülhetnek. Nehezebben bíznak majd meg emberekben, felborul a biztonságérzetük, s ez aztán kényszerbetegségek kialakulásához vagy függőségekhez is vezethet. A bántalmazó és bántalmazott személyiségjegyeit illetően a szakirodalom azon az állásponton van, hogy nem kell semmilyen tulajdonságban vagy adottságában kitűnniük. Tényleges különbség nincs a lányok és a fiúk közötti bántalmazás milyenségét és mennyiségét illetően; egyes beszámolók szerint a fiúk gyakrabban tűnnek fel ebben a szerepben. „A bántalmazásnak két főszereplője van: a bántalmazó és az áldozat. Az áldozatnak általában alacsonyabb az önértékelése, nincs nagy baráti köre, nehezen csatlakozik az osztályközösséghez. A zaklató a viselkedésével hatalmat szerez. Azzal, hogy megfélemlíti az osztályközösséget, maga köré gyűjti az osztálytársakat. Én nem tennék különbséget fiúk és lányok között, véleményem szerint minden helyzet egyedi. Főleg az online térben gyakori, hogy a fiatalok különböző gyűlölködő csoportokat alapítanak, ahol az áldozat nincs jelen, és belőle csinálnak viccet. Ezt a fiúk és a lányok egyaránt művelik. Bár a fiúk viselkedése lehet agresszívabb, sokan meglepődnének, hogy a lányok sem angyalok.

Ki az, aki tehet ellene?

A szakirodalomban egyetértés van abban a tekintetben, hogy a tanárok szerepének fontossága vitathatatlan az iskolai zaklatás csökkentésében, abban azonban nincs, hogy a tanároknak pontosan milyen módszert is kellene alkalmazniuk. „A tanároknak megfelelő képzést kellene kapniuk ezzel kapcsolatban. Mikor a megelőzés végett előadásokat tartottam az iskolákban, vagy amikor konkrét eset került hozzám, azt tapasztaltam, hogy a tanárok nem eléggé felkészültek a témával kapcsolatban. Természetesen ez nem az ő hibájuk. A fizikai bántalmazás jelei könnyen észrevehetők. Látjuk a horzsolást, a kék foltokat. Pszichés bántalmazás esetén nem ilyen könnyű a helyzet. Holott ez a fajta bántalmazás vezethet depresszióhoz, szorongáshoz és sokszor szuicid gondolatokhoz, vagy cselekvéshez is. Sajnos a lista hosszú, de nem kötelező, hogy mindez fellépjen, ha van segítség.”

A Dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola Szlovákia egyik legnagyobb magyar tanítási nyelvű iskolája. Az intézmény igazgatója, Mgr. Nagy Árpád szerint a zaklatás próbára teszi a tanárokat. „A különböző közösségi oldalakon jelen lévő bántalmazó kommentek nagy problémát okoznak. Iskolánkban már vannak zárható szekrények, a rendtartásunkban pedig benne van, hogy a tanulók a tanítási idő alatt nem használhatják telefonjukat, a szekrényekbe kell tenniük. Persze a probléma továbbra is fennállhat, a való életben, ahol a gyerekek kiközösítik egymást, kipécézik a másikat. Az, hogy ez mi miatt történik, az osztályoktól, csoportoktól függ. Családi helyzet, szociális háttér, egyik-másik rosszabb vagy jobb tanuló. A szülő sokszor túlreagálja a dolgot. Sokszor túlkapásokról is beszélhetünk. Voltak olyan helyzetek, amikor a szülő készpénznek vette gyermeke szavait, és utóbbi csak később, a tanárok és a szülő előtt vallotta be az igazat, amikor szembesítettük azzal, akire panaszkodott.”

Hírdetés

Meddig a tanár dolga, és hol kezdődik a szülő felelőssége?

Bár a vélemények megoszlanak, a tanárok gyakran a szülői kontroll hiányát kifogásolják. „Sokszor olyan dolgokat kell megoldanunk, amelyek nem is az iskolán belül történnek, de a tanulók által az iskola válik a közös ponttá bántalmazó és elszenvedő közöttnyilatkozta a Szabó Gyula Alapiskola egyik tanára, PaedDr. Vass Szilvia igazgatóhelyettes. „A legnagyobb probléma a nevelés hiánya, amikor nincs idő a gyermeknek megtanítani, mi a rossz, és mi a jó. Kell, hogy a gyermek otthonról is hozzon valamit. Az iskola tanárainak sajnos nincs elég kapacitásuk ahhoz, hogy 700 tanulóval egyenként tudjanak foglalkozni. Más egy kisebb csoporttal dolgozni falun, mint egy nagyvárosi iskolában. Több gyermek, több probléma” egészítette ki az igazgató.

Az Egyházkarcsai Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója, Mgr. Nagy Zsuzsanna, valamint az ottani tanárok egyetértenek abban, hogy kisebb közösségben kevesebb probléma adódik. Nagyon fontos a szülői háttér és a pedagógusok diákokhoz való viszonya. Kisebb iskolákban, amilyen a miénk is, ez persze könnyen kivitelezhető. A nagyobbakban a pedagógusok időhiánnyal küzdenek. Sokszor nem is törődnek a gyermek lelki életével. Ám az alapokat a gyermek hazulról hozza. Ha az otthoni nevelés azt mutatja, hogy a másikat nem bántjuk azért, mert más, mint mi, eltérő a bőrszíne, a család anyagi helyzete, vagy mást szeret, akkor az már jó. A pedagógus tud rá építeni. Amikor a gyermek a szülőtől a rossz mintát látja, az az iskolában is észlelhető. Nem is mindig a hátrányos helyzetű, csonka családok gyermekeinél, a jó módban nevelkedettek esetében is, akiknek kevés figyelem jut otthon.

„Általános, egyszerűbb problémák persze előfordulnak iskolánkban. A gyermek esetében is személyiségfüggő, hogy mennyire érzi magát megbántva például csúfolódás, kisebb-nagyobb piszkálás esetén. Mivel mi annyira együtt élünk itt a tanulókkal, átlátjuk a szabadidejüket, a problémákat is rögtön meg tudjuk oldani” – egészítették ki az egyházkarcsai iskola tanárai.

Megelőzés

„Az iskolai bántalmazásnak több jele is lehet jegyezte meg Csala Alexandra Emma. – Hirtelen kedvetlenség, a gyermek elzárkózása. Idősebb gyermekeknél hasonló jelek jelentkezhetnek, de iskolakerülés, szorongás, szuicid gondolatok is előfordulhatnak. Az iskola-szülő-szakember háromszöget látom ilyenkor megoldásnak.

Horváth Bianka


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »