Bugár Béla és a magyar-magyar párbeszéd: Gittegyletbe nem lépünk be

Félidőben vagyunk két népszámlálás között. Öt év múlva újra megszámoltatunk, és amit addig is sejtünk, érzékelünk, azt majd fehéren feketén is megkapjuk.

 

Fogy a magyar, annak minden következményével együtt. Tapasztaljuk úton útfélen. Hogy mit is jelent mindez, a végtelenségig lehetne ragozni, de nem célunk a siránkozás.

 

Cél a kiútkeresés

 

A kiútkeresés annál inkább. Mint ahogy a Magyar Közösség Pártját is ez mozgatta, amikor javaslatot tettek a magyar-magyar párbeszéd beindítására. Annak érdekében, hogy szülőföldünk jövőképét megalkossuk. (Paradox módon ugyanerre tett kísérletet 2007-ben a Körkép.sk-t kiadó Vox Juventae polgári társulás is, erről egyébként bővebben itt lehet olvasni, de ez most mellékszál.)

 

És bár meggyőződésünk, hogy nem a forma, hanem a tartalom a fontos, azaz szerencsésebb lett volna, ha a magyar-magyar párbeszéd inkább szabadabb, mint intézményes keretek között kerül meghirdetésre, elvi szinten már maga az elképzelés is örömteli.

 

Mire van szükség

 

Elindulhatna ugyanis egyfajta párbeszéd a politika, a szakma és a különböző magyar érdekeltségű civil szerveződések képviselői között arról, mire van szükség. Ami jó. Amiből akár ki is alakulhat valami, közösségünk számára kötelező érvényű.

 

Ezért fontos az MKP kezdeményezése, miszerint már októberben egy asztalhoz ültetné (első körben a talán legaktuálisabb, oktatásügyi témában) az érintetteket.

 

Erről szólt a párt Országos Tanácsának legutóbbi ülése, erről kellett volna diskurzus folytatni közösségünkben. De nem így történt. Egészen mostanáig a parlamenti politizálás adta lehetőségeket markában tartó Most-Híd képviselői is csöndben voltak. Kivártak.

 

Bugár: gittegylet, siránkozás

 

Mígnem a párt legújabb közlönyében Bugár Béla, közeledve októberi első találkozó határidejéhez, magas lóról le nem nyilatkozta, mit gondol az elképzelésről:

 

„Olyan gittegyletbe nem lépünk be, amelyben csepűrágás zajlik, önmutogató monológok, általános sirámok sokasága hangzik el, amivel az érdemi munkát akarják palástolni. Mi fontosnak tartjuk a hazai magyar-magyar párbeszédet, méghozzá két síkon. Szakmai téren mindig olyan szervezettel, amely az adott területen tevékenykedik: az oktatásügy és az iskolai hálózat korszerűsítésével kapcsolatban leginkább a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével, valamint az iskolaigazgatók tanácsával. Politikai téren pedig kezdeti lépésként a jövő évi megyei, valamint a helyi önkormányzati voksolásokon való együttműködés megtárgyalását javasoljuk a Magyar Közösség Pártjának. Többek között azért is, mert valószínűleg a megyei elnök megválasztási is egyfordulós lesz. Mi minden téren a konkrét és célirányos együttműködést szorgalmazzuk. Egyetlen feltételként pedig az árulózás és az egyéb sárdobálás végérvényes befejezését szabjuk meg.“

Forrás: Most-Híd 2016. októberi közlönye

 

A Most-Híd aktuális közlönyében közölt Bugár interjú.

 

Világos üzenet

 

Világos beszéd, egyben üzenet is az MKP vezetésének.

 

Ha valamit akartok tőlünk, előbb felejtsétek el a konstruktív, velünk szembeni kritikát, a hiányosságokra való szisztematikus rámutatást, még ha ez az ellenzék elengedhetetlen fegyvere is. Azaz felejtsétek el, hogy a nevén nevezitek mindazt, mik vagyunk, és mit cselekszünk. Igazodjatok a látszattevékenységünk elfogadásához, és akkor talán majd, ha minden igényeinknek eleget tesztek, együttműködhetünk saját, megyei túlélésünk érdekében. Aztán visszatérhetünk a ti témáitokra is (értsd, aztán majd újra átverünk benneteket.)

 

Persze lehetséges, hogy Bugár keménykedésének magyarázata, hogy csak a magyar-magyar párbeszéd számára előnytelennek vélt forgatókönyvén változtatna. És ha sikerrel jár, ha saját igényeihez szabja a formát és sikerül áttematizálnia a kezdeményezés eredeti célját és ambícióit, mégiscsak eljön a találkozóra, elvégre elutasítani azzal, hogy az gittegylet, nem túl menő.

 

Legyen bármilyen magyarázat, egy biztos: a magyar-magyar párbeszéd beindításában nem mindenki érdekelt.

 

Szülőföldünk jövőképe távolodik.

 

Király Zsolt


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »