A minden magyar összetartozását jelképező intézmény, a Magyarság Háza 2011-ben jött létre a kormány támogatásával. Csibi Krisztina igazgatót az elmúlt tíz évről és a születésnapi programsorozat nyitányaként szeptember 30-a és október 3-a között megrendezésre kerülő négynapos kulturális fesztiválról kérdeztük, amelyhez csodálatos és szimbolikus helyet választottak: a borsi Rákóczi-kastélyt, a Nagyságos Fejedelem szülőházát Felvidéken.
Idén nyáron adták át a javarészt a magyar kormány támogatásával felújított gyönyörű Rákóczi-kastélyt, ezt a szálláshellyel, kiállítóterekkel, étteremmel ellátott, tényleg 21. századi színvonalú komplexumot, ami a magyar-szlovák határtól pár kilométerre található. Örömmel fogadtuk a lehetőséget, amit a kastélyt gondozó Teleki László Alapítvány ajánlott fel a számunkra. Lehet, hogy Budapesttől kicsit messze van, de mi már évek óta úgy szervezzük a programjainkat, hogy azok ne kizárólag a fővárosban legyenek láthatók. Arra törekszünk, hogy minél több rendezvényünkkel eljussunk a külhoni magyarok által lakott területekre, a nagyvárosok mellett a kicsi településekre is, legyenek bármilyen távoliak, megéri a fáradságot.
A születésnapi program olyan gazdag, hogy érdemesebb külön, részletesen közölni, mint így beszélgetés közben felsorolni, mi minden várja a résztvevőket. Ezért beszéljünk most kicsit a megtett útról, a tíz évről! Mi volt az eredeti cél, azon túl, hogy az egész magyarságot szeretnék elérni, hiszen – tudjuk jól – az érdeklődés korcsoportonként igencsak különböző?
Az első perctől kezdve a gyerekek és a fiatalok, a családok felé fordultunk elsősorban, nem elhanyagolva természetesen az idősebb korosztályokat sem. A húsz év alattiak voltak a Mi, magyarok címet viselő interaktív kiállításunk fő célcsoportja, de ez a tárlatunk különösen kedveltnek bizonyult általában is.
Nem tapasztalja, hogy a 18-20 év feletti korosztályokat a legnehezebb elérni?
De igen, mert ők az útkereső korosztály, világot akarnak látni, összehasonlítani a másutt látottakat az itthonival, éppen ezért szeretnénk ebbe erőteljesen bekapcsolódni, és megmutatni, hogy nekünk is megvannak az értékeink, ráadásul ehhez még egy plusz is járul: a közösséghez tartozás élménye. És fiatal, kezdő művészeinket is segíteni akarjuk, például még kevés lehetőséghez jutott kis zenekaroknak fellépési lehetőséget nyújtani az Akvárium Klubban vagy az A 38-as hajón.
Ha már helyszíneket említ, a Magyarság Háza azon intézmények közé tartozik, amelyek a karantén és az online térbe való vonulást az előadók és a közönség hasznára tudta fordítani, hiszen úgy döntöttek, hogy a bezártság ellenére továbbra is naponta jelentkeznek programokkal.
Amikor be kellett zárnunk az elmúlt márciusban, elsősorban azokra gondoltunk, akikkel már leszerződtünk egy-egy műsorra, és ott maradtak volna munka nélkül, ha nem találunk ki valamit. Úgy döntöttünk, hogy a produkciókat videón rögzítjük, és ezeket online tesszük elérhetővé.
Ennek óriási előnye, hogy több emberhez tudnak eljutni.
A megerősödött online jelenlét hozadéka nemcsak az volt, hogy az alkotóknak rendszeres munkát tudtunk adni, és ezáltal partnereink maradtak, hanem az is, hogy a diaszpóra magyarságát sokkal nagyobb mértékben tudtuk elérni, s nagyon kitágult azoknak a köre, akik a Magyarság Háza programjait rendszeresen követhették.
Mit tapasztalnak: a diaszpórában a fiatalok, vagy inkább az idősek érdeklődnek a magyar kultúra iránt?
Vegyes a kép. Mindenféle korosztály rendszeres résztvevője az ünnepségeknek – március 15., október 23. -, míg például a néptánc-mozgalom inkább a fiatalokat vonzza be. Nagyon szeretik, nagyon szépen dolgoznak, sok helyen nem is tudnak magyarul már, de magyarul táncolnak és énekelnek.
A Magyarság Háza programjaival egyfajta közvetítő szerepet is betölt a diaszpóra és a határon túli magyarok között?
És az itthoniak között, akik szintén lelkesen kapcsolódnak be a programjainkba. A Magyarság Házának éppen az a célja, hogy hidat alkosson az itthoniak és a külhoniak, a külhoniak és a külhoniak között. A testvértelepülési hálózattól kezdve nagyon sok szálon tudnak kötődni egymáshoz, és a kultúrában még inkább így van ez. A legsikeresebbek éppen a közös művészeti produkciók, vagy termékbemutatók voltak egy-egy hazai és határon túli település között. Például a Kalotaszeg-Kalocsa közös kiállításunk, amikor a két híres népművészeti tájegység hozta el alkotásait hozzánk, számunkra is meglepően sikeresnek bizonyult. De hasonló a helyzet a Teleki László Alapítvánnyal közösen utaztatott, az épített örökségről szóló kiállítással, amelyre alkalmanként ugyancsak több százan gyűlnek össze.
Ha az elmúlt tíz évből egyetlen eseményt most újra jelenné varázsolna egy jó tündér, és átélhetné ismét, melyiket választaná?
Nehéz helyzetbe hozna a tündér, ha csupán egyetlen programot emelhetnék ki az elmúlt tíz évből, de ha mindenképpen ragaszkodna ehhez, akkor is inkább egy eseménysorozatot mondanék, például a…
A borsi fesztivált követően hogyan, mivel folytatódik a Magyarság Háza születésnapi programsorozata?
Készülőben van és még az ősz folyamán látható lesz az a tíz egységből álló kiállítás, amely fotók, videók, tárgyak, zenei anyagok segítségével a Magyarság Háza elmúlt évtizedét idézi fel. Közben folyamatosan érkeznek a diaszpóra képzőművészeinek meghirdetett pályázat anyagai. Közel háromszáz alkotásból választott ki közel ötvenet a művészettörténész kurátor, ezekből a művekből áll össze egy másik új kiállításunk. Az említett két tárlat világ körüli turnéra indul majd. Ugyancsak késő ősszel mutatjuk be A Magyarság Háza Nagy Képeskönyvét. A kötet a tíz év programjain készült több tízezer fotóból ad közre egy exkluzív és reprezentatív válogatást. Decemberben pedig első alkalommal adjuk át a Magyarság Háza-díjat azoknak az alkotóknak és szerzőknek, akik ebben az első évtizedben valamilyen módon kötődtek a Magyarság Házához.
Köszönjük az interjút Csibi Krisztinának, a Magyarság Házának pedig boldog születésnapot és újabb sikeres évtizedet kívánunk!
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
