Borkai megy, de nem mindegy ki számolja fel az utána maradt kuplerájt

Borkai megy, de nem mindegy ki számolja fel az utána maradt kuplerájt

A hatalom és a pénz veszélyes szirénhangokat jelenthetnek a politikában. Kevesek tudnak ellenállni, még kevesebben értik meg, hogy a hatalomnak nem csupán ára, de azért határai is vannak. Minden jel szerint Borkai Zsoltot elcsábította a hatalom szirénhangja, idővel talán azt hihette, hogy már bármit megtehet, nincsenek határai. Óvatlanná vált, ami nagyfokú arroganciát is feltételez. Mondani szokás, hogy magasról lehet igazán nagyot esni, ő nem először esett le a magas lóról, ám most jó mélyre zuhant.

Borkai Zsolt ígéretes sportolóként kezdett el felkapaszkodni az ismeretlenségből. 1987-ben világbajnoki aranyérmet szerzett lólengésben, majd nyújtón bronzérmet. Aztán az 1988-as szöuli olimpián jött el a nagy pillanata: övé lett az aranyérem, méghozzá úgy, hogy annak az évnek a januárján vállműtétet hajtottak végre rajta. Nem adta fel, hiszen kijutott az olimpiára, ahol a csoportversenyen bokasérülést szenvedett, de így is tovább versenyzett, és a lólengés fináléjában maximális pontszámot ért el. Aznap megérdemelten vált hőssé és példaképpé. Több sérülés után 1993-ban fejezte be versenyzői pályafutását, edzőként még évekig maradt a sport mellett, majd később tanárként és iskolaigazgatóként is megtalálta a helyét. 1994-ben indult el először országgyűlési választáson, akkor még az MDF színeiben, mandátumot nem sikerült szereznie. A következő nagy pillanatára akkor került sor, amikor 2006-ban a Fidesz-KDNP színeiben megválasztották Győr polgármesterének. Ebben a pozíciójában 2010-ben és 2014-ben is újraválasztották, és a 2019-es önkormányzati választáson is ünnepelhetett volna, ha nem dobnak le ellene egy atombombát, ami nem csak őt semmisítette meg politikailag és morálisan, de komoly pusztítást okozott a pártjának is.

Borkai Zsolt felemelkedése és bukása tanulságos történet. Többek között megmutatja, hogy a politika senkit sem tesz mindenhatóvá (persze erről szól az egész emberi történelem is), akkor sem, ha egy hatalom betonbiztosnak tűnik.

Márpedig Borkai és a polgármesterségére piócaként szerveződött üzleti/baráti kör teljesen rátelepedett Győrre a Fidesz-KDNP által nyújtott politikai biztonság keretei között.

Kívülről nehéz megmondani, hogy morálisan mikor bukott el Borkai Zsolt,

de a róla előkerült képeken, illetve videókon egy minden kontrolltól mentes, a szégyenbe szégyentelenséggel fejest ugró és abban megmártózó embert láthattunk.

Az ország számára nyilvánvalóvá vált, hogy Borkai Zsolt megsemmisült, mint családapa, mint olimpikon és mint polgármester is. Utóbbi kapcsán nem az a fontos – noha a közvéleményt az érdekelte jobban, hogy kikkel és mit csinál a horvátországi luxus(bordély)jachton (persze erkölcsileg valóban elítélhető, főleg ha valaki ezt a régi vágású kereszténydemokrácia álarcában teszi) -, hanem az, hogy milyen üzleti-politikai kapcsolati háló sejlett fel a botrány kapcsán. Ha ezt nézzük, akkor bőven lenne még mit vizsgálni, és nem egyszerűen lezárni ezt az egészet azzal, hogy Borkai Zsolt lemond a polgármesterségéről.

Hírdetés

Sok „miért” van még itt, amelyre nincsenek válaszaink. Továbbra sem tudjuk, hogy ki(k), mi okból vagy milyen céllal akarták leszedni Borkai Zsoltot a tábláról. Csupán találgatások és spekulációk vannak.

Az gyanítható, hogy az utolsó napokban már a Fidesz válságstábjának kezében volt az egykori élsportoló sorsa, de még ott sem lehetett egyértelmű, hogy mit is kellene kezdeni a kényessé/kényelmetlenné váló helyzettel. Úgy tűnhetett, még a választás előtt megszabadulnak Borkaitól, végül kínos szituációt teremtett, hogy egy nagy bejelentéssel kecsegtető, előre meghirdetett sajtótájékoztatóját lemondták, és a kormánypárti Magyar Nemzetben is visszavonásra került a számára selyemzsinórt jelentő, névtelen véleménycikk.

Vélhetően, utólag a Fideszben is sokan felteszik a kérdést: nem volt-e ez elhibázott lépés, és talán jobb lett volna még a választás előtt megszabadulni Borkaitól. A választást ugyan még a botránya árnyékában is megnyerte, de a Fidesz veszteségeit nagy mértékben Borkai ügyének tulajdonítják. Jól mutatja a kormányoldal haragját, hogy Orbán Viktor és több politikustársa is elítélően nyilatkozott a győri polgármesterről, majd előbb párttagságáról, most pedig székéről is le kellett mondania. A ‘kellett’ itt aláhúzandó, mert az biztos, hogy Borkai Zsoltnak itt már nem volt döntési szabadsága.

Az viszont látszik: bár hatalmától meg lett fosztva, arroganciáját továbbra sem sikerült levetkőznie. A győri önkormányzat új ciklust indító alakulóülésén -, mely egyben számára az utolsó is polgármesterként – ujjal mutogatva az ellenzékre, hosszasan kárhoztatta őket.

„Maguk itt nem csinálnak mást, mint kuplerájt”

– jelentette ki Borkai. Nem csoda, ha többen felnevettek ezen, ugyanis éppen ő csinált kuplerájt Győrben, miközben a hatalomtól megrontva a saját életét is kuplerájjá változtatta. Hogy a magánéletében tud-e még rendet tenni, az ő dolga, de Győrben a lemondásával még nem lesz rend.

Olyan polgármesterre van szükség, aki átlátja, és képes felszámolni a kuplerájt, amit Borkai hagyott maga után. Át kell világítani a település önkormányzatát, nagyító alá kell tenni Borkai teljes polgármesterségét.

Muszáj látni, hogy mi történt az elmúlt években a városban, és ha vannak stiklik, disznóságok, kicsik vagy nagyok, azoknak a felelősei legyenek a napvilágra rángatva. Ez nem lesz könnyű feladat, de ha az ellenzék komolyan gondolja a rendrakást, akkor nem veheti félvállról azt, hogy kit indítson a polgármesteri székért Győrben.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »