Böjte Csaba: „Hit nélkül nem lehet élni”

Böjte Csaba: „Hit nélkül nem lehet élni”

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója szavaira és előadásaira rengetegen kíváncsiak. A Katolikus Társadalmi Napokról (Kattárs), az irgalmasság cselekedeteiről, Szent Mártonról, Isten és az egyház válaszairól beszélgettünk vele.

– Miért tartja fontosnak a Katolikus Társadalmi Napokat? Milyen célokat szolgál ez a rendezvény a fiatalok, az idősek, a családok és a gyerekek szempontjából?

– Hit nélkül sem élni, sem dolgozni nem lehet – ezt már Szörényiék a Kőmíves Kelemen rockoperában is megénekelték. Azt látom, hogy a 21. század világnézetei, ideológiái nagyon megkoptak. Az eszmék piacán a kereszténységen kívül eladható, erős portéka nincs más. Nagyon jó lenne, ha az egyház bátrabban vagy még nagyobb hittel, önbizalommal merne kiállni, az értékeit felrakni erre a hatalmas svédasztalra, mert Jézus Krisztus nem bóvlit bízott ránk, hanem tényleg valós értéket. Olyan értéket, amelyek a 21. század emberének is választ tudnak adni. Ezért nagyon fontosnak tartom ezt a rendezvényt, és első hívásra igent is mondtam arra, hogy előadást tartsak itt (2016. szeptember 16-án, pénteken 15 órától hallgathatjuk meg Csaba testvér előadását a Kattárs-on Az irgalmasság iskolája címmel – a szerk.)

– A mai embernek rengeteg kérdése van ebben a zaklatott világban. Az egyháznak milyen válaszai vannak számunkra?

– Sok szempontból az egyháznak válasza van a mai ember kérdéseire. Az egyház az, ami azt a bezárt, korlátolt, véges létet a végtelenre tudja tágítani azzal, hogy Isten szavát közvetíti: „Ne féljetek, szeretlek benneteket. Neveteket a tenyeremre írtam, a hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra kelhetnek, de az én szeretetem nem hagy el soha”. Isten szavát olvasva úgy érezzük, hogy végtelen, örök élet vár reánk, ahol szeretteink kezét megfogva bebarangolhatjuk az örökkévalóságot. De nemcsak a túlvilággal kapcsolatosan van az egyháznak üzenete, hanem az evilággal kapcsolatosan is. Egyházunk Szent Márton-évet hirdetett, s azt hiszem, a legnagyobb irgalmassági cselekedet a béke közvetítése, ahogyan rendünk alapítója, Szent Ferenc mondta: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, békét vigyek oda, ahol békétlenség van.

– Idén a Kattárs központjában az említett Szent Márton-emlékév áll. Mit üzen nekünk Szent Márton?

– Szent Mártont mindig úgy állítják be, hogy irgalmas cselekedetet hajt végre, kettévágja a ruháját, megosztja köntösét, kenyerét az éhezőkkel. Szent Márton személye az egyik legnagyobb üzenet a 21. század emberéhez a migránsválság idején, ebben a feszült korban. Márton római lovastestőr tisztje volt a császári katonai seregnek – ami nagy méltóság volt abban az időben –, emellett jó keresztény is volt. Sokszor átelmélkedhette, hogy Jézus Krisztus az üldözött terroristának nevezhető Sault nem eltapossa, hanem elmegy és párbeszédet kezd vele. Mennyivel gazdagabb lett az egyház abból kifolyólag, hogy ez a párbeszéd beérik, és Saulból lesz a népek apostola, aki megírja a szép szeretet himnuszát. Szent Márton eljutott addig, hogy lerakta kardját s azt mondta: Nem harcolok, mert nem legyőzni akarom az ellenfelet, hanem meggyőzni. A császár erre azt mondta: jól van fiam, akkor kard nélkül mész ki holnap a csatába. És Márton ki mert menni fegyvertelenül a csatatérre, megszólította a frankokat, amely párbeszéd vége az lett, hogy a frankok és a rómaiak együtt létrehozták a Nyugatrómai Birodalmat. Európa gyökerei ebből a párbeszédből születtek.

– És mi a helyzet hazánkkal?

– A magyarság, a mi népünk gyökerei is párbeszédből születtek. Árpád vezér az itt élő népekkel kezdett párbeszédet. A régészek nem leltek felégetett városok nyomaira, tömegsírokat sem ástak ki a honfoglalás korából. Az is olyan döbbenetes, hogy az egyik legrégebbi magyar vármegyét, Csongrád megyét, ahol a vérszerződést is kötötték, szláv nyelven nevezzük – grád magyarul várat jelent. Ezzel szemben, amikor a románok bejöttek Erdélybe, nem vettek át egy nevet sem, ők mint elfoglalók jöttek, így mindent újrakereszteltek, utcát, házat, várost. A magyar honfoglaló népek gyakorlatilag mindent átvettek, integrálták és befogadták az itt élő népeket. Szent Mártonnak és Árpád vezérnek is az az üzenete, hogy a kereszténység kitágítja a szívünket. Nem konfrontálódni kell, hanem párbeszédet folytatni, s azt hiszem, erre ma hatalmas szükség van. A Kattárs is foglalkozik kerekasztal-beszélgetés formájában ezzel a kérdéskörrel, nagyon fontos ez a fórum, amely lehetőséget teremt ennek a témának a megvitatására.

– A Katolikus Társadalmi Napokon az előadása „Az irgalmasság iskolája” címet viseli. Miről fog szólni ez az egy óra?

– Röviden összefoglalva: jót tenni jó. Kölyökkoromban volt, amikor simlis voltam, de utána mindig a befejezetlenség érzése, szomorúság, sötétség volt a szívemben. Nem kaptam levegőt, kellemetlenül éreztem magamat. Majd mikor jónak és irgalmas szívűnek próbáltam lenni, jól éreztem magam, öröm volt a szívemben. Azt gondolom, Isten minket így teremtett, hogy jónak lenni jó. Nem azért, mert megtapsolnak, nem azért, mert megköszönik, nem azért, mert a vetés beérik. Hiszen az is lehet, hogy a jég elveri azt, amit addig alkottál. De ettől függetlenül a legjobb dolog jónak lenni. Amikor azt kérdezik tőlem, miért vagyok optimista, akkor mindig azt mondom, hogy pont ezért, amiért a víznek az a természete, hogy lefelé folyik. Fel lehet vinni a hegy tetejére egy flakonban, de ha öntöd, csak lefele folyik. Az embert úgy teremtette Isten, hogy jó neki jónak lenni. Ideig-óráig tudunk rosszak lenni, egymásnak fájdalmat okozni, de belefáradunk. Arra biztathatnám a testvéreket: merjünk jók lenni, merjük szeretni egymást, merjünk az irgalmasság útján elindulni és közben egymás kezét megfogni.

– Az egyik előadásában a legszebb irgalmassági cselekedetnek nevezte, amikor a tanácstalan embernek tanácsot adunk. Milyen egy jó tanács?

– Egy történettel válaszolok, hogy kézzelfoghatóan, ne filozófiailag válaszoljak a kérdésre. Egyszer bejött hozzám az egyik kollégám. Mesélte, hogy van egy kedves menyasszonya és kérte, áldjam meg a gyűrűket. Eltelt három hónap, amikor újból megkeresett, hogy a menyasszony visszaadta a gyűrűket, most mit csináljon. Mondtam, van egy üveg borom, gyere, igyuk meg. Leültünk, boroztunk, ennek a srácnak az orra ott volt a földön. Kérdezem tőle, szerelmes vagy? Mondta, hogy igen. Akkor miért borozol itt velem? – kérdeztem vissza Mondta, nézzem meg, visszaadta a lány a gyűrűt. Mondtam neki, hogy ne mutogassa nekem a gyűrűket, én megszenteltem, vállaltam az egyház nevében ötven év garanciát, tehát most él az üzlet. Azzal, hogy úgy érzed összeomlott az egész, ne törődj, inkább menjél és küzdjél érte. Hiszen a lányokat és a várakat – Székelyföldön úgy mondják – ostrommal veszik be. A sas az égen repül, nem kérdezi a tyúktól, akar-e repülni, megfogja és viszi. Jó tanács gyanánt ezt mondtam neki, ne hagyja, hogy a vonat elmenjen nélküle. Mondtam: itt van a következő havi fizetésed, van egy hét szabadságod, menj és küzdjél ezért a lányért. A fiú elment, évekkel később tudtam meg, hogy az egész havi fizetéséből vörös rózsát vett, felmászott a második emeletre, ahol a lány lakott, bekopogott, beadta azt a nagy bokrot. Hogy mit beszéltek, mit nem, a mai napig nem tudom, de most kereszteltem a hatodik gyermeküket. Jó dolog tanácsot adni a másiknak, látni azt, hogy bátorításra, buzdítások szavára jó születik. Jézus Krisztus nem volt ügyes PR-os, nem osztogatott névjegykártyákat, szórólapokat. Ha megnézzük az életét, akkor mindenkit megvigasztalt és mindenkihez volt jó szava, hogy az emberek az ötről a hatra juthassanak. Mi mindannyian Isten képének hasonlatosságára születtünk, így az lenne a dolgunk, hogy drukkolunk egymásnak. Egy férjnek könnyebb jónak lennie, ha az ő drága felesége úgy áll mellette, hogy ő lesz a világ legjobb apukája – akkor valóban nagyon jó apuka lesz. Ha egy férj a feleségét a világ legszebb nőjének látja, gyönyörködik benne, az a nő megszépül. Ha a szülők drukkolnak gyermekeiknek, biztatják, bátorítják őket, akkor egész biztos, hogy a gyermek több jó jegyet fog hazahozni, több eredményt fog elérni, mintha folyamatosan csak a dorgálást hallaná.

– Előadásának részeként a szovátai Szent József Gyermekotthon kórusa is fellép. Meséljen arról, mivel készülnek a gyerekek.

– Egyik fő feladatomnak tekintem, hogy bebizonyítsam: Isten nem válogat, selejtet nem teremt. Legtöbbször az énekkarok hosszú válogatás során, hatalmas felkészülés, anyagi-szellemi befektetésből születnek meg. A szovátai Szent József Gyermekkórust a Boldogasszony Iskolanővérek hozták létre. Eljöttek Szovátára, és a legeldugottabb kis falvakból, gyermekvédelmi központokból fogadtak be gyerekeket az énekkarukba. Olyan kórust tudtak létrehozni, amely Európában, bármely versenyen indult, az első helyet hozta el. Az ember nem olyan, mint a tej, amelynél alul van a savó és felül a tejföl. A legszegényebb emberek gyermekei is aranyosak, kedvesek, áldottak tudnak lenni. Szeretném, ha a Katolikus Társadalmi Napokra sokan eljönnének, meghallgatnák a kórus produkcióját. Amikor hallják ezeket a gyermekeket énekelni, a kedves nézők a saját fülüknek és ne csak nekem higgyék el ezt a csodát.

Fotó: Turcsik István

Ágó Anna/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »