Bosco Boys – utcagyerekeket mentő szalézi misszió Kenyában

Bosco Boys – utcagyerekeket mentő szalézi misszió Kenyában

A Missioni Don Bosco segélyszervezet torinói irodája április 12-én, az utcagyerekek világnapján megújította felhívását a Bosco Boys központ támogatására, amely jelenleg 283 gyermeknek ad otthont. A Bosco Boys a növekedés, a rehabilitáció, a remény helye.

Ha egy afrikai nagyváros nyomornegyedében születtél, úgy tűnik, a jövőd már meg van pecsételve. És ez a jövő nem éppen fényes. De ha az utca közelében, ahol játszol, van egy szalézi misszió, akkor ez a jövő másként is alakulhat.

Leah Solomon, Jemima, Stanley, Ziporah, Paul, Damaris, Mary – csak néhány a sok 7-13 éves gyermek közül, akiket a Karenben, Nairobi legszegényebb negyedében élő és dolgozó szaléziak felkaroltak. Ez a negyed a Kuwinda nyomornegyed közelében található, ahol nem ritka az olyan gyermek, akit a szülei teljesen elhanyagoltak. Nem csoda, hiszen a szülők elvesznek az ezernyi probléma között, amelyek körülveszik őket: a munkanélküliség, a betegség, a mocsok, az éhezés. A gyerekek pedig egész életüket az utcán töltik, szemét és szennyvíz között, és mindenféle veszélynek és visszaélésnek ki vannak téve. Gyakran előfordul, hogy egy bizonyos ponton túl már nem térnek vissza este a szüleikhez: otthonukká válik az utca, társaik a család.

Joseph atya, Cornelius atya, David atya, Paul atya igyekeznek óvatosan megközelíteni a gyerekeket, elnyerni a bizalmukat, biztonságos menedéket és oktatást felkínálni nekik. A Bosco Boys egy befogadó központ, ahol aludni, játszani, de tanulni is lehet, mert egy általános iskolát is működtetnek itt a szaléziak. Mindazonáltal ez egy átmeneti szálláshely, mert a szalézi misszionáriusok egyik fő célkitűzése, hogy újraegyesítsék az utcagyerekeket a családjukkal.

Most már sok olyan fiú és lány van, akik innen indulva befejezték a középiskolát, néhányan továbbtanultak az egyetemeken, mások vállalkozók lettek… Sajnos az utcagyerekek generációi könyörtelenül követik egymást, de a szaléziak továbbra is fáradhatatlanul folytatják oktatási és családegyesítési munkájukat.

Leah tíz éves. A családja a maszáj törzs tagja, ő a második a hat gyermek közül, a szüleivel él, akik munkanélküliek és egy bádog fészerben tengetik életüket. A kislány másodikos, kiváló tanulmányi eredményeket ér el, és arról álmodik, hogy egyszer orvos lesz.

Stanley nyolcéves. Ő eredetileg vidéken született, de a szülei, keresve a szerencsét, Nairobiba költöztek. Most a Kuwinda nyomornegyedben él, amely otthont ad a különböző törzsekből érkező embereknek. Ő is második osztályba jár, és ha felnő, pilóta akar lenni. Leah és Stanley csak kettő a sok fiatal közül, akit Nairobiban a Bosco Boys szalézi központban támogatnak és gondoznak.

A szaléziak már 1986 óta várják itt a gyermekeket, akiket elhagytak a szüleik, vagy fennáll a veszély, hogy elhagyják őket. Ezek a fiúk és a lányok, akik a túlzsúfolt Kuwinda és Menyatta nyomornegyedekben élnek, ahol nincs más alternatíva, csak az utca, ahol a gyermekkor nem védett, és a kapcsolat a családokkal gyakran egyre jobban elmosódik, és végül eltűnik, elnyeli a nyomor és promiszkuitás.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »